mégis kinek a ballagása, és melyik? (ballagási mozaikképek)

Ha a "ballagás" hivószót hallom, annyi ballagás mozaikképei jelennek meg a fejemben (szivemben?), hogy nem is tudom, miről kellene irnom. valószinűleg az én 18 éves kori, középiskolai ballagásomról, - azaz 1961-be kellene visszavándorolnom.

De ezen kivül vagy 35 ballagás volt, amin részt vettem... És itt van a saját általános iskolai ballagásom is. (amin Ady Üzenet egykori iskolámba c. versét szavaltam: "Szép harc az Élet, és megélni szép"...)

És nagyon előtolakodnak lányom ballagásai, már az óvodáskori is!

meg az általános, meg a gimibeli...

Itt cikáznak 30 év ballagásai, amin mint tanár, sőt mint osztályfőnök, magam is ballagtam az osztályaimmal, vagy műsort készitettem a diákjaimmal...

Az évről évre rutinszerűen ismétlődő ballagások azt a látszatot is kelthették, hogy semmi sem változik, hiszen a ballagás állandó, szinte örök, csak közben az arcok változtak, lettek mások, épp a napokban döbbentem rá, az új tablókat nézegetve, hogy mennyire másdok, felszabadultabbak, természetesebbek,vidámabbak és szinesek:)!

(Ez szembetűnt már a lányom és a saját ballagási képeink összehasonlitásában is. Az ő szája - fülig ér a képeken - szerencsére...) (a miénk éppenhogy nem:)

Évről évre kapok "hivatalosan" meghivót a ballagásokra, nyugdijasként is. De nem szoktam elmenni a ballgásokra... nem szeretem általában a nemhétköznapokat, az "ünnepeket", de főleg a búcsúkat nem...

Úgyhogy nem tudom, milyenek a mostani ballagások
De annak idején nemigen szerettem az elhangzott közhelyeket "az Élet küszöbén", s hogy a diszitésre leszakitott virágokat leszedték már akkor, amikor még el se hagyták az épületet a ballagók.

Mondom, nem nagyon szerettem én sose a ballagásokat...
Most már én "ballagok"...
És lassan-lassan már a tanitványaim is "hozzámöregednek"

De megható volt az , amikor pár éve egy sokadik érettségi találkozón a volt tanitványaim

mondták utánam (Szép harc az Élet, és megélni szép...), majd velem kórusban (kívülről!):
..."Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt,
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."

maradjunk hát mi is ennyiben...