1975 - a főiskola kezdete

Ebben a kis csapatban feltétlenül úgy kell kezdenem a beszámolómat erről az évről, hogy az 1975-ös év legnagyobb eseménye az volt, hogy akkor ismertem meg Vackort. :-))) Egyébként tényleg így van, hiszen akkor, szeptemberben kezdtem el a főiskolai tanulmányaimat, és ott ismertük meg egymást, és ott alakult ki a barátság közöttünk.

Akik olvasták az 1973-as visszaemlékezésemet, valamint a ballagási bejegyzésemet (1974), azok tudják, hogy minden vágyam az volt, hogy nyelvész lehessek. Viszont azt is tudjátok, hogy sajnos - mindenféle verseny és egyéb pozitív előélet ellenére - nem vettek föl az egyetemre, a bölcsészkarra. Ezért érettségi után egy évig dolgoztam, majd másfelé kellett szerencsét próbálnom, mert látszott, hogy az említett szakra teljesen reménytelen a bejutásom. Természetesen csak olyan pálya jöhetett számításba, ahol nyelveket lehetett és kellett használni. Akkoriban azért nem volt olyan nagy választék, mint manapság. A Külkereskedelmi Főiskola és a Vendéglátóipari Főiskola között kellett választanom. Bennem abszolút semmi kereskedelmi érzék nincs. Viccesen mindig azt mondtam, hogy nem akarok kereskedő lenni, nem akarok csapágyakat eladni. (Hogy miért éppen csapágyakat? Hát, csak úgy, heccből mondtam éppen azt. Mást sem akartam eladni. Minden ilyesmitől irtóztam.) Tulajdonképpen a vendéglátóipar sem érdekelt, viszont azon a főiskolán akkoriban volt egy olyan lehetőség, hogy második évtől - ha az ember elsőben megfelelt különböző feltételeknek - föl lehetett venni plusz szakként az idegenforgalmat. No, ez már jobban tetszett. Így azután ezt választottam. Persze ez az iskola sem volt ám álmaim világa, de végül is kényszerhelyzetben voltam. Első megrázó élmény: nekem, aki teljesen humán beállítottságú vagyok, matekból és kémiából kellett felvételiznem. A kémiát szerettem, de a matekot nem. De rengeteget tanultam a felvételire, és sikerült. És nem volt elég a felvételi, ráadásul utána még egy évig nyúztak is minket a matekkal. Mindig azt mondták, azért van rá szükség, mert másodiktól arra fog ráépülni néhány tantárgy. Szerintem semmi sem épült rá, de én nagyon szenvedtem tőle. No, aztán volt még más szörnyűség is ott, pl. statisztika, számvitel. Brrrr.... Rendesen végig kellett csinálni a teljes vendéglátós képzést, az idegenforgalmi szak az úgy pluszban jött mellé. Éppen ezért rengeteg gyakorlati óránk is volt: pl. elsőben főzés és laborgyakorlatok, másodikban felszolgálás, harmadikban mikrobiológiai gyakorlatok. Hát, ez sem volt az én esetem, mert hát nekem teljesen mindegy, hogy mennyi a rizs szárazanyag-tartalma, meg hogy milyen a penész a mikroszkóp alatt. A különböző mérlegekkel is meggyűlt a bajom (anal-mérleg, tara-mérleg). Volt még egy "műszaki ismeretek" nevű tantárgy is, az azért valamivel érdekesebb volt. Meg kellett tanulni az összes vendéglátóipari gép, biztonsági berendezés működését, azután a fűtést, hűtést, szellőzést. Időnként gyakorlati oktatás gyanánt járkáltunk a szállodák pincéiben, néztük a kazánokat meg a szellőzőberendezéseket. Voltak még gazdasági és szervezési, valamint idegenforgalmi tárgyak is, azután táplálkozástan, élelmianyag- és italismeret. És persze a nyelvek. Végre valami nekem való! A nyelvi tanszékre sűrűn bejártam, a többire csak, ha muszáj volt bemenni. A nyelvi tanszéken végre otthon éreztem magam. :-)) Minden ott oktatott nyelvnek volt egy klubja. A német klubot nagyon szerettem. Mindig szerveztünk különböző klubesteket, előadásokat, meghívtunk Bp-n tanuló NDK-s diákokat is vendégnek. Az orosz klubestekre is időnként elmentem, de ott nem szerepeltem. Egyébként a főiskolán oroszt és angolt tanultam. Az orosz kötelező volt mindenkinek, és kellett választani mellé egy ún. "nyugati nyelvet": németet, angolt vagy franciát. Én ott kezdtem el az angolt. (Németet a gimiben tanultam, tagozatos osztályban, azt a főiskolán nem tanultam.)

Szóval ez a kemény élet kezdődött el számomra 1975. szeptemberében. Nehéz három év volt, nem igazán szerettem, de becsülettel elvégeztem, nem is bukdácsolva. Természetesen sokan voltak, akik szerettek odajárni, hiszen olyan beállítottságúak voltak, volt tehetségük, adottságuk az ottani dolgokhoz. Nem az iskolával volt baj, hanem velem. Én nem voltam odavaló. Vackor például nem szenvedett úgy azoktól a szörnyű számolásos tantárgyaktól, mint én. Én két dologra emlékszem vissza szívesen: az egy hónapos soproni nyári idegenforgalmi gyakorlatra (ld. az 1977-es bejegyzésemben) és a német klubestekre. A már korábban szintén leírt almaszedés nem tartozik a kellemes emlékeim közé. A főiskola elvégzése után egy ideig utazási irodákban dolgoztam, később más, humán területek felé kanyarodtam, de igyekeztem mindig olyan helyre menni, ahol a nyelveket lehetett használni. (Egyébként azóta teljesen átszervezték a főiskolát, teljesen szétválasztották a vendéglátós és az idegenforgalmis szakot, valamint a felvételi tantárgyak is mások, mint a mi időnkben voltak.)