1986 - nyári emlékek

Az elmúlt néhány napban sokat gondolkodtam azon, mi is történt velem 1986-ban, és eléggé keveredtek az események. Nem tudtam mindent egyértelműen beazonosítani, ezért elővettem néhány régi fényképet, de akkor még nem irkáltam rá dátumokat, így aztán kénytelen vagyok csak az emlékeimre hagyatkozni.

Ami leginkább megmaradt nekem az 1986-os évből, azok a nyaralások, ill. inkább nyári táborok. A negyedik osztály második féléve és az ötödik osztály első féléve esett erre az időszakra. A negyedikes osztályfőnökünktől szomorúan váltunk el, nagyon szerettük, nyáron két táborba még elkísért minket. A negyedik osztályról van egy emlékem, ami megmaradt. Nem voltam jó gyerek, állandóan „fegyelmeztem” a fiúkat. Mentségemre szóljon, hogy csak azokat bántottam, akik igazságtalanul bántottak kisebbeket, gyengébbeket. A tanárok hagyták, hogy ezt csináljam, ugyanis ők már akkor sem tehettek meg mindent (bár több joguk volt, mint mostanság), így rám hagyták a „piszkos munkát”. Jellemző, hogy egyáltalán nem érdekelt, milyen rossz híre van egyik-másik fiúnak, vagy mennyivel erősebb nálam, ha úgy éreztem, hogy megérdemli, én bizony ütöttem vagy rúgtam. Tudom, nem szép dolog egy lánytól, de ez van. Azért is nézték ezt el nekem, mert emellett kitűnő tanuló voltam. Egyik hónap végén magatartás-szorgalom jegyeket osztogattunk, akkor már megbeszélte velünk is a tanító néni, mit gondolunk a saját magatartásunkról, szorgalmunkról. Egy hozzánk bukott, egyébként nálam egy fejjel magasabb fiú felszólalt, hogy őt „R. Ági rugdosta”, és szerinte nem érdemlek ötöst magatartásból. Erre én fogtam magam, és beírtam az ellenőrzőmbe a kettest magatartásból és szorgalomból is. Ennyire érdekelt a dolog. A tanító néni persze kijavította ötösre. Szerinte annyit érdemeltem. Anyukám persze nem tudta, hogy én mit művelek az iskolában, őhozzá mindig az jutott el, hogy rendes, okos és szorgalmas kislány vagyok. Nagyjából 18 éves lehettem, amikor szembesült a múlttal, és teljesen meg volt döbbenve.

A nyár nagyon mozgalmas volt abban az évben. Két nyári táborban voltam, Ibrányban és Gergelyiugornyán, mindkettő a Tiszta partján található. Ha jól emlékszem, negyedik év végén már felavattak minket úttörőnek, tehát piros nyakkendővel mentünk a táborba. Ibrányban őrsvezető vagy rajvezető voltam, nem emlékszem már konkrétan, de az biztos, hogy a funkcióm által tagja voltam a táborvezetésnek. Ezzel járt egy kicsit kellemetlen dolog is, mivel a táborvezető kedvence a húsos palacsinta és a tonik volt, a vezetőknek is ezt kellett fogyasztaniuk, ha épp gyűlést tartottunk. Volt egy kis büfé a táborral szemben, oda engedtek ki minket időközönként, de a vezetői gyűlést mindig ott tartottuk, és akkor bizony húsos palacsintát ettünk és tonikot ittunk. Egyiket sem szerettem akkor még. Most már mindkettőt nagyon szeretem, de 10 évesen nem igazán értettem, mi a jó bennük.
Volt a táborban fordított nap is, amikor mi vezettük a tábort, és a kísérő tanárok diákként viselkedtek, tegeznünk kellett őket, ami nagyon nehezemre esett. Arra is emlékszem, hogy a kornak egyáltalán nem megfelelően, koedukált szobában voltunk. Mi, akik együtt mentünk a táborba, mind egy szobában laktunk, tizenegynéhányan lehettünk. Az öltözést úgy oldottuk meg, hogy a plédeket felerősítettük az emeletes ágyak felső szintjéhez, és mögötte, az alsó szinten öltöztünk. Ill. ha többen egyszerre akartunk öltözködni, akkor kiküldtük a fiúkat, utána meg mi mentünk ki, hogy ők is át tudjanak öltözni. Jó buli volt.

Gergelyiugornyáról nincsenek ennyire konkrét emlékeim, valószínűleg azért, mert oda még egyszer mentem három évvel később, és keverednek a dolgok. Arra emlékszem, hogy ott is emeletes ágyak voltak a faházakban.

A harmadik hely, ahova azon a nyáron eljutottam, Balatonmáriafürdő volt. Ekkor jártam először a Balatonon. Anyuéknál vagy apuéknál minden évben sikerült SZOT-üdülő beutalóhoz jutni, de a szüleim ezzel úgy voltak, hogy nekik nem hiányzik a nyaralás (falun amúgy is nehezebb otthagyni a házat az állatok miatt), viszont a gyerekek menjenek. Így aztán egyik évben anyu kapott, másik évben apu beutalót, így a testvéremmel minden évben mehettünk valahova. Egyszer mentünk együtt, egyébként külön-külön. Olyankor ezek az üdülések úgy zajlottak, hogy csütörtökön a hajnali vonathoz kiözönlött párszáz gyerek a nyíregyházi állomásra. Összeszedtek bennünket, majd elindult a különvonat. Debrecenben is felszedett még pár száz gyereket, talán még Szolnokon is, aztán a Balatonig nem is nagyon állt meg. Jó hosszú út volt, de arra jó volt, hogy összeismerkedjünk, és mire az üdülőbe érünk, tudjuk, kivel akarunk egy szobába kerülni. Életkor alapján osztottak be minket, tehát a negyedikesek mind együtt voltak, ill. a létszám alapján a mi szobánkba két vagy három ötödikes is bekerült, akikkel már a vonaton megismerkedtünk, megbarátkoztunk. A szomszédos fülkében debreceniek voltak, és én az egyik lánnyal vitatkoztam valamin, vagy nem is igazán emlékszem, hogy történt, de a lényeg, hogy az üdülőben egy szobába kértük magunkat, a szomszédos ágyon aludt, és utána éveken keresztül leveleztünk. Nagyon jó barátok lettünk, még az egyetemen is találkoztunk, őt egy évvel később vették fel, és tartottuk a kapcsolatot. Később is beszéltünk még egyszer-kétszer, tehát elég hosszú ideig tartott ez a dolog. Most nem lakunk egymástól olyan messze, de az életünk más utat vett, így csak érintőlegesen tudunk a másikról egy-két információt. De a régi címére még mindig emlékszem :-).
Arra is emlékszem, hogy ő „ufo” volt közöttünk, mivel nemcsak oroszul tanult az általános iskolában, hanem németül és angolul is. Tőle tanultam meg a My Bonnie Lies over the Ocean kezdetű dalt, fonetikusan írta le, és így könnyű volt megtanulni. Persze le is fordította magyarra, úgyhogy magyar szöveggel is énekeltük.

A három nyaralás/tábor között egy-egy nap telt el, alig jöttem haza, épp csak kimostuk a ruháimat és már mentem is tovább. Sűrű volt a nyár, de nagyon szép. Emlékszem, a két hetes balatoni nyaralásra az ajánlásnak megfelelően 300 Ft költőpénzt vittem, amit persze le kellett adni a rajvezetőnek, és minden nap ő osztott vissza belőle a napi programnak megfelelő összeget. Ezzel is vigyáztak arra, nehogy valaki túl sokat költsön, vagy elveszítse a pénzét.
Balatonmáriafürdőre is eljutottam még egyszer három évvel később, de ez egy másik év története.

Az ötödik osztályt ugyanabban az iskolában kezdtem természetesen, de új osztályfőnökkel. Egy orosz szakos tanárt kaptunk, akit nagyon szerettünk, de csak egy évig volt osztályfőnökünk, mert utána elment szülni. Ötödikben egyetlen új tantárgyunk volt, a történelem. Amíg nem kezdtem el történelmet tanulni, meg voltam róla győződve, hogy én régész leszek. Aztán rájöttem, hogy annyira nem szeretem én ezt, inkább nem leszek régész. Nem okozott nehézséget a tanulás, csak ez a tárgy nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint előtte gondoltam.