Természetesen a mi ünnepeink között is legfontosabb a karácsony. Gyerekkorunkban törvények és kötelezettségek hálózata tartotta egyben a családot, ám ahogy fogytak az előttünk járók, szakadozni kezdett a finom szövet. Édesapánk ’95 karácsonyának másnapján halt meg, anyukánk tizenhét évvel élte túl. Fogyatkozó ereje, látásának romlása megfosztotta az olvasástól, utolsó éveiben a Bartók rádió volt társa a mindennapokban. Ezért találtam ki, hogy Édesapánk halálozásának tizedik évfordulójára magnóra mondok a gyerekkori emlékeimből, és cd-re másolva, háttérzenével díszítve, könyv helyett küldjük Anyunak karácsonyi ajándékba.
Hallgassatok meg egy részt belőle, a zene mellett néhány téli kép is kiséri. Jobban ma sem tudnám összefoglalni, milyen karácsonyaink voltak egyszer régen.
12 megjegyzés:
A szegfúcsokron elbőgtem magam.
Ilyen egy igazi ajándék.
Így válik az emlékezés egyszerű múltba nézésből, "nosztalgiázásból" szép, lélekmelengető karácsonyi meglepetéssé.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk.:)
Nagyon megható.
Sokáig latolgattam, mit mutassak meg nektek. A szlájdsón a falunk mostani képeit látjátok.
Írtam másik emlékezést, ide tettem:
http://akimoto.devians.hu/2010/12/12/karacsony-ibafan/
Köszönöm, ha ezt is megnézitek.
Sziasztok!:)
Ide "tévedtem" Akimoto kérésére és örömmel hallgattam és néztem végig a videót:)
Én is hoztam valamit,igaz, nem ma írtam, de azt hiszem ez egy olyan valami, ami soha nem veszíti el az aktualitását, fogadjátok szeretettel:)
http://komolytalan.blogter.hu/212792/a_jezuska_inge
Évi, a mi pikkelyruhás Jézuskánk papírból volt. Nem sok csipke díszítette a Jézuskám ingét, mert nem tudtam, hogyan is legyek nagylelkű, mikor vagyok szerény, és bűneimet csak mostanában vallom be, amikre Mick meséje utal.
Köszönöm a linket.
Akimoto, a miénk is papírból volt, nem is értem,hogy bírta ki azt a sok-sok évet,anélkül,hogy szétszakadt volna...na ja, az is békebeli papír volt még:)
Én is köszönönm,hogy megoszthattam:)
Akimoto, most mit mondjak? Meghatódtam...
Borka, a veszteségeink is velünk maradnak, mindenkivel a magáé. A blog szabad műfaj, a saját karácsonyomat így tudtam bemutatni.
Hát ez az! Ilyen meghatóan...
Kedves Akimoto, még csak most jutottam oda, hogy végighallgassam : nagyon tetszett! A szekfűknek rám is megvolt a hatása... Csodálom, hogy milyen elevenen emlékszel részletekre, amelyek más számára talán jelentéktelennek tűnhetnének, de elbeszélésedből kitűnik, hogy kapitális jelentőségük van! És azt is sejtem, hogy magad előtt látod őket, miközben meséled...
Jé, Flora, szerbuszka! Igen, a belső mozi tartja életben a gyerekkort, mert azóta jobbat nem tapasztaltam.
Két éve az utolsó közeli is elment, aki igazolta, hogy igen, úgy volt minden, ahogy volt. (A húgaim lehetnének még a "szót szóra mondó legények".)
Megjegyzés küldése