A húszas évekről

Meséltek nekem is, persze, tudok hát régi-régi történeteket, csak az a baj, hogy össze-vissza kavarognak bennem, nem nagyon tudom a helyükre tenni őket. Mire felnőttem annyira, hogy a mesékből magát az egész történetet szerettem volna összerakni, elapadt a meseforrás. Már nem volt kitől kérdezni.

Apai nagyapámat nem ismertem, egy éves voltam, amikor meghalt. Nagyanyám, a somogyi nagymama, tíz évvel később - de hát nagyon ritkán találkoztam vele, évente egyszer. Vonaton zötykölődve, aztán Balatonszentgyörgyön órákig várakozva a délutáni buszra nagyon messze volt Budapesttől Nagyszakácsi. Arra emlékszem csak, hogy halk szavú, picike néni volt, fekete, kötött vállkendőt viselt nyáron is. Az utolsó években már nem nagyon járt ki a házból, és amikor megérkeztem, vagy hazautazáskor elbúcsúztam tőle, mindig elsírta magát. Néha akkor is, ha csak rám nézett. Akkor már nem élt az apám.
Joó Anna - nagyanyám - 1892-ben, 18 évesen ment férjhez a nála 12 évvel idősebb Kapitány Ferenchez. (Érdekes, hogy ugyanígy 12 év lesz majd a korkülönbség apám és anyám között...). Apám volt a középső gyerek, 1899-ben született, előtte Feri és Anna, utána Mariska, és a késői Lajoska, aki aztán '44-ben katonaként halt meg. Nem igazán tudom, milyen módban élhettek, valószínűleg nem lehettek szegényparasztok, hiszen a legidősebb gyerek, Feri, a négyfelé, pontosabban háromfelé osztott örökséggel az ötvenes években kuláknak számított, bár lehet, ehhez az is hozzásegítette, amit a felesége hozott a házasságba.
Háromfelé osztott örökséget mondtam, hiszen apám jussa az volt, hogy taníttatták. Kaposváron végezte a gimnázium első hét osztályát, aztán - miért, miért nem - Székesfehérvárott járta a nyolcadikat és ott is érettségizett, a ciszterci rendi katolikus főgimnáziumban, majd beiratkozott a budapesti egyetemre.

Apám az 1910-es évek végén, ugyanez a kép van az indexében.

Amit ezekről az éveiről tudok, az mindössze annyi, amennyit az indexéből tudni lehet. Két címet is felírt a belső borítóra: Kispest, Wekerle utca 9., ezt később áthúzta, alatta az új cím: I. Krisztina krt. 34. I.2.

Az index első oldala

Az indexben nagy nevek sorakoznak: Rybár István, Verebély Tibor, Moravcsik Ernő, Bókay János, Krepuska Géza.
"... a budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetemen az orvosi tanfolyamot bevégezte, s 1926. julius 3-án a végbizonyítványt elnyerte, s miután a második orvosi szigorlatot sikerrel letette, a harmadik orvosi szigorlat letehetése érdekében az előírt kórházi gyakorlatot megkezdheti." - olvasom a "Kórházi szolgálati könyvecske" első oldalán. Belül pedig pecsétek: I. sz. Belklinika - belgyógyászat, I. sz. Sebészeti Klinika - sebészet; i. sz. Női Klinika - szülészet; Szent István Közkórház - bőrgyógyászat; Erzsébet Szeretetotthon Kórháza - elmekórtan; Szent László Kórház - heveny fertőző betegségek...

Apám 1926-ban

Innen számítva éppen tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valahol a Rókus Kórház közelében meglásson egy pöttyös ruhás lányt, és elhatározza, ha nem ez a lány lesz a felesége, akkor senki.
Kilenc évébe telt, míg sikerült. Ez a pöttyös ruhás lány lett az édesanyám.
Anyám történetében is muszáj visszamennem még korábbra, jóval a húszas évek előttre.
Anyai nagyapám Tolnán született 1882-ben. Két húga volt - az idősebbiket nemrég emlegettem a karácsonyi visszaemlékezésben, a kisebbik még kisgyerekként meghalt, a legenda szerint halála pillanatában leesett egy kép a falról, csak úgy, magától, anélkül, hogy bárki is a hozzányúlt vagy a közelében lett volna.
Azt, hogy a család mikor és miért került Tolnáról Pestre, nem tudom. Tény, hogy Nagypapa bizonyítványát a polgári fiúiskola negyedik osztályának elvégzéséről Pesten állították ki, 1900. június 27-én, a VIII. kerületi Német utcában. Ebből látom, hogy franciául is tanult - hogy németül jól beszélt, azt magam is tapasztaltam.
A továbbiakat Nagypapa önéletrajzából idézem: "...1900-ban olaszországi tanulmányútra indultam, hol a szalézi rend intézményében a különféle iparok és a képzőművészet különféle ágait tanulmányoztam. Ennek befejeztével, 1902-ben beléptem a Szent Ferenc Rend kötelékébe, ahonnét súlyos betegségem következtében ki kellett lépnem, és másfél esztendei gyógykezelés után orvosaim tanácsára szabad levegőn való, vagyis külső foglalkozásra kellett áttérnem."
Ennek érdekében végezte el az "építőipari téli tanfolyam két ciklusát" -, de úgy tűnik, nem mindig sikerült a "szabad levegőn való" munkavégzés. 1910-ig építési rajzolóként dolgozott Klenovits és Báthory építőmestereknél, , majd 1911-ben ugyanilyen beosztásban Révész és Kollár műépítészeknél. Aztán 1920-ig építésvezető volt (1915-ig Jaulusz Gyula , 1915-1920 között Bocsák Antal építési vállalkozónál), gondolom, akkoriban volt alkalma szabad levegőn lenni. Majd megint kis kitérő jött: gép- és felszerelési nyilvántartó Weiss Manfréd csepeli gyárában, 1926-ban viszont visszatér a Révész és Kollárhoz, és ott építésvezetősködik egészen 1941-ig.
Nagyanyámat 1910-ben jegyezte el, még ugyanabban az évben össze is házasodtak.

Az esküvői képük

Nagyanyám családja apai ágon Szobról származik, dédanyámról csak annyit tudok, hogy 1869-ben született Pesten, a VI. kerületben, bizonyos Szokoly Ágnes "törvénytelen" gyermekeként. Még ismertem, túl volt a kilencvenen, amikor meghalt. 11 gyermeket szült, nagyanyám a második volt a sorban, heten érték el közülük a felnőttkort. Eredetileg a tisztviselő-telepen laktak, dédnagyapám a Ganz gyárban dolgozott. Az ő halála után, a század legelején kerülhetett a család az éppen születő Rákosligetre. A VI. utcában laktak, abban a házban, ahol aztán később az óvoda működött.
Nagymama varrónőnek tanult. 23 éves volt, amikor feleségül ment Nagypapához.
Anyám 1911-ben született Rákosligeten.


Nagyanyám anyámmal.

De laktak Pécelen is (volt egy kép abból az időből, csak elkeveredett az évtizedek során: 8-10 éves anyám teniszütővel a kezében áll a "péceli nagymama" - nagyapám édesanyja - mellett). A polgárit Rákosligeten végezte (Áginak mondom: Apagyi Andor és Jeszenszky Annus néni aláírása a polgári iskolai bizonyítványokon), közben valamikor a húszas évek elején egy évet töltött Hollandiában, valamilyen gyermeksegélyező szolgálat (talán a Magyar Gyermekliga) szervezésében. (Négy évvel fiatalabb öccsét feltehetően ugyanez a szervezet vitte ki Belgiumba.) Tán még a húszas évekre tehető az is, hogy gyorsírást, majd kozmetikát tanult - és Nagymamával együtt végtelen sok kesztyűt kötöttek, bérmunkában.
A többi már a harmincas évek meséje.