Mint ahogy már magyar és francia nyelvű blogjaimon is megírtam keresztül-kasul, az 1969-70-es tanévet az orosz szakosok Moszkvában tölthették a "Pedinsztyitut imenyi Lenyina" nevű intézményben. Ez volt a negyedik évünk a szegedi bölcsészkaron. Igy a francia szakom parlagon hevert abban az évben és csak hazatérve kellett sietősen mindent behozni és levizsgázni mindkét szakon, valamint elkezdeni és egy félév alatt letudni a 2 félév gyakorló tanítást a Ságvári Gyakorló Gimnáziumban, mert a következő januártól meg Leningrádba mentem egy újabb szemeszterre...
Hogyan is kezdődött az 1970-es év? Szilveszter, újév ott ért bennünket, igencsak szomorkásan. Végül minden ünnepélyes hangulatú tervünk összeomlott, amit Marival kovácsoltunk, és éjfél táján elmentünk gyalog a Moszkva-partra sétálni... Rajtunk kívül egy árva macska se kószált kinn, másfél méteres hó borította a várost, rétegenként ráfagyva a járdákra, terekre, melyeket sohase söpört le senki... Emlékszem, a folyópart mellvédjéig ért a hó és annak a tetején sétáltunk, teli torokból énekelve orosz és magyar népdalokat : a kutya se hallotta meg... Hazatérve Natasa szobatársnőnk idillje fogadott bennünket a kisebbik Tólik nevű és egyben legkitartóbb hódolója társaságában : emiatt sötétben kellett ágyunkat megtalálni és a szomszéd ágyról jövő sóhajok kíséretében elaludnunk. Másnap reggel Natasa és Tólik kócos feje és kialvatlan szeme bújt elő a takaró alól, egyébként mindketten teljesen felöltözve...
A tavaszon voltunk kirándulni Közép-Ázsiában. Repülőnk egyenesen Szamarkandba érkezett, onnan mentünk Buharába, majd Taskentbe. Ezekről egyenként sokat lehetne mesélni, amit blogjaimon nagyrészt el is végeztem. Taskentből még Tbiliszi és Jereván várt még ránk. Moszkvát hótakaró alatt hagytuk el április 23-án és május 3-án egy tavaszi fővárosba érkeztünk vissza, napozni járhattunk a Moszkva-partra!
Alig melegedtünk meg Moszkvában, május 11-től egy hétre leningrádi kirándulásra mentünk. Akkor még nem is sejtettük, hogy pár hónap múlva milyen otthonossá válik majd ez a fenséges és kissé rideg múzeum-város...
Oroszul jól megtanultunk, bár főleg a gyakorlati tárgyak voltak kitűnőek (fonetika, beszéd és íráskészség, stb. és Deribasz professzornő magas szintű nyelvészeti előadása és szemináriuma). Az irodalom- és politekonómia előadásokon nagyjából csak szenderegtünk, olyan unalmasak voltak és a nagy hidegben télen kabátban, kesztyűben, usankában ültünk a rideg tantermekben. Félév végén vizsgázni kellett ott is mindenből. Hazatérve meg újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése