TH-1, Révész és társai

Nos, ugyan már lassan 4 éve itthonülő nyugdíjas vagyok, de a figyelem szóról az első, ami beugrott, az a Révész,  meg a TH-1. Hogy az mi az az? Hát...a TH az egyik okos, jó kollégám által elnevezett, spéci, saját fejlesztésű tesztsor, a másik, a Révész-Nagy pedig egy figyelemkoncentrációs vizsgálat neve.

Mennyi, de mennyi ilyet javítottam! A feladat maga totál unalmas, (nem véletlenül, sőt!) monoton, viszont remekül mér. A javítása se különbözik, az is monoton, baromira figyelni kell közben, és teljesen ki kell zárni a külvilágot. Persze gyakorlat teszi a mestert 😏. Szerénytelenség nélkül merem mondani, akkoriban, igen jól tudtam figyelni (közel 20 éven át 😂) gyorsan, pontosan számoltam és számítottam ki az eredményt. Mert persze a tudományosság érdekében képlet is van a végső számításhoz.😋

Szerettem a munkánknak ezt a részét, magát a tesztiratást, a vizsgálatokat, és az eredmények kiértékelését. Végig, minden folyamat alatt erőteljes figyelemre volt szükségünk. A konkrét tennivalóink közben, párhuzamosan mindent megfigyeltünk. Ki hogy reagál, milyen munkamódszerrel, milyen tempóban dolgozik, mennyi idő után lankad a figyelme, illetve elterelhető-e, képes-e megosztani, mikor téveszt, mennyire izgul, és a többi. (Bevallom, szórakoztattam is magam néha, ha nagyobb létszámmal foglalkoztunk, - 96-an fértek el a nagyteremben-, pl. kifigyeltem, hány % a balkezes)
Szóval a munkánk fő eleme volt a figyelem. De hát minden munkához az kell, nem? Anélkül hiába a tudás meg a motiváció.
Figyelem, figyelem... Fegyelem, kitartás és összpontosítás kell hozzá? Bizony, szükséges. Nem is kevés. Voltam szétszórt, fáradt, rossz passzban is életem során. Semmi más nem orvosolja ezt, csak ha megpróbál az ember a fontos dolgokra koncentrálni. Sikerül, néha meg nem...

Azt mondják, a nők jobban képesek megosztani a figyelmüket.
Hát nem is tudom. A háztartásban biztos. 😋 Több folyamatot tudunk egyszerre koordinálni, valóban. 
De ha pl. olvasok valamit, zavarnak a zajok, a külvilágból jövő hangok. Diákként se szerettem tanulás közben zenét is hallgatni. 
Persze ha az önkéntelen figyelem esete forog fenn, azaz valami nagyon érdekes az ember számára, arra mégis tud figyelni a zavaró körülmények ellenére. 
Egy csomó egyéb szép nevű feladatsorról hogy elfeledkeztem mára! Régi szép idők, de hát már nem kell figyelnem, van-e elég Rybakoff, Raven, OTIS, SZT, Müller, Leary kitöltőlap, tesztfüzet... Talán már a maradék is az enyészeté lett, ott a régi termünkben....😕

Hogy a TH-1-en és társain kívül még mi az, ami eszembe jutott? Egész más, mint ami a munkához, feladatokhoz, tennivalókhoz kapcsolódik.
Figyelni alvó kisbabánkat, ahogy mosolyog, csodálva figyelni gyermekeinket, ahogy értelmük kinyílik a világra, majd ugyanezt újraélni és megfigyelni unokáinkon. Figyelemmel kísérni minden lépésüket, konkrétan is, az első megtett topogástól a nagybetűsbe való belépésükig, majd figyelni rájuk, óvatosan, aggódón, csöndesen a háttérből. Hallgatni és figyelni a hangjukat a telefonban, vajon milyen a kedvük, vidám-e, vagy épp titkolnak bánatot, bajt, kell-e még jobban figyelni..Mindig kell, hogy ott legyünk, ha szükségük van ránk. Bármikor, bármire, segíteni, vagy együtt örülni.

És milyen jó is figyelmet kapni a szeretteinktől. Nincs is ennél nagyobb ajándéka az életnek. Apróbb s nagyobb figyelmességeknek örülni, amit a családtagjainktól, kedves barátainktól kapunk.

Ehhez nem kell képlet. Elég a méréshez a szívünk.

(Igyekeztem sok figyelmet fordítani arra, hogy minél többször leírjam: figyelem. Lett is jó sok a szöveben, ugye figyeltétek?!😂)