Ez a kép 1975-ben készült Algériában, Constantine-ban, egy ottani fényképész-műhelyben. Nyilván valami hivatalos papírhoz, vízum- vagy egyéb kérelemhez kellhetett. Bürokrácia tekintetében nem kellett a szomszédba mennie Boumediène elnök rendszerének sem! Igaz, ebben a tekintetben kijártam akkorra már a magyar és a szovjet iskolát is! Emlékszem, pl. még érkezéskor be kellett adnom tartózkodási igazolványhoz kérelmet (akkor még nem volt francia állampolgárságom, ugyanis ezt a papírt franciáktól nem követelték meg) és ehhez 18 db (!) fotó szükségeltetett... Arról nem beszélve, hogy az igazolvány 2 év múlva, végleges távozásunk előtti napokban érkezett meg!...
Akkor voltam 27 éves, a hajamat hennával festettem be, bár az eredeti szőkesége miatt inkább a korai gyenge sárgarépa színe felé húzott... Akkor már tanítottam az oroszt egy fiúgimnáziumban, s levelezést is szerveztem ottani diákjaim és a Szentesen elhagyott, főleg lányokból álló orosz tagozatosaim között - oroszul! Valamivel kellett őket ösztökélni, mert egyébként nem nagyon értették, milyen hasznát is vehetik ennek a számukra oly távoli és nem önként választott nyelvnek!
Algériai 2 évünket elég bőségesen leírtam magyar nyelvű blogom elején (floramagyarblogja.blogspot.com - a 2009. júl., aug., szeptemberi bejegyzések között), így nem térek ki rá hosszabban. A kezdet nehéz volt, fél évig szorongtunk több, szintén el nem szállásolt fiatal társaságában egy, a franciák által fenntartott 3 szobás lakásban, míg ki nem utaltak végül is egyet új, be nem fejezett lakótelepen, villany, víz és gáz nélkül, a munkahelyünktől távol, egy sártenger közepén... Három napig bírtuk... Végül sikerült elcserélni egy tunéziai kooperánssal, aki éppen oda vágyott. A végleges helyen már volt víz, ha nem is állandóan, de szervezés kérdése volt az egész. Azóta is meghatódok a csapból egyszerű mozdulat hatására bármikor kicsorduló víztől!
5 megjegyzés:
75-ben, ha itthon vagy, ehhez a szép hajhoz veszünk neked egy indiai ruhát a Lottó Áruházban.
@akimoto: hol van már a Lottó Áruház, vagy akár az Úttörő...? Vagy esetleg a szegedi Tisza Áruház...?
én 1964-ben ismerkedtem meg a francia bürokráciával,vizumügyben....
a szegedi Tisza Áruház most újra Áruház (csak fele akkora)... volt már pár átváltozása, de ruhákat mindig árulnak a helyén...
(én egy szép sálat vettem ott legutóbb:)
@aliz: a franciáknak is megvannak a szokásaik, de annyira eddig sosem éreztem még "kiszolgáltatottnak" magamat, mint egy szovjet vagy magyar irodában, persze a "boldog békeidőkből"... Azóta nem tudom, mennyit változtak...
az én esetemben a francuiák kértek a legtöbb fotót a vizumhoz, és legtöbb példányt különböző iratokból - de lehet, hogy csak azért mert magyar ügyfél voltam!:)
akkoriban kimenni és bemenni is még nem könnyű dolog volt!!!
(a szovjet útjaimat csoportosan ill "intézményesen" intézék )
Megjegyzés küldése