A mozink

 … olajos padló, a szék kőkemény… - szólt a Bojtorján régi dala. Éppen ilyen volt a mi mozink is.  Sorban a fölcsapható székek, és volt egy keskeny erkélye is, elől néhány ficokkal, amit páholynak neveztek. Nem emlékszem, hogy valaha is ültünk-e benne. Az erkélyre se nagyon vettünk jegyet, mindig a földszinten tanyáztunk. Mert akkor még jártunk moziba. igen! És elsősorban, természetesen, a sajátunkba, ahova előbb-utóbb azért eljutott minden megnéznivaló film. Ha kis türelemmel voltunk, nem kellett ezért bemenni a városba. A jegyszedők egyike ráadásul házbeli néni volt, ez is otthonosabbá tette számunkra.

A mozinknak két rendkívüli tulajdonsága volt: az egyik, hogy kertszomszédok voltunk egymással! A mi ablakunk pont a mozi hátsó kijárataira nyílott, ahol kijöttek a nézők. Elég volt csak odaállni az ablakba, és megszemlélhettük, hogy kik voltak ott aznap. De ez nem volt nagy szám, megszoktuk, nem ez határozta meg a napirendet. A másik tulajdonsága sokkal izgalmasabb volt: mégpedig az, hogy nyáron nyitott tetővel játszottak! Ha azt hallottuk, hogy jó a film zenéje, a nézők pedig sokat nevetnek, akkor átmentünk és megnéztük mi is.

A moziba járásomnak három fázisa volt:

-          az elsőben engem vittek: vagy a szüleim mindenféle jó filmekre, vagy az általános iskolám (a 39-es dandárra és hasonló építő jellegű filmekre)

-          - a második fázisban már én mentem bandástul a Koppányi aga testamentumától a Sárga tengeralattjáróig sokmindenre, ahogy növekedtünk bölcsességben, korban és kedvességben… Ebből az időszakból egy epizód: amikor a teljes hosszában gipszben lévő törött lábam miatt az egész társaság szolidaritásból az első sorba ült velem, mert máshol nem fértem volna el… A nyakigláb fiúk sokáig emlegették :)

-          - a harmadik fázis pedig, amikor már én vittem el a tanítványaimat: eleinte a rajz- és mesefilmekre, aztán már ők is növögettek az igazi filmekhez, végül már nem velem jártak moziba.

Mire a valamilyen negyedik fázis elkövetkezett volna, azt a mozink már nem tudta kivárni, legyőzték a plázák. A mozi épülete most is megvan, az ablakból ugyanúgy rálátok. Hasznos, más funkciót is kapott, de én néha még mindig azon kapom magamat, hogy a buszmegállóhoz menve odapillantok a kirakatára, mi lesz vajon a következő film?