Le Monde/Lemond-e?

Közös blogunk témája a lemondás.
Elsőre a valaha bedobott szójátékomat húzom elő. 
Hogy Gyurcsány Ferenc lemond-e, megírja a Le Monde.
Jut eszembe: a lemondás ellentéte a felmondás. Ez szokott sűrűbben előfordulni.
Aktív koromban többféle módon szűnhetett meg az ember munkaviszonya egy cégnél. áthelyezéssel, felmondással, azonnali elbocsátással, fegyelmivel, nyugdíjazással.
A sajtó ma közönségesebben fogalmaz. A valamirevaló dolgozókat nemes egyszerűséggel kirúgják, jobb esetben lapátra teszik.

De visszatérve a lemondáshoz, sorolhatnám, miről-kiről mondtam le hosszas életemben.
Lemondtam azokról a lapelőfizetésekről, amelyekre ráuntam.
Lemondtam a Magyar Vadászt,
lemondtam az Élet és Tudományt,
lemondtam az Élet és Irodalmat,
lemondtam a FülesBagolyt,
lemondtam a National Geographic magyar változatát.
Lemondtam a bagózásról, majd újra lemondtam, mert elsőre nem sikerült.
Lemondtam harmadszor, majd negyedszer is, mígnem ráuntam a lemondásokról is, és
végképpen leszoktam a cigarettázásról.   
Lemondtam a gitározásról, amikor a felhangok bezavartak hallásomba, ugyanezért lemondtam az éneklésről is.
Lemondtam a jobb falatokról, de nem eléggé. Korpulens maradtam. (Lemondtam a
szénhidrátokról, máskor a húsfélékről, megint máskor a tej fogyasztásáról, hogy lefogyjak.) Mostanra lemondtam a fogyókúrázásról.
Miután párt választottam, lemondtam a többi szép lánnyal való házasságról.
Sok mindenről lemondtam már.
Amiről mindmáig nem sikerült lemondani, az 
az írás,
a fotózás,
a találkozásokra való türelmes várakozás.