76-os töredékek

"Ha bohóc lehetnék
embernek mázolnám magam

Hogy szeressenek...
a bohócok"
( Tótágas, 1976.) (ezt én irtam, de Szabó Éva -rádiós, költő - egyszer elvitte magával...)

találtam egy kis naptárt, 76-ból,de rejtélyes módon csak április 13-ig vezettem naptárt, a tavaszi szünetig.valószínű elhányhattam, lehet, hogy egy másikba írtam az év többi napjait, csak most meg azt nem találom.Ó, az az örök rendetlenségem.Pedig, ugyanakkor ilyen akkurátusan pirosan írtam a jövőre szóló előjegyzéseket, és a naptár első oldalára, útmutatónak szánt , ez évben talált idézeteket, nyomtatott gyöngybetűkkel beírva.

...fölébe kell kerekedni az életnek.(Mauriac)

...hogy győzzek, úgy kell élnem, mintha máris győztem volna. (Hernádi M)

...tiszteld a múltakat,
de köszöntsd a jövőt. (cummings)

Ne mondj le semmiről! Minden lemondás egy kis halál. (Babits)

Az új élet egy régi lélekhez tapad.

Mit taníthat egy tanár, ha azt nem, hogy ő micsoda? (Malamud)

Az első nap (január 11 beírása): Migrain (még tavalyról.)Meg egy könvv cim: Szabolcsi Bence A clown,mint a művész önarcképe. (Köcsönadtam, azóta sincs nálam, pedig kedvenc könyvem volt.)

3-án már félévi értekezlet, ellenőrzők összeszedésével. És Merlétől a Két nap az életet olvasom. (feszültség. humanista- jegyzem hozzá.) A tévében meg valami amerikai filmet nézek. Sydney Poitier és Rod Steiger főszereplésével, 4-én , vasárnap délig alszom. irok egy verset: Barátság? Szerelem? (szonett?) Karinthy Ferenctől olvasom az Epepét, tévében nézem Krudy Gyula Napraforgóját. 51 kg vagyok, és/de hízókúrázom.6-án fogorvos. Aztán megyek be Szegedre, régi barátokhoz. De olyan apróbetűs a beirás vagy annyit romlott a szemem, hogy ki se tudom olvasni, kikhez. Korrepetálok. Vasárnap, hétvégén, feszültségengedéskor, menetrendszerűen: migrén. Zenekarra járok, triónk van, Bachot, Vivaldit játszunk. (én hegedülök).Csurgóra kellene mennünk a diáknapok döntőjére szinpadosaimmal, meghivtak bennünket, de lemondtam, későn jött a meghivás és féltem, hogy nem tudunk felkészülni, hiszen csak heti egy alkalommal tudunk próbálni. De megbántam, József Attila műsorunk "Jaj, szeressetek szilajon" a szabad ötletek két ülésben-re épül, mint narrációra. Azt hiszem "ősbemutató", jóval előbb, mint A Jordán féle pódiumravitel, sőt a szöveg kiadása - persze ez csak válogatás a Gyertyán Ervin könyvből."Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni.." és kérdezték is, hogy "hol vannak a makóiak" Pál Isti volt a zsüriben, mint megtudtam, és neki kedvence volt ez a rész, ahogy egyszer megvallotta, amikor közös tanárunk: Tamás Attila, ebből idézett egy régi órájukon: "Öcsödön rossz volt, kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza - minden arányosan hozzám, mint ahogy minden arányos volt a nevelőapámhoz vajjon arányos-e hozzám most minden, ami van-"-- igen nem kapott, nem kaptunk arányosan ---semmit!!! (mind csalódtunk végül , ki igy , ki úgy ... ki küzdött hát abba, ha nem ebbe... halt bele...(akkor is ha túlélt) (Pál Isti nem) A Népművészeti Intézetnél teszem le a rendezői vizsgám, szentesi csodás tanfolyamok után... még ebben az évben. Diákszinpadommal élvezzük a próbákat, bejár néha a rideg dirink is, mert jó a hangulat. Néha pszichodrámázunk is. A barátság változatairól (úgy látszik, ez a téma nagyon izgatott a szerelemmel együtt. Szegeden szinház. Negyven rabló és egy ma született bárány, de pár nap múlva még nagyobb szinházi élmény a makói kultúrházban: Játsszunk Strindberget, Básti Lajossal! Zenekarunkban, Beethoven Tavaszi szonátáját játszuk (még csak január van!) de Vivaldi telét is, meg persze Bachot, mindig. Vásárhelyen Tornyai kiállitás, (hol is levél, amit nagynénémnek irt a festő?) és irodalom a könyvtárban cimmel továbbképzés a vásárhelyi gimnáziumban. Orosz OKTV dolikat javitok, jók, be is jutnak seregesen a tanitványaim az országosba. 5en. Kokas Ignác kiállitás. Szülői értekezletre készülök, ami a családi életre nevelésről szól. Bánki Zsuzsa a kultúrházban, hideg a terem, fázik. A tévében Palotai Boris Zöld diója, 46 kg dac, valaki azt mondja, emlékeztetem rá, pedig én már 52 is vagyok. És fodrászhoz, kozmetikushoz járok. (már mióta nem!) Nagybátyám igy irja alá a levelét, hogy hű de szeretlek! és egy tanitványom ajándékot csempész be, egy könyvet, Micimackót , egy képeslappal, amiben ez a J.A. idézet áll: "(Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.)

Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni."mert neked nincs szükséged a mi csudálásunkra... "sose tudtam kezelni a rajongást, se az enyém, de még annyira sem, aminek én voltam a tárgya.(A saját rajongásaimtól, s a mások rajongásától ments meg!")Kötöttem egy türkisz pulcsit, lustakötésssel, úgy hivták, hogy huzatpullóver. Kultúrházban végre előadjuk a J.A. a műsorunkat, azt hiszem József Etelka nem volt elragadtatva tőle, fájtak neki a szabad sorok...szinjátszócsoportok megyei bemutatóján Vásárhelyen jön az elismerés: kristálytiszta műgond, lelki finomság, beléjük szuuggeráltam,...?)ez a mi József Attilánk -mondja Gabnai Kati zsüror.....s innentől üres a naptár...

(fotót nem tudok feltenni, új laptomom van, még nem tapasztaltam ki)

de azt a vasárnapi verset, az elfuserált szonettet ideirom):

BARÁTSÁG?SZERELEM?

A sok ÉS kevés közt ami épp kell
csak a MÁSIK tudja csak a MÁSIK
mitől vet LÁNGOT ha minden FÁZIK
mi FULLASZTJA s mit VISEL EL
miről HALLGAT s mely kérdésre FELEL: MINDENÜTT és sosincs: MINSIG
A TENGERMÉLY HULLÁMOKAT JÁTSZIK
A LÉNYEGet elfedi a LÁTSZIK
NINCS igaz BARÁTSÁG NINCS SZERELEM
Őt én korlátozom ő meg engem
Ami teljes lehetne nem lehet
KERESSÜK egymást ÉS ŰZZÜK egyre
Csak PERCEINK vannak s SZIGETEINK
Sehol: MINDENÜTT és sosincs: MINDIG
S a kékmadár közöttünk kisiklik

és egy -témájában tán ideillő "szellemi botorkálást": Az idők és a szeretet összefüggéséről

Nem akarok emlékezni se a múltra se a jövőre.
A jelent akarom.
De amikor itt van, mindig mögé vagy elé nézek. Sose rá.

Amikor megragadhatnám mind a két kezemmel, ujjaim kiegyenesednek, s vágyakozva keresnek valamit, ami m á r szertefoszlott vagy ami m é g nem állt össze egy anyaggá. Ha ő kérdez, másnak felelek, vagy az faggatom, aki még sehol sincs.
A jelent tehát csak akkor akarom, amikor már múlttá vált, vagy amikor már jövőnek képzelem. sosem akkor, amikor az -ami.
Szeretni nem - csak vágyódni tudok.
Emlékezni és álmodozni.
A szeretetről is csak álmodozom, s a szeretetre is csak emlékezem.
Vágyódóm a szeretet után.
De nem érdemlem meg,
Ki érdemli meg, hogy szerethessen?
Aki a jelent szereti?
De tud-e eléggé szeretni az, aki az illanót szereti, s nem azt is, amiből s amivé lesz.
Ki tudja a múltat-jelent-jövőt egy testvéri-családba összebékítve egyformán-szeretni?
Ő méltó a szeretetre.


(no, akkor mi itt valamennyien szeretetreméltóak vagyunk?:)