Játékok

Amint leírtam a címet, Karinthy Frigyes Játékok c. humoreszkje villant fel, de a téma melletti építőkockák meggyőztek arról, hogy most a játékszereink, gyermekkori vagy talán serdültebb kori emlékeink felidézése lesz a közös játékunk.

Kezdetben volt a plüssmaci meg a hajas baba. Jó esetben porcelánból volt a feje, a szemét ki-be csukogatta, ha le-föl hajladoztunk vele, kitartóan nyekergett. A babázós korszak elég sokáig tartott, de más játékok is feltünedeztek, főként születésnapokon és karácsonykor. Emlékezetes például a kicsi festett bádog fürdőszoba, amiben élethű berendezés volt, még vizet is lehetett tenni a kád, a mosdó stb. tartályába, hogy a miniatűr csapot elfordítva igazi víz csorogjon a kagylóba. Ehhez az életkorhoz szabták a játék konyhafelszerelést, az orvosi táskát fülhallgatóval, injekciós tűkkel, kötszerekkel, a mini konyhát gyúrótáblával, amihez dédnagymamánk frissen dagasztott tésztájából kaptunk formázni valót. Volt még sok más, a felnőtt háziasszony életére felkészítő játékszer, de már nem emlékszem rájuk, csak arra, hogy örök vita volt, ki pakoljon el, ki csináljon rendet a gyerekszobaként használt ebédlőben, mire a felnőttek hazaérnek ebédre.

A következő fokozatban iskolások számára kitalált játékoknak örülhettünk. Ebben az életkorban társasjátékokat, kártyaféléket pl. Fekete Pétert kaptunk, de hamar áttértünk a rablórömire, amit a felnőttekkel játszottunk vasárnap ebéd után, ha nem jöttek vendégek. A gyermekkártyát félretettük. Kaptunk viszont hímzőfelszerelést előre nyomott mintával, színes fonalakkal és tűkkel. Nem emlékszem hogy jószántamból akár egyetlen öltést is tettem volna. Kaptam horgolótűt fonalakkal, kötőtűt előre elkezdett lustakötés sorokkal, aki unta és ügyetlen is volt hozzá, na, az voltam én. Az iskolában szünetekben Ki kivel hol mit csinál hajtogatós mondatszerkesztést játszottunk. Bődületes hülyeségek jöttek ki, és halálra nevettük magunkat. A tornaórán kötelező labdajátékokat, a sor-és körjátékokat meg sem említem, bár volt a háború után egy támadójáték, csak halványan emlékszem, ha valaki segíteni tudna, az jó lenne. A kezdő lépésekhez dal is járult: „Nyetauta nyetasó, Haruszija harasó…”

Gimnazista korunkban folytatódott a kártyázás, otthon francia kártyát (Rikiki), az iskolatársakkal magyar kártyát használtunk: Küldős bornyút, Csapd le csacsit, Huszonegyet játszottunk. Ötvenhatban elég sokáig tartott a rendszertelen iskolába járás, divatba jött a lógás, az össztánc meg az ötórai tea, ahová természetesen nem engedtek el, ámde csupa játékból összevissza hazudtam meg szökdöstem, hogy mint a többiek, én is kipróbálhassam a legújabban felfedezett társasági játékokat - úgy egymás közt.

Ettől kezdve a játék egyre komolyabbá vált, játszmává alakult minden részvevő számára. Ahogy azt Eric Berne leírja hétköznapi pszichológiai könyveiben. Jó előiskola volt a munkahelyi játszmákhoz, amiket utáltam és hamar ki is léptem belőlük, akár veszteség és félreértések árán.

Munkaköri megbízatásom volt a játékoskönyvek szervezése és szerkesztése. Néprajzi gyűjtésből származott a „Bújj, bújj, zöld ág” c. gyűjtemény, volt második kötete is, de nem emlékszem a címére. Sok foglalkoztató könyvet is szerveztem, ilyen volt a Jó játék sorozat, Jánosi Sándor munkái. A témái meghökkentőek, nem éppen divatosak: Jó játék a hang, a csönd. Jó játék a madzag, a drót . Jó játék a fa, a csont. Ez utóbbinak a néprajzi- régészeti utalásait különösen értékesnek tartottam.

A játék másképpen is jelen volt az életben. Gyerekekkel, unokákkal játszani másmilyen élmény. Kitalálós szellemi játékokat, eldugós-megtalálós Tűz-tűz, víz-vizet, bújócskát, Ipiapacsot, ez utóbbit inkább néztem, mert nagymama korban nem tudtam olyan gyorsan szaladni, mint a gyerekek.