Akkor és most

Amikor a témát tekintem, elsőre tanító néni húgom története merül fel bennem. Egyszer a táblára írt, majd amikor megfordult, éppen egy kislány mutatott neki szamárfület, mellé a nyelvét is kilógatta. Húgom visszafordult a táblához, és úgy nevetett. A piarista Medvigy Mihály hasonlóról számolt be. A diákcsínyeken jobban mulatott, mint azok, akik kitalálták. Így hát második gyermekkorába érvén abba is hagyta a tanítást.

A gyermekkor bennünk hogyne élne, különösen második gyermekkorunk beköszöntésével.
Próbálom szemezgetni, hogy miben is áll ez.
- A magam részéről a sok minden iránt érdeklődtem. Ez megnehezítette pályaválasztásomat. Igazán talán filológusnak kellett volna lennem, de az írásbeliségek utóbb a publicisztika felé tereltek.
- A zene iránti vonzalom. Minden jó zene érdekel(t), hat(ott) rám, megmozgat(ott), többnyire szól(t) is bennem. Szoktam is kérdezni páromtól: Kitalálod, hogy most melyik zene szól bennem?    
- Megértem unokáink sajátos húzásait. Magamra ismerek bennük.
- Szerettem a poénokat, a vicceket. Mit sem változott ez bennem.
- Fényképezés. Kisgyerekként nem tellett fényképezőgépre. Csak középiskolásan jutottam első kamerámhoz, egy Altissa nevű boxgéphez. Utóbb FED2-re váltottam, majd egy teleobjektíves Chinonra. Új világot nyitott az immár a digitális kamera: Fujifilm FinePix S200R nagytudású gépem. Mindenesetre a vonzódás gyerekkorom óta tart.
- Úgy látszik, nem hagynak békén a gyerekkori csúfolódók sem. Több mint ötvenet gyűjtöttem össze belőlük, és megmosolygom őket, mert eszembe villantják azokat a szituációkat, amikor ezek elhangzottak.
- Gyerekként egyik kedvenc könyvem, a Grätzer József szerkesztésében megjelenő SICC volt. Egy életre elkötelezett a rejtvényfejtésnek. Ma is szeretem megmérettetni magamat (pl. olaszmódra, pl. képrejtvények).   
- Szerettem gyerekkoromban a kihívásokat. Sokszor volt alkalmam a köreinkben szervezett „ki mit tud” játékokban megmérettetni magamat „okosok klubja”. Egy alkalommal közel kerültem az első helyezéshez, de szkandereznem kellett egy hentes gyerekkel. Esélyem nem volt vele szemben, azaz mégis. A pontokon megosztoztunk, mert én balkezes lévén arra kértem, hogy bal kézzel ismételjük meg a versenyt. Ballal sikerült legyőznöm.
Ma már megválogatom, hogy minek teszem ki magamat. Rég volt, amikor osztálytalálkozón sörmeccset nyertünk.
- Mindenesetre focizni szerettem. A főiskolán megnyertük a házibajnokságot.   
Nos, ezek „gurultak ki” belőlem. A témát korántsem bontottam ki teljességében.