1970 általánosból gimnáziumba

Idegenforgalmi szakközépbe szerettem volna menni. Ide volt felvételi, de sajnos nem németből, hanem oroszból, és magyarból.
Hát, az orosz, az bizony nem sikerült valami fényesen.
Magyarból pedig? Egy napom az iskolában. Mit lehet erről írni?
Hát én írtam egy szatírát. A felügyelő tanár újra és újra visszajött, a hátam mögött olvasta amit írtam, és jókat mosolygott rajta.
Aztán egy napon behívott az igazgató, és iszonyú mérges volt.
-Hogy lehetett így lejáratni az iskolát?-dühöngött.
Kiderült, elküldték a suliba a dolgozatomat. Szinte minden tantárgyból lerontották a jegyeimet, és kaptam egy igazgatói rovót is, rossz magaviselettel indokolva.
A földrajz tanár, az ő óráit nem gúnyoltam ki, -leszólított az udvaron: Neked kritikusnak kéne menned.
Másodikként az István Gimnáziumot jelöltem be, és német tagozatot.

Erre fölvettek a Teleki Blanka Gimnáziumba Kísérleti fizika, emelt szintű matematika tagozatra.
Püff neki.
Igaz, imádtam mindkét tantárgyat, főleg, mikor hetedikben Pintyőke vette át ezt a 2 tárgyat.
Kiderült, hogy az osztályból csak ketten voltunk hatodikos szinten, mert Hatost nem nagyon érdekelte a tanítás, inkább autóalkatrészekkel foglalkoztatott minket: ki szüleje tud ilyen-olyan alkatrészt szerezni az állandóan elromló autójához.
Pintyő aztán 1 év alatt bepótolta az osztállyal az 5-6-os tananyagot, plussz a hetedikest ismegtanultuk. Nagyon sokat köszönhetek neki. Apám helyett,- akinek a hiánya egyre jobban fájt- apám volt. Z osztály negyede foto szakkörös volt, mert ő tartotta az úttörőházban. Nem annyira a fotózást tanultuk, inkább a különböző előhívási technikákat.
Szóval, egyetlen négyes sem csúszott be sem matekból, sem fizikából az ellenőrzőmbe.
Fizika-tagozatos osztály fejére német tanárnőt ültettek osztályfőnöknek.
Neki az első pillanattól unszimpatikus voltam.
Kezdtem azzal hogy beiratkozásra, vagy mittudomén mire anyám ment el helyettem, mert akkor én Német országban voltam. Az évnyitóra meg nagyanyám ült be az iskolapadba, mert még nem jöttünk meg anyuval Jugoszláviából.
Hát, még amikor rendszeresen kijavítottam, amit rosszul mondott...
Persze nem tudott nem 5-öst adni, és ezért szörnyen mérges volt.
Szerencsére másodiktól már nem sok közünk volt egymáshoz, mert akik továbbra is tagozatosok maradtak, azoknak le kellett adniuk a németet, énekeket, tornát, kémiát, biológiát. A 13 matek, 13 fizikaórát így is csak szakkör címszóval tudtuk beszuszakolni a napi 8-9 óránkba, mert nekünk másodiktól mindig annyi volt. De ez már 1971-es történet.
A foto-szakkört azonban ekkor sem hagytam abba, mert az a gimnazistáknak este 6-tól 8-ig tartott. Odaértünk, amikor odaértünk. Mi zártuk az úttörőházat.