Fontos évtized volt ez, az elején, 1921. január 21.-én született az apám, a közepén pedig az anyám. Azazhogy majdnem a közepén. A hivatalos iratok szerint 1925. január 1.-én, valójában azonban 1924. december 29.-én. Csak a bába néni, aki a szülésénél segédkezett, azt mondta: ne öregítsük ezt a kislyányt, így egy évvel fiatalabb lesz mindig.
Anyám a születéskor vérmérgezést kapott. Nagyon súlyos állapotban volt, minden nap felvágták a vénáját, és valahogy kitisztították. Harsányi idesnéni, aki jött gyerekágyas látogatóba, mondta is, na ezzel nem lyányoztok! Aztán mégis megmaradt a kislány, tejfelszőke, kékszemű, tejfehér bőrű.
Nagyapám az első háború után orosz hadifogságba került, ahogy mesélte, ott volt, amikor a nagy októberi forradalmat csinálták. Amikor hazajött, akkor már nősülő korban volt, és a szomszéd városban megakadt a szeme nagyanyámon.
Nagyanyám kilenc testvére körül ő volt a legidősebb. A nagyanyjához adták a szülei, hogy ne legyen egyedül a mama, aki nagy szeretettel nevelte, és gondoskodott a lányról. Tanyán éltek, kiegyensúlyozott, tehetős anyagi körülmények között.
Nagyanyám kölcsönös nagy szerelemben volt egy módos gazdagyerekkel, aki egyke volt, és jelentős föld örökség várományosa volt. Nem is engedték neki elvenni a sokgyerekes család legidősebb lányát.
Nagyanyám húgai is férjhez menendő sorban voltak, de akkoriban a lányok csak születési sorrendben mehettek férjhez. Ameddig a legidősebb nem ment férjhez, a fiatalabbak se mehettek.
Nagyapám, aki mit sem tudott a hazatérése előtti években történt dolgokról, megkérte a hét határban legszebb lányt, a nagyanyámat, akit a szülei - minden vonakodása ellenére- villámgyorsan hozzá is adtak, hogy ne tartsa fel a többi lányt.
Nagyapám kőműves mester volt, nyáron dolgozott, télen természetesen nem. Így a nyári keresetet kellett beosztani, sőt, együtt laktak nagyapám anyjával is, őt is eltartották - nem lehetett könnyű az életük.
Két gyerekük született, egy fiú és egy lány. Akivel mégiscsak lyányoztak...
1 megjegyzés:
"Akkor köll adni a lányt, amikor kérik"- mondták a mi vidékünkön is. A boldogság nem volt fontos.
Megjegyzés küldése