AZ ELSŐ AMI ESZEMBE JUT, MERT AKKOR NAGYON FÁJT... s most látom, hogy mekkora szerencse és anyám előrelátása nem keménysége és hajthatatlansága volt benne
hogy nem engedett el a Balatonra egy gyereknyaralásra
8 éves lehettem.. 1950 körül, azt hiszem akkor dúlt a gyermekparalizis járcvány, amitől - joggal- félthetett, csak én ezt nem tudtam respektálni, buta fejjel... Emlékszem a maratoni bőgéseimre...
a Balaton meg megvárt, évekkel később minden nyaram ott töltöttem a nagynénémnél, akiknek ott lett nyaralójuk, sőt még a kislányomat is odavittem... akkor már nem kellett félni gyerekparalizistől, (Sabin cseppek)
Hálás vagyok anyunak....ma már, nagyon!
-----
igy lehetünk sok "lemondással". Minden csak utólag derül ki, hogy is értékelendő
általában nem kellene ragaszkodni semmihez (ész nélkül)
2 megjegyzés:
A gyermekparalízis ismét felütötte a fejét. Sajnos áldozatokkal jár.
És a Sabin csöppek?
Megjegyzés küldése