Aztán Ági biciklis képeit nézegetve (Miért pont akkor???) valahogy beugrott: Mi lett volna, ha a világra sem jövök. Családunkban a szüleim sok mindent titkoltak, de azért később csak kitudódott. Harmadik gyerekként születtem. Már felnőttként jutott tudomásomra, hogy születésem "meggondolás tárgyát" képezte. Minek már a harmadik gyerek ilyen nehéz körülmények között? Anyám gyermektelen barátnője próbálta őt lebeszélni az újabb szülésről. Apám se nagyon akart újabb "terhet". S hogy mégis itt vagyok? Talán nem volt akkor más lehetőség legálisan? Anyám sose beszélt erről, szigorúan nevelt polgárlány volt, nem "illett" ilyesmiről beszélni. Azt mondta, úgy döntöttek, én leszek a vigaszuk öreg napjaikra. (Anyám születésemkor 30 volt). Nem így lett. Elkerültem a közelükből.
Szerettek, és ennyi elég.
(A "Képzőbe" jártak mindketten. Ekkor még csak udvarolt apám. Sajna a képet én barmoltam el, az eredetit nem találtam meg a gépen.)
4 megjegyzés:
Mi a baj ezzel a képpel? Nagyon jó kis kép, a szüleid pedig igen szép emberek!
Ha valaki megérzi, hogy nem várták osztatlan örömmel, kis tüske marad benne egész életére.
Bennem nincs tüske, lehet azért, mert már felnőtt voltam, mikor megtudtam. Sosem éreztették velem.
Jaj, Zsuzsa, félre ne értsd, az élethelyzet juttatta eszembe ezt a gondolatot.
Semmi baj, nem értem félre.
Megjegyzés küldése