1967-ben 15 éves voltam, 1-sős középiskolás, illetve ősszel a másodikat kezdtem. Sajnos nem álmaim szerint választódott az iskola, hanem apám tervei szerint. Én ugyanis gimnáziumba szerettem volna menni, nyelveket tanulni. Ki is néztem a Szinnyeit, de már nem emlékszem miért azt. Közel sem volt (mi az Üllői út végén laktunk, az a rész Kőbányához tartozik, a Szinnyei pedig a Körönd közelében), nyilván valahol hallottam, hogy jó iskola, talán valaki ment is oda az osztálytársak közül, nem emlékszem.
Apám azonban lebeszélt, szerinte a gimnáziumi érettségi nem volt jó semmire, ha nem vesznek fel egyetemre (azért jobban bizhatott volna bennem..) hova megy az ember dolgozni képesités nélkül. Gimnázium helyett lett hát közgazdasági szakközép, mert apám úgy gondolta, onnan csak egy lépés a közgáz egyetem és közgazdásznak lenni nyerő foglalkozás..
A kőbányai szakközépben aztán nagyon gyorsan kiderült, a hátam közepébe kellett nekem a könyvelés, tervezés, statisztika. Igen rühelltem ezeket, dehát jó tanuló voltam, hajtottam, magoltam, de már az elején tudtam: közgaszdász nem lesz belőlem (mellesleg a számokkal hadilábon is álltam, matek-fizikára teljes erőbedobással próbáltam tanulni, több-kevesebb sikerrel.) A matektanárnőnk Hofi G. húga volt, akibe nemsok humor szorult, ráadásul engem ki nem állt az első években, talán mert mindenlében-kanál, izgő-mozgó, nagyszájú tinédzser voltam, aki aztán matekórán nyikkani sem tudott. Teljes blokk volt az agyamban, ha számok voltak előttem. Bezzeg történelemből, magyarból, oroszból semmi gondom nem volt.. Utóbbiból annyira jó voltam (általánosban gimis tanárnő tanitott), hogy dolgozatiráskor S. Tanár úr kiültett a katedrára, a tanári helyre, nehogy segitsek a többieknek:o)
Lányiskola volt, ez is bánatom volt. Nem mintha fiúzós lettem volna, de később is hátrányát éreztem, hogy nem voltak fiúk körülöttünk, barátkozni, hülyéskedni. Volt persze testvér fiúiskola, a Salgótarjáni úti hiradásipari szakközép, meg egy-két ismerkedési est (egyik sarokban lányok, másikban fiúk.. egymás méregetése.. sok vihogás a lányok részéről, topogás, mormogás, szegyenlős felkérések a fiú oldaláról..). Nem voltam feltűnő külsejű, az iskola bálokon sem ismerkedtem össze, utáltam is az ilyen hepajokat.. A lányokkal inkább ökörködtünk, megszállott Illés és Beatles rajongók voltunk, ez utóbbiból kifolyólag anglo-mániások. Ha valaki szerzett egy kinti magazint, próbáltunk utánozni a manöken beállitásokat, a frizurákat.. a ruhákat persze nem, mert köpenyben jártunk, vásárolni meg hasonlót sem lehetett abban az időben.
Négy zuglói lánnyal lettem nagy barátságban (még ma is tart!), nagyon jól megértettük egymást, jó kis banda voltunk. Ezek a fotók az egyik osztálykiránduláson készültek 1967-ben. Felhivom a figyelmet a „pazar” fotómodell pózokra. Hát ilyenek voltunk... (a felső portrék már érettségire készültek, 1970-ben.. A jobb szélsőből valóban közgaszdász lett, később főkönyvelőként dolgozott, a középső barátnőt – hozzám hasonlóan – a humán terület érdekelte, angol-történelem ált. iskolai tanárnő lett, nemrég ment nyugdijba. A bal szélső én vagyok, meg a bermuda nadrágos, kifacsart lábú pózokban is:o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése