Ha elkezditek olvasni, rögtön azt fogjátok mondani: "No, a Samu már megint jön az iskolai élményeivel!" Így van. Ez most főiskolai. Az 1977-es nyári gyakorlatról már írtam, akkor voltunk Vackorral egy hónapig Sopronban, idegenforgalmi gyakorlaton. Az nagyon jó volt! Persze, csak azután mentünk oda, hogy már előtte négy hetet eltöltöttünk éttermi gyakorlaton. Az nem volt olyan jó. De ezek a második év után voltak.
1976 nyarán még csak az első évet végeztük el a főiskolán. Más egyetemen, főiskolán mindenütt csak egy hónap volt a nyári kötelező gyakorlat, nálunk kettő, mert azt mondták ez nagyon gyakorlati főiskola. Hát, elég megrázó élmény volt nyolc hét nyári gyakorlat, különösen elsőben. Az elsős gyakorlat két részből állt: 1.: négy hét melegkonyhai gyakorlat, 2.: négy hét a következő helyeken: hidegkonyha, cukrászat, árkalkuláció. Négy hét a melegkonyhában, a nyár közepén! Kint 30 fok volt, a konyhában 50! Olyan meleg volt, hogy a hőmérőn nem volt elég a skála, kiszaladt a higany. Elég szörnyű volt. Persze nem nekünk kellett megfőzni a szállodai vendégek komplett ebédjét és vacsoráját, hanem főleg az előkészítésben és a tálalásban segítettünk. A második négy hét már annyiból jobb volt, hogy akkor legalább nem kellett a forró konyhában lenni, hanem a viszonylag hűvösebb helyeken gyakorlatoztunk. Összességében nem szerettem az egészet, azzal együtt, hogy tulajdonképpen jó helyre kerültem, mert nagyon rendesek voltak ott velünk. Az évfolyamból többen voltunk egy-egy helyen. (Voltak évfolyamtársaim, akik kész krimiket meséltek más helyekről, hogy milyen szörnyű volt a gyakorlatuk.) Nekem az emberekkel nem is volt bajom, csak borzasztóan untam az egészet. De becsülettel végigcsináltam. A konyhafőnök elég harcias volt, ha begurult, akkor úgy kiabált, hogy zengett a ház. Jaj volt annak, aki akkor a szeme elé került. Olyankor igyekeztünk eltűnni. De ha jó kedve volt, akkor egész kedves is tudott lenni velünk. A helyettese egy nagyon kellemes ember volt, őt kedveltük. Sajnos nem mindig ő volt ott, hanem váltották egymást. Július végéig tartott a gyakorlat (kegyetlenség!), utána csak az augusztus maradt nekünk nyaralásra, pihenésre. Ja, még annyit, hogy ezen a gyakorlaton nem voltunk együtt Vackorral. Őt másik szállodába osztották be, mint engem.
3 megjegyzés:
Samu, ne is szabadkozz az iskolai élmények miatt :) Hisz' ez van, ha egyszer évtizednél is tovább tanul az ember, jó pár évről nagyrészt sulis dolgok jutnak az eszébe.
A melegkonyha jó kis mélyvíz lehetett, úgy első év utáni gyakorlatnak.
Ilyenkor jövök rá, főzés szeretet ide vagy oda, talán mégse szeretnék olyan nagyon majd egy másik életemben szakács lenni...:)
Mondom, mi nem főztünk ott, csak előkészítettünk: ezt, azt fölvágtunk. Meg a csoportoknál raktuk az ételt a tányérokra. De túl sok dologba nem engedtek minket belekontárkodni. Attól nem tanultunk meg főzni, amit ott csináltunk. Lassan ment az idő, unalmas volt. Én eleve nem szerettem az egészet, amint azt már többször említettem, úgyhogy szenvedtem is rendesen.
Ja, azt még kihagytam az előző kommentből, hogy végül is minket nem szakácsnak képeztek, csak hát mindent végig kellett csinálni, hogy legyen egy átfogó képünk. (Ezért kellett pl. másodikban felszolgálni is.) A főiskolai végzettség olyan általános középvezetői képesítést adott a vendéglátóipar és az idegenforgalom területén: pl. éttermi üzletvezetőként, utazási irodában, szállodában lehetett elhelyezkedni. Emlékszem, sokszor hangsúlyozták, hogy pincérként nem szabad főiskolát végzetteket alkalmazni. A fiúk közül többen ezt úgy oldották meg a főiskola után, hogy hivatalosan teremfőnök volt a beosztásuk, de végül is pincérként dolgoztak egy ideig.
Megjegyzés küldése