figyelem!

 (a dicséretről nem irtam, bár lett volna mit

azt hiszem azért mert nem birom elviselni...újabban

a figyelem viszont -bár ugyancsak nem kedvenc téma - foglalkoztat ls nagyon fontosnak is tartom!

már többször irtam róla, különböző megvilágitásokban: (némi ismétlődések miatt bocs, fontos lehetett...) (BOCS A HOSSZÚSÁGÉRT IS, BÁR MÉG TÖBB VAN...)

EMLÉKSZEM...emlékszem arra is, hogy alig vártam, hogy felnőtt legyek, főleg azért, hogy végre ne nekem tegyenek fel állandóan kérdéseket (rólam), hanem én kérdezhessek...

érdekes, fel sem vetődött bennem, hogy ez nem csak a felnőttség kritériuma lehetne?

úgy tűnt, mintha kifaggatnának örökösen (eszembe se jutott, hogy ez a személyem iránti figyelem nagyon is értékelendő, megbecsülendő kellene hogy legyen?!)

persze mindig illedelmesen válaszoltam (ha nem is túl részletesen) - mégha nehezemre is esett

aztán észre se vettem, mikor fordult ez meg; mikor "nőttem fel" - e szempontból

nem is olyan rég döbbentem rá, hogy - sajnos - már nem igen kérdezősködnek felőlem. hogy sajnos már nincsenek, akik kérdezzenek! (Akik olyan alapos és mély érdeklődéssel fordulnának felém, a sorsom felé. akiket annyira , őszintén és mélyen érdekelne a sorsom alakulása, a problémáim, én magam... )

és persze főleg az, hogy már rég én teszek fel kérdéseket, többet is, mint amit el tudnak viselni, akikre rázúdítom...

amikre ráadásul nem is kapok mindig választ, mert már ugyanúgy unják, akiket elhalmozok velük, mint én annak idején....

de majd előbb-utóbb ők is úgy járnak, mint én.... (?)

2010 JULIUS)

******

A KISÉRLET FOLYTATÓDIK...ÁRNYALÓDVA

....mármint a jó dolgok gyűjtése, akaratlanul  is, u.i. arra jöttem rá, minél inkább van ezek elvárása, annál inkább gyülekeznek. Amire és ahogy figyelünk, mindig az kap prioritást, így aztán át is lehet hangolódnunk rájuk

-ébredéskor álomnyomok nyomokról (örülök, hogy hasonlókép maradhat(unk) a mi matrixunkban, mint ahogy az interneten se törlődik olyan egyszerűen, ami felkerül(?),,,de rögtön a radir, radirozás betársul emellé,  már ébren...

-reggel csetteltem Izraelből valakivel, a szegedi Virág cuki újranyitása kapcsán ill. az Anna vízről, amit - mint közölte - egyik oldalági felmenőjéről neveztek el...kedves,közös ismerősökre is bukkantunk.. a régi Makóból....

-meglepően kellemes, szellős az idő kint

-a kerékpárjavitónál nyitva a kapu, már záróra után is kapok levegőt mindkét bicikligumimba (pedig csak a hátsóba kértem)

-ebéd friss, klasszikus rántott szelet (a pincér bevallja őszintén, hogy a húsleves most nekem zsiros lenne, mert már az alja)

-ráakadok a Délmagyarra benne a szokásos szombati kedvenc szivmelengető  Darvasi  (vagy inkább Sziv tárca., kisbeszéde, vigasza az árvaságról. Ami messziről nézve s az ő leirásában ugyancsak szép lehet.

-megint tarka , ragyogó rózsák sorfala közt vezet a bicikliutam a fürdő mögött

itt leülök egy padra, és több gyönyörűség vesz körül

-a hagymatikum szürke tornya fölött kameleonszürke felhők változó rajzolatai (Képzőművész is megirigyelhetné a háttérrajzot és koloritját)                   (de hát művésznek is a természet és/vagy  (majdnem mindegy) Isten a legnagyobb)

-de szépek a felhők nem csak a hagymatikum fölött, mindenütt, azok a felhők a legszebbek, amik mögött sejlik a nap

-a Nap néha kibukkan, olyankor felragyogtat mindent, ilyenkor a rózsák színei még élénkebbek, s rajtam is a királykék...és melegít

-madárcsicsergést is hallok az autózaj fölött, vidámak . fecske ficserg... gimiben sokat fecsegtem (én is) órán , beírták az ellenőrzömbe, most ennek is örülök, utólag, jókedvű lehettem, akkor... mégis, talán

-a szél úgy rezegteti a fán a leveleket, mintha kommunikálnának, mintha szóra akarná bírni őket (utólag jut eszembe, ezt is Petőfi szépen megírta: beszél a fákkal a (bús, őszi) szél..."

-de  a madarak tényleg kommunikálnak, jókedvűen, változatosan, vidáman valóban

-a szökőkút vizének halk aligcsobogása, mikor mellette elmegyek

-ébredési(álmodási?) gondolatfoszlányaim nyomhagyásról (mint az interneten, a mátrixunkban is)meg a radir/ozásról) tán sikerül félig-meddig megfogalmazni egy haikuban:

ami nem törlődik

nem viszi radir
van ami mély nyomot hagy
van. s ez nem panasz

-az út végén kanyarban váratlanul elémbukkan még egy rózsa

-már otthon, kis de jóleső biciklikörút után, tvben film Petőfi 73. jut eszem Paál Isti Petőfi rockja is 73-as... azok a hatvanas, hetvenes éveink... elvesztett ifjúkorunk...mégis jó visszaemlékezni rájuk...

-fb-on valaki idéz Kosztolányinak tulajdonítva egy mondatot, ami amúgy alapkérdés -de nekem rögtön gyanús - és tényleg, nem ő, hanem Karinthy a szerző .Különös eset

..."De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?"

-régi egyetemi barátnőm felhivja figyelmet egy irodalomtörténész (Angyal Zsuzsa) új könyvére regényféle Kosztolányi életéről, a 8. fejezet különösen érdekel, "melyben Desirét...egy titkos társaság tagjává avatják."...mert ez az életrajzi mozzanat találkozás a nagyapámmal....(mert épp ő, dr Gonda Jenő volt a főtitkára ennek a titkos társaságnak) beirom, hogy ez a fejezet különösen érdekel (hiszen nagyapám vette fel , mint főtitkár a "titkos társaságba"), majd, hogy amúgy Kosztolányiból ("Desiréből") szakdolgoztam anno 1966. s a könyviró gáláns reagálása:őt meg a szakdolim érdekli , viszont

-végre sikerült telefonon beszélni kanadai unokabátyámmal, már ideges volt, mert azt az üzenetet kapta a vezetékesemen, hogy ki vagyok kapcsolva (pedig csak a kagylót nem rakhattam vissza, mikor a mobilom kerestem a vezetékesen)..(előtte smsek nekem, lányomnak, ő engem hiv, tud...megtudom unokabátyámtól, mindenki jól van, V is!:), D jön hamarosan Magyarországra...

-eszembe jut, milyen jó, ha rámtört az éhség, ehetek, ha az álmosság, később, eldönthetem kávét iszom vagy alszom (persze, előbbi lett)

-vásárolok,hogy holnap ne kelljen kijönni,  megint csavart mozdulat, a kocsiból a pultra rakosgatás közben, de most nem csípődött be annyira, mint szeptemberben a fürdőszobában, a kád és mosdó derékszögében,, és utána 4 hó...fájdalom, most nem lehet

itthon tv Trianon könyv Trvko műsorában,
kiderül számomra, hogy Sátoraljaújhely 1920-ban ketté vált és Szlovákiához került egy része Trianon miatt, jó tudni. mert ha mégis meglátogatnám őseim (Gonda/(Guttmann) egykori lakhelyét ...lehet, hogy Szlovákiában kell keressem....?!

- lányom hív játszótérről, hallom unokám kedvderitő hangját is, mellőle. Örülök ha hiv a lányom telefonon, de mindig figyelmeztetem,- ha ez akkor történik , ha fiával van -  inkább figyeljen rá.  Én is , ha hallom a hangját, a csacsogót,  a telefonba, ...

Mikor már elaszik a gyerek, beszélgethetnénk többet, még,de elengedem lányom, mert álmos lehet.. és hallom,telefonálás közben is  pakol -

-a Száműzött filmből Tom Hanks tekintete a négyes úton..(indent elvesztett) . és most hova...

--az éjszakai Hitchcock filmbe belealszom (de úgyis láttam már)--- aludni meg  jó.mégha  hajnalban fel is ébredünk (a derékfákjásunkra), de végül is felébredni is jó! addig jó...

------

az van igazán, amire a figyelmünket fókuszáljuk  (a derekamra moat nem)

ha nem figyelsz valamire (valakire), az olyan , mintha kétségbe vonnád, tagadnád a létét.

KISkoromban milyen fontos volt, mielőtt csináltam valamit (akrobatikus bravúrt, ügyességet) Anyu, figyelj! sose maradt el...és ő (ha) figyelt,  akkor még ügyesebb  voltam , a figyelmétől...

Ha figyelünk valakire, megerősítjük a létezését. Éltetjük.

De mindenre figyelni kell , a jóra, de a rosszra is. visszalépek az egyoldalúságból. Fáraszt is. Mint minden egyoldalúság és hamisság, torzítás.

viszont mindent nem fogok leirni, ez más kérdés. Bár itt is különböző vélemények lehetnek.

nemrég találtam rá anyukám egy mondatára: (mondta, nem irta, csak én lejegyeztem - de milyen jó:igy megmaradt.

Nem kell mindent leírni, 

Szilasi viszont a makói könyvtárban Grecsó könyvbemutatója közepette pont az ellenkezőjét mondta:, 

Mindent le kell írni!

Igy teljes a világ . A maga összetettségében (bipolaritásában is),  és ellentmondásaiban. minden lehet igaz. (és mindennek az ellenkezője is)  miénk a döntés.

de biztos nem fogok mindent leirni, elmondani már.... ez lehetetlenség. és hallgatni se fogok (tudok)

de szétválasztani se jót és rosszat ("jóról, rosszról nem gondolkodom"(J.A:)- fárasztó és erőltetett.)s különben is utólag kiderülhet, hogy a jóból rossz lett, s a rosszból jó....

maradjon az összetettség, a jin és jang... a lényeglátás és a figyelem...

2016 junius

******

AKI

.aki nem teszi le a telefont

aki nem rohan el
aki mindig ráér
nem szakít félbe
nem ásítozik
s nem pakolász
hanem végighallgat
ha szólsz hozzá

tudod…
olyan ez
mintha magaddal
beszélnél
de mégse

ő bölcsebb
mert kívülről is lát
sőt felülről nézve

nem hagy magadra
hidd el végre

benned is van
egy része
részed
s te a része

de azért
ne beszélj vele
hangosan
nyilvános helyen

azt hinnék
magadban teszed

pedig csak magaddal
s kicsit Vele
is

beszélj csak
nyugodtan
meghallgat
ha meg se szólalsz
akkor is

s válaszolsz
helyette is

már a kérdésedben
ott a válasz
ugyanis

különös párbeszéd ez
titka egyetlen egy

a figyelem

(szinonimája
a szeretet)

2017. március 14

*****

A SZAVAK ÉS A FIGYELEM CSŐDJE

hogy vagy?
mondom.

blablabla
blablabla

na és hogy vagy?
már megmondtam.

(azért azóta
kicsit rosszabbul)

2017 NOVEMBER

****

HALHATATLANSÁG ÉS KVANTUMFIZIKA ÉS SEMMI

már megint ebbe a kvantumfizikai tételbe botlottam

hogy csak akkor létezhet valami igazán, akkor van, ha figyelem tárgya azaz ha figyelnek rá

igy aztán van valmi abban, hogy azok maradhatnak szó szerint is halhatatlanok, akikre figyelnek, azaz megemlékeznek akár haláluk után is

ez a figyekem tartja őket  meg - szó szerint is, a kvantumfizika szerint

igaza volt Erzsi néninek, amikor azt mondta, hogy ő addig van, amig én emlékezek rá

(nade velem ő is meghal?!)


.......


örülök hogy nem lettem színész, nem hiszem hogy bírtam volna szuflával végig, és idő előtt lelépni a színpadról nem lehet öröm

(idő előtt lelépni a katedráról se volt az, ez igaz -pedig akkor még bírtam is volna "szuflával")

azt sajnálom viszont, hogy nem lettem igazán alkotó ember

hogy nem hoztam létre valamit (a színészet ebből a szempontból se rúghat labdába, mert illékony, amit ő létrehoz (kivéve a filmet,...mondjuk )

azt nagyon sajnálom hogy nem marad utánam semmi ami körbejárható, ami maradandó

se kép , se zene, se szobor, se ----

hát az a sok írás se, mert azok is szanaszét vannak----

(2019 JANUÁR)

*****

AZT VETTEM ÉSZRE,

azt vettem észre, hogy nekem könnyen megnyílnak az emberek, sokmindent elmondanak, anélkül, hogy kérdeznék, kíváncsiskodnék

arra is rájöttem, miért. mert tudok rájuk figyelni. összpontosítani, és ez már megértéssel és empátiával is jár,.és ez épp elég

talán ezért fáj, ha én ugyanezt nem tapasztalom.

utálom ha nem figyelnek rám

olyankor elhallgatok

(2019 FEBR 8)

***

A FIGYELEM

Azt hiszem, ha lenne valaki, akinek beszélhetnék, ki meghallgatna úgy, hogy közben nem csap éktelen zajt a fülembe, mert nem pakol - a vonal láthatatlan túloldalán, nem csinál mást, csak figyel, (mondjuk lehetne akár egy fizetett hivatásos pszichoterapauta :) ---  akkor nem firkálnék ennyit.

Igen, figyelemre lenne szükségem.

Az írás tulajdonképpen nem is pótolja azt.. azért is írok egyre többet és egyre reménytelenebbül.(bár ezért is örülök, nagyon is, a ritka visszajelzéseknek, akár még a negatívaknak is - mert az is a figyelem jele)

Én azt hiszem egy dolgot tanultam meg, nagyon, tanári pályafutásom során: figyelni, odafigyelni a másik emberre. Minden szavára, minden mozzanatára, megnyilvánulására. De ezt viszont én is elvártam a tanítványaimtól. Ha észrevettem, hogy akár a 30-ból egyetlen egy gyerek nem figyel, elhallgattam,addig, amíg észre nem vette magát, s nem tért vissza a figyelme. (persze ebben segitettek a többiek, mert  29 szigorú szempár szegeződött az eltévelygőre , hogy mi lesz már, miattad áll az óra...)

Apámról is emlegették, hogy  ha észrevette, hogy a társaságban nem figyelnek kellőképp rá, azonnal elhallgatott...

Ez az írás önbecsapás. Észrevettem, ha képet is teszek fel, sokan beérik azzal, csak a képet nézik meg
... a szöveg már teher

Nem baj.

Én azért írok.Kiabálok bele a levegőbe. Vagy csak suttogok. Hátha valakit elérek. Aki meghallgat és figyel rám. És esetleg válaszol is. De ha nem , úgy is jó. én akkor is beszélek. egy elképzelt, figyelmes hallgatósághoz. 

Szervusztok!

(2020. jan)

***

FIGYELEM

ahogy elmennek emberek, egyik napról a msikra szinte, alig észrevehetően
döbbenek rá, hogy sokkal jobban oda kéne figyelni a másikra
amig lehet!

2020 junius

***

A FIGYELEM MINIMUMA

a figyelem minimuma

igéreteit
be nem tartja

elfelejti?

választ se vár a messengeren
vagy meg se nézi

emileket sorozatban
mellőz

elfelejt felhivni

ha mégis
közben mást csinál

de ne szólj rá
mert megsértődik

nem számit

azért még emlékezik
rád

talán

2020

***

FIGYELEM4!

figyelmet nem lehet kierőszakolni

legfeljebb kiváltani

2020 november

***

UTOLSÓ LEVÉL

 figyelem

ezt az utolsó levelet

mi tartja még magát

de szárad,  zsugorodik,

törpül és fonnyad

egyre

tán igy 

könnyebb 

lesz

lehullnia

az avarba 

2020 NOV 19

*****

100%-OS FIGYELEM 

Apámról mesélte anyám, hogy keveset beszélt, de ha megszólalt annak mindig óriási jelentősége, súlya  volt...de el is várta, hogy 100%-ig figyeljenek ilyenkor rá. Csak rá.  Ha ez nem történt meg, megcsorbult, abban a pillanatban elhallgatott, s nem folytatta mondandóját - akár mondat vagy netán szó közben is.

Jut eszembe, én is ezt tettem, tanítás közben, ha egyvalakit is rajtakaptam nem rámkoncentrált figyelésben, mig magyaráztam, de ilyenkor a többiek rosszalló odafordulással meg is oldották a helyzetet és tanithattam tovább...

jut most eszembe az is, vajon mit tett volna apám, ha telefonálás közben rájött volna, hogy a vonal másik végén, nem figyelnek rá 100%-ig, illetve mást csinálnak...

szerintem letette volna a kagylót

én is ezt teszem!

2022 NOV

ÉS A VÉGÉN EGY CSATTANÓ:

csend rend figyelem, aki rossz lesz, megverem!

(nem igaz, soha senkit nem vertem meg, de tényleg nagyon fontos nekem a figyelem, tán a fentiekből ki is derült:)