Kilenc napja annak, hogy találkoztam a találkozások témával, és eddig senki sem mozdult rá.
Ahogy versek nélkül az élet élhetetlen,
ahogy zene nélkül élni nem érdemes,
ugyanúgy találkozások nélkül egészen elképzelhetetlen az élet.
Találkozások nélkül nincs is élet.
Elég arra gondolni, hogy találkozik a nő és a férfi,
találkozik a sperma a petesejttel,
találkozik a remete Istenével,
találkozik testvér a testvérrel,
találkozik két gondolat.
Az én mostani gondolatom rendhagyó.
Játszom a találkozás fogalommal.
Játszom, mert nem teszek egyebet, minthogy
blogomból keresőprogram segítségével kimásolom azokat a mondatokat, amelyek
témája valamilyen okból a találkozás.
Csak az egyértelműségig szerkesztem meg
őket.
- VD-nek régebb óta működik a blogja, mint az enyém, és mivel végigolvastam az
idők során visszamenőleg is, a művésszel való találkozás felkészülten ért, már
amennyire egy találkozásra fel lehet készülni.
- Megbeszéltem a Fentvalóval, hogy bírnom kell a strapát a találkozás öröme
okán. Így is lett. Útközben találkoztunk egy szürke gémmel… Végül is hálás
vagyok a találkozás lehetőségéért, örülök neki, hogy képes voltam a sétára,
élmény volt a találkozás, mint mindig, és élmény a várból való kilátás a
Duna-kanyarra, a közeli és távoli hegyekre.
-, s lesz belőle, mint magam is, 80-as aggastyán. Az osztálytalálkozók
velejárója, hogy szétrombolhatja a fiatalságáról őrzött képünket. Aki tart a
felismeréstől, tartózkodjon a találkozóktól.
- A kalocsai nővérekkel … legelső kellemetlen találkozásom az óvodában zajlott
le. Mindegy, hogy miért, az első tíz perc után nem engedtek ki az udvarra,
helyette a sarokba állítottak. (Prokop Péter)
- Nagyon ki voltunk már éhezve rá. Alkalmanként felkerestük egymást… Számos
fotó bizonyítja, hogy volt találkozás, volt hangulat és volt eszmecsere is.
A személyes találkozás, és rokonlátogatás ma is folytatódott, hiszen a családi
kód szerinti 1241 sz. unoka ma volt elsőáldozó, és ez az esemény egybeesett egy
családtag oltakozásával... a felnőttek találkozásán túl, hogy unokáztunk. Volt
olvasás, játék, beszélgetés. … A látogatások tanulsága, hogy az élő
találkozások semmivel se pótolhatók, és ha nem kifejezetten bakafántos
társaságba csöppenünk, akkor valóságos felüdülés megfürödni egymás
elképzeléseiben, és ezek a találkozások segítenek élni… A covid után korábbi
találkozásainkat fel kell újítani.
- Kint és bent, itt és ott, ezek és azok találkozása, találkozás régi
emlékekkel, találkozás egy kert virágaival.
- IV. stáció: Jézus szent anyjával találkozik. …úgy él bennem ez a
találkozás, mint a tekintetek találkozása. Az ártatlan bárány önajándékozó
szeretetet kifejező mély tekintete és Mária hasonló együtt érző, megerősítő,
elfogadó tekintete kapcsolódik össze. Mária szívét tőr járja
át – prófétálja évtizedekkel korábban Simeon. Nehéz szavakkal
felidézni e találkozás súlyát.
- 2014. 6. 9. Tegnapelőtt sok-sok, fiatalkorom óta ismert barátunkkal
találkoztunk Zs. esküvőjén. Volt, akinek a neve nem jutott eszembe... Majd
belefutottunk abba a házaspárba, akik mindig mosolyognak, s akik közül a férj
mindig fotózik. Vele minden találkozás úgy indul, hogy fotózás közben
lefotózzuk egymást kölcsönösen. Így az én képemen az látszik, hogy neki Canon
márkájú gépe van, az övén pedig, az én fujifilm kamerám dominál… Tücsi felfedi,
hogy a Szent István Társulat színeiben szokott a fickóval eredményes csevegést
folytatni. Erre a fiú a nyakába ugrik a feleségemnek: »Ja, „a” Gabi néni
tetszik lenni. Jaj, de jó! Sose találkoztunk még személyesen.«
- Michelangelo Pietájáról beszélek. Többször láttam a Szent Péter-bazilikában.
Mindenkit megfog páratlan bensőségessége. De van a szobrásznak még egy Pietája.
Utóbbi a szinte még álló helyzetben lévő holttest találkozása a levétel
pillanatában az édesanyjával. Végtelen egyszerűségében megdöbbentő hatású az a
szobor.
- Ha kocsival mennénk, 3 és fél óra utazás, tíz és fél óra találkozás… A közös
játékoknak mi magunk is részesei vagyunk. És annak a kölcsönös örömnek is, amit
a ritka találkozások jelentenek…A nők főztek, a fiúk játszottak. Az asztalnál
aztán találkoztunk…Amikor megérkezünk, s látom a család örömét, benne az uncsik
boldog hempergőzését a jelen nagyszerűségében, s leolvasom arcukról azt az
elementáris örömöt, melyet a találkozás idéz elő bennük, akkor ez mindennel
felér, mindenért kárpótol, minden fáradtságot felejtet.
- Az Istennel való találkozás épp ilyen: Átölel a Teremtő, magához ölel,
miként a tékozlóval is tette. Eléje sietett és átölelte. Talán még azt is
mondta neki, hogy csitt, ne rontsd el a megérkezés, a találkozás jó ízét
szavakkal. Az ölelkezők belépnek egymás személyes zónájába. Innen ez az
intimitás.
- Tegnap az amerikás unokahúgunk barátjával Bp.-re érkezett. A velük való
találkozásra meghívást kaptunk már korábban. De mint már korábban se, most se
tudunk angol társalgást folytatni, így aztán vagy akad alkalmi tolmácsunk,
avagy ülünk egy sarokban kukamód.
- Egy hétre rá, ha az orvos másképp nem rendeli találkozás a barátokkal.
- Szabadságunk felismeréséhez a Teremtő Isten személyes közelségére van
szükségünk. (Találkozás sűrűn az Eucharisztiával.)
- Minden találkozás az utolsó.(Váli D.)
- Szabó Ferenc SJ naponta gyönyörködik a természetben, hálát ad minden
megért napért, reméli Isten irgalmasságát a majdani, vele színről színre való
találkozás alkalmával.
- A találkozás hosszas volt, még szerette volna, ha folytatódik. De hát haza
kell utazni.
- Romantikus a cselekményvezetés is. Túl sok a véletlenszerű történés. Csaknem
hihetetlen az a rengeteg esetleges találkozás, éppen ott, éppen akkor, éppen
azokkal.
- A második találkozás sok hasonlóságot mutatott az elsővel. Léghűtött térben
zajlott le egy nagy polgári lakásban. Akik beszélik az angolt, bizonyára több
információhoz jutottak, mint én.
- „Témalegelő” nekem minden kimozdulás itthonról, minden kirándulás, minden
úton lét, új tájak, új jelenségek, vagy nekem kedves formákkal, színekkel,
fotótémákkal való találkozás.
- Minden valódi élet találkozás. (Buber)
10 megjegyzés:
Mick, miden valószínűség szerint rád vártunk! 😜 A "valaki el fogja kezdeni" címszó alatt... aki megadja a kezdő lökést!
Ami engem illet, időhiányom is van még egy ideig és a téma is olyan sokrétű, hogy az ember nem tudja, melyik végéről fogja meg...
A te ötleted nagyon eredeti, de ha valaki más is él vele, számára már kevésbé lenne az!
Mint Rózsa, én is pont ezt gondoltam: Mick majd megkezdi a sort 😉. S lám, már az első mondat felénél tudni véltem, ki az írója a bejegyzésnek. No, nem csoda, hisz lassan számlálhatatlan éve "találkozgatunk" itt a közös helyünkön.
A sort folytani fogom én is, ígérem, csak épp egy találkozásra készülök, miközben egy találkozót (osztály) is illene szervezgetni.😀
Addig is, a következő találkozásunkig mindenkit üdvözlök:
rhumel
Köszönöm mindkettőtök reflexióját, és várom beszámolótokat, kedves Rózsa és kedves Rhumel!
Kedves Mindenki!
Olyan olvasni az írásaitokat, mintha tilosban járnék. Mintha én lennék a szobalány, aki kihallgatja az úrhölgyek társalkodását. Csodaszép írásaitok, gondolataitok, tapasztalataitok vannak és külön öröm olvasni a hozzászólásaitokat, ahogy tisztelettel beszéltek egymással. Nagyon hiányzik ebből a világból a tisztelet és kedvesség, ezért köszönöm, hogy olvashatlak benneteket. Írjátok tovább, mert a világnak nagyobb szüksége van rátok, mint gondolnátok.
Szeretettel,
Adél
Kedves Adél! Köszönöm a társak nevében is pozitív véleménynyilvánításodat.
Köszönjük kedves szavaidat, Adél, érezd magad jól továbbra is nálunk!
Köszönet, kedves Adél a "régi generáció" nevében! Valóban, kb. egyidősek vagyunk, hasonló és mégis különboző tapasztalatokkal, melyekre jó visszaemlékezni és átadni őket!
És nagyon jólesik az üzeneted!
Mick! Azt hiszem, hogy e remek téma ellenére többek is úgy járnak, mint én, alig-alig tudjuk, hogy hol is kellene elkezdeni.
A Te találkozásaidból egyet külön is kiemelnék, és nagyon szívesen olvasnék róla egy hosszú bejegyzést a blogodban. Eljátszom a gondolattal, hogyan találkozhatott két férfi, akiből az egyik sokkal jobban ismeri írásai által a másikat, miként telhetett el az az (x)-idő, ami valójában szinte semmire nem volt elegendő. Azt is elképzeltem, hogy én vajon lennék-e olyan bátor, hogy akár csak egyetlen kérdést is feltegyek neki, pedig naponta száz is eszembe jut, amikor olvasom a napi rövidebb-hosszabb bejegyzéseit. (V. D.-re gondoltam.)
Ajánlatodat megfontolom. Ami pedig VD-t illeti, roppant eredeti a mester. viszont ugyanúgy éhezi a mások véleményét, mint a nem prima primissima emberek. Aztán vagy egyet ért velük vagy sem.
Nem bánom, legyen!
K.É., közös blogunk kapcsán érdeklődik, hogy Váli Dezső festővel való kapcsolatunk hogyan jött létre. Ezzel összefüggésben kérdéseket sorjáz. De inkább őt idézem: „találkozásaidból egyet külön is kiemelnék, és nagyon szívesen olvasnék róla egy hosszú bejegyzést a blogodban. Eljátszom a gondolattal, hogyan találkozhatott két férfi, akiből az egyik sokkal jobban ismeri írásai által a másikat, miként telhetett el az az (x)-idő, ami valójában szinte semmire nem volt elegendő. Azt is elképzeltem, hogy én vajon lennék-e olyan bátor, hogy akár csak egyetlen kérdést is feltegyek neki, pedig naponta száz is eszembe jut, amikor olvasom a napi rövidebb-hosszabb bejegyzéseit. (V. D.-re gondoltam.)”
Nem bánom, legyen!
Nincs semmi titkolnivaló ebben. Váli Dezső lánya, Zs, és saját lányunk, K. egy közösség tagjai voltak. Lányunk hazahozta a C.naplót. Elolvastam. Tetszett hangvétele, és a dolgokról alkotott sommás véleménye.
Évek teltek el, s fülembe jutott, hogy Deske interneten olvasható naplót ír. Mivel a képzőművészetek mindig is érdekeltek, és korábban sok művész életrajzát elolvastam, pl. Borsos Miklósét, Bernáth Aurél könyveit, de Vincent van Goghét és Gauguinét, Szőnyi Istvánét, de J. S. Bachét, Mozartét is, továbbá vonzódom ahhoz, hogy egyes írók, költők teljes életművét megismerjem (Fekete István, Móra, Tömörkény, Gárdonyi, Weöres, Szabó Magda, hogy csak néhányat kiemeljek), adódik, hogy figyelemmel kísértem a jó tollú Váli Dezső életrezdüléseit is. Valamennyire példaképem is lett, hiszen 2006 óta magam is megpróbálom szavakba foglalni a napi történéseket, illetve véleményemet világomról. VD tud a blogomról.
Tehát először a Váli.hu-t olvasgattam. A mester naplójából nem derül ki (mert nevemet tetszőleges betűvel jelzi, így csak én tudom), hogy hány alkalommal véleményeztem megjegyzéseit. Ezekből sokat bemásolt naplójába. Mivel lányaink kapcsolata folytán tudtunk egymás létezéséről, és talán elmondhatom, hogy megjegyzéseimet értékelte, egyfajta email-kapcsolat alakult ki közöttünk. Voltak neki játékos húzásai: „egy képet egy üveg igazi baracklekvárért”.
Vettem a lapot, és postán küldtem neki egy üveg igazi baracklekvárt. Ő meg egy képét azonnyomban elküldte hajtás-pajtás futárral. Majd közölte velem, ha nem tetszik a küldött kép, másikra cserélhetem a műtermében. Akkor azzal hárítottam, hogy ha ő ezt a képet szánta nekem, akkor ez marad nálam.
Egy másik alkalommal pedig meghívott feleségemmel együtt műteremlátogatásra. Azzal kezdtük, hogy a cukrászdában vettünk mákos kiflit és egyéb mákos süteményeket, ismerve a művész vonzódását a mákhoz. A mondhatni baráti látogatás létrejött, és nem tartott fél óránál tovább. Mivel az ő kedvence Georges Braque és Paul Klee néhány munkája, hamar a festőkre terelődött a szó. Barátságunkat újabb képpel erősítette meg. (Kézben hoztam el a 9 kg-os festményt, villamoson.)
Utóbb ő látogatott hozzánk, mert történetesen megtaláltam könyvespolcunkon egy általa keresett kötetet. Majd még egyszer, a kiállításán találkoztunk, amikor meghirdette, hogy a DESKE.HU 2 kötetet a látogatók mind megkapják. Ekkor készítettem távozóban immár a kiállítás kirakatüvegén keresztül azt a képet, amit aztán ő fekete-fehérben el is helyezett a blogjában.
Mivel a világról vallott felfogásunk egymáshoz közel áll, elég gyorsan félszavakból értjük egymást.
Ha volna hozzá bátorságom, megkérnék egy jónevű cukrászt, hogy csomagoljon be egy félkilónyi mákos süteménytölteléket, s adnám a művésznek, aki olykor kifejti, hogy a mákos sütemények sajnos nemcsak mákból állnak, hanem bőségesen tésztával vannak körülvéve.
Hogy jelen íráskát blogomban közzétegyem, ezen még gondolkozom.
Megjegyzés küldése