Történt, hogy anyukám egyik évben nem tudta hazacipelni a tömérdek virágot. Apám és a házmester biciklire ültek, előbb spárgákkal gyümölcsös ládát szereltek a csomagtartókra, visszamentek az iskolába a virágokért, otthon meg telerakták a kádat a zsákmánnyal. Ha az ősök nem ballagtattak, akkor is kijutott az évvégi szertartásokból. A végzősök jöttek szerenádot adni. Ez tényleg szép volt néha. Hagyományozódott, hogy a nagylányok csendesen zümmögve kezdték a dalt, anyuék meggyújtották az odakészített gyertyákat, ekkor zendítettek rá nagyobb hangerővel. Egy kicsit az én cinikus lelkemet is megérintette, hogy a nyáreleji jó szagú sötétben annyi ember búcsúzik az ő szeretett tanárától, aki hiába volt az én anyukám, őket is igaz együttérzéssel és szülői aggodalommal bocsátotta útjukra.
Édesapám vegyes iskolában tanított. A fiúk kevesebben voltak, de szerenádozásnál nem voltak olyan ájtatosak, mint a lányok. Egyik évben hegedűkísérettel jöttek dalolni. ( Itt jelzem mint fültanú, hogy az ötvenes években nem volt betiltva sem a ballagás, sem a szerenád! Lehet, kimaradt egy-két évvége Rákosi pajtás jóvoltával, de nem ez volt a jellemző.)
Nagyika utolsó éve az iskolában ugyancsak emlékezetes volt. Neve napja egybeesett a ballagással és az ő utolsó tanítási napjával. A nappalijukban nagyapa körberakta őt a virágerdővel, amit a házban található befőttesüvegek, vödrök, vázák és fazekak felhasználásával teremtett, majd lefényképezte Nagyikát. Életében nem láttam olyan szomorúnak, mint ezen a fotón. (1954) Megvan a kép otthon Szegeden, egyszer elhozom.
A saját középiskolai ballagásomra úgy emlékszem, ahogy most mondom. Először felidézem az osztálynaplót, keresztszemes hímzéssel egy csík, mellette ugyancsak keresztszemes ábra mutatja, hogy IV/A. Almás tanár úr, az osztályfőnök utoljára teszi a tanári asztalra az osztálykönyvet, mond is mindenfélét személy szerint mindenkinek, előttem a padon a ceruzának vájt mélyedésben kicsi szegfűk fekszenek, később, ahogy a lépcsőkön lefelé lépkedünk, keservesen danolva, már nem is tudom, mit, barátnőm édesapja a virággal együtt könyvet csúsztat a kezembe: Szerb Antal: Száz vers. A könyv megvan. L.Tóni bácsi évek múlva szintén elballagott. Almás tanár úrnak néhány évtized késéssel köszönöm meg a könyvet. Rimbaud: A részeg hajó. A tanár úr nem az iskola vonalas könyvkészletéből választotta ki a számomra, az biztos. (1958)
Az egyetemi ballagásról van fényképem, ha lesz segítségem, kirakjuk, ne sorakozzon itt szürkén ez a sok betű.
8 megjegyzés:
Ez a bejegyzés előbb törlődött, most kétszer jelent meg , az egyiket persze eltávolítottam. Andrea hozzászólása eltűnt, de még előjöhet.:)
A szerző egész nap kesergett: mi lehet a bejegyzés törlődésének az oka. Pedig már délelőtt látni lehetett: a blogger "guglis" személyi oldala is tűnőcskét játszott, de ott legalább beírták (2 másodpercig lehetett látni), hogy "oppardon", technikai hiba, ezért nem található semmi, aggodalomra azonban nincs ok, türelmet kérünk. Azon vagyunk, hogy az eredeti állapotot mielőbb visszaállítsuk.
Egy darabig nem hittük el! Víruskeresőt futtattunk, kémprogramokat kerestünk, visszaállítottuk a rendszert egy előző állapotra - már a Windows újratelepítésén gondolkodtunk, amikor leesett a tantusz.
A Google immár harmadik (negyedik?) esztendeje késhegyre menő küzdelmet vív a konkurrenseivel (elég beírni a keresőbe, hogy kikkel - nagyágyúkkal) a felhasználókért, a látogatókért, a hírdetőkért és a vásárlókért - egyszóval a dollárokért. Ennek az eredménye a Chrome böngésző, az android system és még ezernyi szuperötlet, amivel az utóbbi időben előrukkoltak. (Szándékosan nem írok ezernyi új szolgáltatást, mert rengeteg ötlet megvalósult ugyan, de nagyon sok szolgáltatásnak szánt kezdeményezés jelen pillanatban alig több ötletnél, habár nagy részüket működtetik és sokan igénybe is veszik.) Bizony, bizony! Nem lehet csodálkozni, hogy sok hiba becsúszik.
Szegény Google-programozók! El tudom képzelni, mekkora presszió nehezedik rájuk, micsoda hajtás lehet ott - és nyilván semmi sem elég.
Nem ártana talán visszavenni egy kicsit a tempóból. Használna a minőségnek és jót tenne a márkás cég egykor fénylő (ma már egy kissé megkopott) hírnevének. A blogszerzők is kevesebbet keseregnének.
Írta: szamuráj
Szamuráj! Mi lenne velem nélküled? Véget vetnék a blogírásnak. :(
nekem az egész eltűnt, mikor irtam, de nem is jött vissza-... /újraírtam/
Egyetemi ballagás is volt?
Ági, 1963-ban igen. 86-an végeztünk az évfolyamon, a diplomaosztáskor úgy döntöttünk, hogy mi ballagunk. Évfolyamtalálkozónk ötévenként, később évente volt. Mióta sokan meghaltak, abbahagytuk. Utoljára három éve jöttünk össze.:(
Erősen emlékezetes, amikor a fürdőkád, a mosdókagyló, a ház összes lavórja és még mi minden teli volt virággal.
A szerenádozókból kép alig, de hangemlék bennem is maradt.
Az előtérbeni szép szőkeség nyilván te vagy...
Megjegyzés küldése