Ez itt én vagyok, amint a párommal (akit a saját blogomban NagyonRégiSzerelem néven szoktam emlegetni) táncolok 1979 szilveszter éjszakáján. Ez volt életem eddigi egyetlen olyan szilvesztere, amikor úgymond "szilvesztereztem". Nem szerettem soha ezt a napot, nem értettem, miért kell kötelezően mulatni, bulizni, őrjöngeni, trombitát fújva masírozni az utcán, de akkor az ő kedvéért beleegyeztem, hogy szilveszterezzünk egy baráti házaspárnál még néhány vendéggel együtt. Bár eleinte úgy tűnt, nem lesz semmi az egészből, ő valami félreértés folytán karácsony óta nem jelentkezett és azt hittem, nem jön el értem 31-dikén (ugye nem kell mondanom, hogy telefonunk - értsd: vezetékes - egyikőnknek sem volt). Magamban már le is mondtam az egészről, olyannyira, hogy emlékszem, délután nekiálltam varrni, lepakoltam mindent a nagy asztalról, szabásmintát szerkesztettem és elkezdtem kiszabni valami anyagot, amikor is csengettek és beállított, én meg ott álltam a szétbarmolt nagyszobában a szabásmintáim darabjai fölött. Aztán persze összekaptam magam és a csikorgó hidegben nyakunkba vettük a várost, előbb Óbuda, majd a célállomás Újpest, ahol egy lakótelepi kétszobás lakásban zajlott aztán a buli.És mivel a mulatság közepette mintegy háttérszórakoztatóul a tévé is működött, ott láttuk azt a bizonyos zenés paródiát, mely Disco, disco címen futott és benne az akkori népszerű külföldi dalokat adták elő magyar szereplők, színészek, tévések. Most, hogy próbáltam visszaemlékezni, mi is volt a műsorban, csak a Demis Roussost alakító Márkus László jutott eszembe és Harsányi Gábor, amint Amanda Learként búg és vonaglik, de persze youtube a barátom és onnan már kiderülnek egyéb szereplők is, utána lehet nézni. Mindenesetre akkor, 1979-ben nagyon jól szórakoztunk ezen a paródián.
Hogy mellesleg abban az évben februárban kerültem át akkori munkahelyemen egy másik osztályra, ahol páncélszobában őrzik a legértékesebb kéziratokat, hogy ott abban a bizonyos páncélszobában saját kezemmel érinthettem, megfoghattam, lapozhattam Petőfi, Arany, Széchenyi, Semmelweis és még sokak leveleit, nem másolatokat, hanem azokat a bizonyos eredetieket, arról is sokat lehetne mesélni, de vége-hossza nem lenne, úgyhogy elkezdeni sem érdemes. Jó kis év volt ez az 1979, pedig ha belegondolok, alig történt benne valami. :-)
6 megjegyzés:
Ó, Bikfic! Hát az a disco-paródia is ebben az évben volt?
Az én drága kicsi fiam még hetekkel később is megnevettetett bennünket Amanda Lear-Harsányi Gábor utánzásával. Nagyon jól mozgott (ma is jól táncol) és tökéletesen adta elő, most is látom azt a mozdulatot, ahogy húzza lefelé azt a hosszú kesztyűt az a tökmag, 8 éves gyerek! :)
A Három nővér! Potyogtak a könnyeim a nevetéstől! :)))
Nagy élvezettel olvastam a 79-edet. Szállóigéink között a "Honnan tudtad" adott helyzetben mindig rádöbbent, de hülyék vagyunk, aztán nevetünk.
Hanem az a páncélszoba a levéltárban engem is érdekelne.
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk...
Nem vagyok én Thomas Mann! :) de jól van, lehet, hogy mesélek kicsit még az év tudományosabb részéről is.:)
Akimoto, mi H. barátnőmmel azóta időnként Másának szólítjuk egymást és ez úgy alakult ki, hogy annak idején a műsor hatására egyikünk így szólt: "Mása, ne fütyölj!" - aztán úgy maradtunk, pedig azóta hmm... mennyi is? harmincegy év telt el. :)))
Bikfic, egyszer összegyűjtöm a szállóigévé lett "légzéskönnyítő" kiszólásokat egy másik blogomban. Ez a Mása, ez jó...
Egy barátnémmal a "Nahát édes Mariskám" mondatkezdés utal egy régi Sütz Ila jelenetre. Mi is volt, nem tudom.
Írjál tudományos felfedezéseidről is, nagyon érdekes lenne.
Arra is emlékeztek, mi adta az aktualitását ennek a paródiának? Akkor decemberben mutatta be a Madách Színház A három nővért, Ádám Ottó rendezésében. Bencze Ilona, Almási Éva, Piros Ildikó, Sztankay, Huszti, Tímár Béla, Mensáros. Márkus László, mint Kuligin. Schütz Ila.
Nem tett jót a darabnak, hogy Márkus szerepet vállalt a Körmendi János által írt jelenetben...
Megjegyzés küldése