Legalábbis azt hittem első pillanatban, amikor megláttam az évszámot, aztán lassan villantak fel a ködből az év eseményei, és elnézve ezt a fényképet, amelyen a tetőtől talpig gipszbe öntött ifjú hölgy a kertben, bizony, én volnék, hát nagy szerencse, hogy már alig-alig jutott eszembe a baleset. Sasó örömére most szűkebb pátriájába térünk, 1980 nyarán Püspökszentlászlón, a Vörös Meteor kulcsosházában táboroztattunk vagy húsz gyereket, ötödik-hatodikosokat. Püspökszentlászló az akkoriban elnéptelenedő baranyai kis falvak egyike volt, a Zengő oldalában. Nem maradt más élet a faluban, mint a kastélyban az idős apácák otthona. Kulcsosház – ez is talán már csak a mi korosztályunknak mond valamit, sok turistaszállás működött így, szerte az országban, csekély pénzért, a bizalomra, tisztességre alapozva.
Nyári este, júniusban, még a kertben játszottunk, frizbiztünk, amikor rosszul léptem, talán gödör volt vagy bucka, rosszul fordulhattam, hirtelen irtózatos éles fájdalmat éreztem, elestem, aztán a tréningnadrágon keresztül is látható, kitapintható volt, hogy térdtől lefelé, a lábam derékszögben kifordulva, mint egy idegen test hever mellettem. Csak onnan tudtam, hogy mégis hozzám tartozik, hogy a legkisebb mozdulatra is iszonyú fájdalom hasított belé(m). Nagy lett a riadalom, hol volt még akkor a mobil! Az egyetlen telefon az otthonban volt, őket kellett fölverni késő este, hogy segítséget tudjunk hívni. A hírt hallva jöttek is át az apácák, hogy mit tudnak segíteni, de legfeljebb a síró gyerekeket nyugtatgathatták, én meg, mint nyuszi ül a fűben, de egy nagyon ijedt nyuszi, csak nem akartam mutatni, hogy a gyerekek nehogy kétségbe essenek (még jobban).
Hosszú időbe telt, mire az úttalan utakon Pécsváradról megérkezett az ügyelet, és milyen a gondviselés, a körorvosi ügyeletet akkor éjjel egy kisiklott életű ortopéd sebész látta el, szinte meg is örült a feladatnak, de legalábbis nem rettent meg tőle. Mondta, hogy normál körülmények között ezt altatásban szokták helyretenni, de az erdő közepében nem lévén normál körülmények, jól beinjekciózott (semmit sem ért) és visszacsavarta a lábamat. Huhh!
Dehát muszáj volt szállítható állapotba hoznia, hogy azután a mentő, amit kiküldött, be tudjon vinni a komlói Bányászkórházba. Régi, Nysa mentőautó jött, már reggel lett addigra, a földúton úgy rázkódott, mint a nyavalya, a mentős végig ott ült mellettem, és egész úton a kezében tartotta a lábamat, hogy ne koppanjon oda folyton a hordágy vasához.Színvonalas hely volt akkoriban a bányászkórház, elláttak rendesen.
Autóval hoztak föl Pestre, itt a Jánosba kerültem, ahol először műteni akartak, végül az orvos úgy döntött, fiatal szervezet – helyrehozza sajátmaga a bajt, jobb, ha nem avatkoznak bele, mert akkor egy életen át kínlódni fogok vele. Áldom érte ma is a nevét.
Remekül elvoltam a gipsszel, csak a zoknit nem tudtam egyedül fölhúzni, de mászkáltam én vidáman mindenfele, még moziba is elmentünk, csak miattam az első sorba kellett ülnünk, hallgattam is érte a többiektől :)
Alig vártam azért, hogy hat hét után végre levegyék a gipszet, és nyargalhassak újra. Akkor ért azonban a döbbenetes meglepetés: nem tartott meg a lábam! Nem tudtam megállni rajta, nem bírtam lépni vele, nem éreztem a súlyát. No, akkor keseredtem el igazán, sírtam nagyon, emlékszem. Keserves napokba telt, mire újra megtanultam járni.
Ma már csak egy blogbejegyzés…
És még sok nyári és téli tábor Püspökszentlászlón, ahova azóta is visszahúz a szívem, de már negyedszázada is elmúlt, hogy nem jártam ott.
Ma már csak egy blogbejegyzés…
És még sok nyári és téli tábor Püspökszentlászlón, ahova azóta is visszahúz a szívem, de már negyedszázada is elmúlt, hogy nem jártam ott.
19 megjegyzés:
Juj és jaj! Köszönöm szépen az ilyen "eseménytelen" évet...
Vackor! Hát még rhumel hogy fog örülni, ha ezt elolvassa. Persze nem a lábtörésed miatt:))))
Azért Püspökszentlászló!!!!! Nagyon szép kis zuga a Keleti - Mecseknek. Jó párszor jártam én is benne. Apácák akkor is voltak, igaz sokan már a templomkertben....
Jó is, hogy említetted, talán belefér még az őszbe egy délután ott. Szólok majd róla, ha arra jártam :))))
Ó, hát nem küldtek gipszlevétel után gyógytornára? (Kellett volna...)
Nahát:)
Még el sem olvastam a bejegyzést, csak Püspökszentlászkóig juttottam, máris annyi szívmelengető emlék bukkant elő a feledés homályából, hogy azonnal jöttem ide örömködni, erre s@só meg már be is jelentett előre:))))))
Na lépek vissza olvasni, rend a lelke mindennek, aztán majd kommentelek megint:)
Annakidején motorral lehetett csak felmenni,ha nagy volt a sár, leállítottuk az öreg Csepelt, és gyalogoltunk tovább. Csodás az út odáig! És a szentlászlói "kert",arborétum-park inkább, nekem kisgyereknek bűvös-bájos elvarázsolt világ, különös fák, bokrok, amíg Apa bent a házban az idős apácáknál gyógyított, addig én kint bóklászhattam, bámultam a halakat a tóban. Jaj, de rég volt!
Még régebben, tán a 30-as években is jelentős kirándulóhely volt Püspökszentlászló, Nagyszüleim szekérrel jártak fel, nagy tarokk csatákat vívtak ott. Anyukám pedig odajárt az apácákhoz, gyalog az erdőn át. Mert iskola volt egykoron.
De ez komment, leállítom magam!!!:)
Vajon ez volt a lelkigyakorlatos ház? Legkisebb testvérem születésekor pécsi egyházi nyaralófélében időzött velem a nagynénim, hogy lelkileg épüljek és ne legyek láb alatt az "otthonszülés" "nem gyermeknek való" óráiban.
Hogy mi volt a lelkigyakorlatos ház korábban, nem tudom, de oda került Vácz Jenő jezsuita (már meghalt), aki megtelepedett, és holland segítséggel megteremtette egy lelkigyakorlatos ház alapjait, melyet utóbb bővítettek. Ma már csodaszép a komplexum. Érdemes felkeresni töltekezés, kikapcsolódás céljából. teljes ellátást kap a vendég.
Ez a reklám helye:-)))
Életrendezés háza.
Cím: Hosszúhetény,pf. 21. Püspökszentlászló 11. tel.: (72)490 610, Moderátor Piffkó László, email: eletrendezes@jezsuita.hu
Ott él Nemesszeghy Ervin SJ.
Mick voltam
Ó, könnyen lehet, hogy mindannyian ugyanarról a házról beszélünk. Vackor park-élménye hasonlít az enyémhez, a jezsuitákhoz saját családi kötődésünk van
http://akimoto.devians.hu/2010/11/05/egy-siremlek-elott-allok/#comments
Anyukám pap unokatestvére irányíthatott oda bennünket 1946-ban.
Apácák? Még az is lehet. Amikor elestem egy kőben és sírtam, valaki jótét lélek cukros süteményt nyomott a kezembe vigasztalásul.
Mick, megnézzük a házat, ha Pécsre megyünk. :)
Nahát! Azt tudtam, hogy ott van a világ közepe, de, hogy mindenkinek! :)
Akkor tegyük rendbe azt a sok házat: a kastély a pécsi püspök nyaralója volt, később apácaotthon. A falu volt iskolájából lett a kulcsosház. A mai lelkigyakorlatos ház az egyik falubeli házból nőtt ki. Vácz Jenő atyát még ismertük, az én balesetemnél is ott volt velünk végig.
Sasó, ha elmész, vigyél el a zsebedben! ;)
Ezt akkor megbeszéltük Vackor! De ha tényleg összejön akkor sokfotós téma lesz, és kapod a meghívót a galériába :)
A Keleti - Mecsek egyébként is a szívem csücske, pár helyet már sikerült megörökítenem (és nemcsak fejben) :))))))))))))
http://www.puspokszentlaszlo.hu/node/38
http://itthon.hu/site/upload/2008/10/puspokszentlaszloi%20arboretum02.jpg
Köszönöm a tájékoztatást. Ez a ház nem az én egykori házam. Végigvettem a Pécsi Egyházmegye intézményeit, melyik lehetett a háború után fogadóképes. Talán a Tettyén, ma papi szeminárium...
Akimoto: Pécsett a Pius gimnázium és kollégium működött a jezsuiták irányítása mellett. (Ma talán Nagy Lajos gimn?) De szokásuk volt kisebb nyaralófélébe kirándulni, relaxálódni. Hogy volt-e ilyesmi Pécsett, én nem tudom.
Üdv Mick
Kösz, Mick. Boldog lennék, ha ráismernék a gyerekkori kertre.
A Pius Gimnázium ma a Janus Pannonius Gimnázium(Mária utca) oda jár a kisebbik lányom :)
s@só: ne vedd szőrszálhasogatásnak, inkább kérdés ez!:) A Janus jogelődje ugyan a Pius gimnázium, de most már nem a Tanárképző van ott? (Apám, nagybátyám is a Piusban érettségiztek egyébként)
@rhumel: nem veszem annak, és igazad van. A jogelőd az jogelőd, a mostani hely és a régi hely nem azonos.A Pius templom mellett volt a Pius Gimnázium valóban :))))))
Én csak annyit írtam, hogy most a Janus a Mária utcában van :))))))
Azt írja a wiki, hogy 1950 nyarán költözött át a gimnázium a Mária utcai épületbe.
(Lehetséges, hogy a Mária utcát akkoriban - vagy ha akkoriban nem is, de a hatvanas-hetvenes években - még Déryné utcának hívták?)
s@só: :) Kösz! Akkor jól emlékeztem. De el is bizonytalanodtam, a Mária utca meg nem volt ismerős...Vagy annó Déryné, és azért? Már oly' rég eljöttem Baranyából :(
Megjegyzés küldése