A nagy és meghatározó történések éve...

Ejnye ezek a múlt század '80-as évei..... innen a közepéről a nagyon sűrű és igencsak meghatározó történéseivel.

Aki olvasta az én 1984 -em, annak mintegy folytatásként (bluemoonnak pár kérdésére válasz is lesz azt hiszem) aki nem, annak legyen csak ez is egy post.

Tehát 1986.

Január végén kaptam egy behívót a Magyar Néphadseregbe. Elég kétes érzéseket indított el bennem persze, egyrészt a korom szerint igencsak túl kellett volna már esnem ezen hazafias kötelességemen. 

A másik oldalon pedig ezek sorakoztak: '85 karácsonya óta vőlegény voltam. Másodikos és egyben végzős a bányaipari technikumban. Ezeken túlmenően semmi kedvem nem volt bevonulni (pedig csak fél évről volt szó - bányászként), és semmi kedvem nem volt megválni a szakállamtól....

Február végén aztán egy borzalmasan hideg reggelen angyalbőrbe bújtam a pécsi Áperegyben ( ez a Budai Vám előtti laktanya volt, a lakhelyemtől kb. 10 km -re) a 22. lövészezred kopaszaként. 

Abban a fél évben sok érdekes dolog történt azért. 

Az első hónap szívatós kiképzése - csúsztam - másztam olvadó télvégi sárban, zárkóztam átjáróra. Futottam harckocsi után hurrázva én is, mint a nagy filmekben a "Szovjetszkaja Armija" hősei. Vertem a vigyázz - t pocsolyákban és betonon, énekelve(?) közben az indulónkat, ami a "Völgyvidéken és hegygerincen..." volt. Végül 82 mm-es aknavetős lettem, vagyis buktás - ott a seregben. Volt szerencsém az aknavetővel élesgránátokkal lőni a Duna - Tisza közti homokban - meg rengeteg őrséget adni a laktanyában. Kaszálni totál életlen és hullámos élű kaszával fényes délben kétméteres elefántfüvet, meg ilyen teljesen értelmes dolgokat művelni. Őrizni a semmit leginkább. Persze "Csernobil" ott talált bent engem is. Tudtuk, hogy valami nagy balhé lehet, mert három napig teljes menetkészültségbe öltözve, a tábori konyháról éltünk, és állandóan gépkocsira fel és vissza -t játsztunk....

Közben a tavasz és koranyár során rendszeresen kijártam ezredparancsnoki engedéllyel a suliba csütörtökönként, ezért hálából szombatról - vasárnapra laktanyaőrséget vállalhattam kijelöléses alapon. Úgyhogy a fél év alatt három teljes hétvégét voltam csak otthon, ami elég embertörős lett volna, ha nem vigasztalt volna az a tudat, hogy a 180 nap nem a világ, az orrom hegyén állva is kibírom. És ezt persze úton - útfélen elmondtam mindenkinek, légyen az öregkatona, esetleg feljebbvaló parancsnokom. Ezért aztán emberbaráti szeretetből kaptam is tőlük mindig valami hálás feladatot, időmúlató gyanánt akár ( akkor ezt néha fertelmes kibaszásnak érezte persze a 22 és féléves lelkem :))  / pl. Június 2 -án  a mexikói VB szégyenteljes szovjet - magyar  6:0 -ás meccsét is őrtoronyban ülve éltem meg :))))

Június végén megcsináltam a technikus vizsgát. Aztán egyszercsak augusztus lett és bevittem a civilruhámat is. Búcsúzásként kifőzették velünk az utolsó napokban még a PSZH -k toronygéppuskáit, amit mi hálából - a kifőzés után sok tíz kiló fegyverzsírba konzerváltunk az utódainknak.

Aztán egy hajnalon - ahogy bevonultam - honvédként le is szereltem. És igen, nem lettem tartalékos állomány.

Így sok év távlatából visszanézve azért azt mondom, szükség volt erre a fél év katonaéletre. A sok értelmetlensége ellenére egy valamit nagyon megtanított nekem is. Azt, ha nagy a baj, csak magára számíthat az ember, valamint fényes bemutatót adott az emberi gyarlóságból, a hatalommániás buta emberek gyalázatos viselkedéséből. De pont ezért jó is volt. És azt mondom, jó lenne, ha mindenki kapna ennyi (és nem több) ízelítőt ebből. Az ember gondolkodásmódját nagyban változtató fél év volt.

Szeptember végén pedig egy csodaszép, mondhatni kánikulai napon összeházasodtunk G. -val , és azóta is együtt vagyunk jóban - rosszban. Idén lesz 25 éve.... Hát nem semmi :)))))

Nászúton Leányfalui szállással a Dunakanyarban voltunk. Az esküvő után pedig azonnal külön költöztünk egy szoba - konyhás albérletbe. Mert ezt így gondoltuk igen jónak, és egy nagyon jó döntés volt részünkről, amit a mai napig is annak tartunk. 

1986 tehát a nagy történések és a lehorgonyzás éve volt. Egy új és másfajta életem, az igazi felnőttkor kezdete.