Alighogy átléptünk
2022-be, hát illendően el kell búcsúztatni az előzőt. Nehéz lesz róla
beszámolni, mert rettenetes év volt. Újra át kell élni a részleteket, mielőtt
elsüllyeszteném a "soha eszembe ne jusson" címzetű fiókba.
A 2021-es naptáramban üres lapok jelzik az elmondhatatlant. Azt
tudtuk még előző év októberétől, hogy valamikor műtétre kell mennem, és majd
időben szólnak, hogy mikor. Hát, nem szóltak időben. Már elkezdtem januárban a
harmadik ciklust a kemótabletta szedésével, amikor egy szenvtelen női hang
rámcsörrent, hogy mutatkozzam be hivatalos nevemen. Mert csak az érintettnek
mondhatja el, ami itt következik. Két hét múlva jelentkezzem a sebészeten
kétoldali masztektómiára. Előtte csináltassak vérképet és EKG-t. Hogyhogy? Most
vagyok kemoterápián, legközelebb egy hónap múlva tudok menni. És mit szól ehhez
a belgyógyász doktor úr, akinek a gondjaira vagyok bízva? Ki fogja felírni a
vizsgálati beutalókat? Ki ad időpontokat mindezekhez? Nem részletezem tovább,
zűrös, feszült, rémes időjárási viszonyok közepette autóztunk 100 km-eket oda,
ugyanannyit vissza egész hónapban. Idős férjem az idegösszeomlás határán
vezetett rossz útviszonyok és látási nehézségek miatt, én ott tartottam, jobb
lenne távozni azonnal, minek ide műtét az én koromban?
*
Február 3-ra hívtak be, reggel 8-ra, előkészítő napra. Hajnalban telefonált egy ismeretlen asszisztensnő, hogy a sebész főorvos úr ma reggel 7 órakor akar látni, addig ne reggelizzem. Persze, vittek a műtőbe, hogy időm se legyen megijedni. Öt nap után engedtek haza, két oldalamon két hosszú csővel, melyek egy-egy műanyag ballonban végződtek. Ezekkel császkáltam itthon, kissé reszketegen, szegény férjem cserélte ki a ballonokat óriási műszaki érzékkel. Különben neki kellett egyedül ápolnia, etetnie, fürdetnie, kötöznie nap mint nap, de hetenként egyszer az onkológiára is be kellett vinnie kontrollra. A gyógyulás nem volt zavartalan, begyulladt a jobb oldalamon egy sipoly, balról sebváladék szervesült a varratok közé-alá, mostanra kemény huzal lett belőle.
Közben dúlt a járvány, sorba kellett állni a boltok előtt, rengeteg időt vett igénybe a napi beszerzés, kocsi szerelés stb.
Mire begyógyult a seb, napi gondos fertőtlenítés, kötözés és Augmentin szedés mellett/után menni kellett sugarazásra. Ez úgy történik, hogy hetenként ötször minden nap meg kell jelenni kezelésen, utána két nap szünet. Ez három hétig tartott, illetve a sugarazó gépek meghibásodása miatt kimaradt három nap, tehát elhúzódott a vége majdnem egy héttel. Ez a háromnál több hét annyiszor sok bejárást: napi 2x100 km-es autózást jelentett. (A bérelt lakás nem vált be, inkább a napi közlekedést választottuk.)
*
Május végétől kis pihenő
után gyógytornázni kezdtem, előbb itthon, szakszerű segítséggel, aztán jobbnak láttam
bemenni a közeli dorogi rendelőbe. Hetenként három-négy, közel egy órányi
mozgatás tornaszerekkel nagyon jót tett. Mostanra egész jól visszanyertem a
fizikai erőmet. A húzó-feszítő fájdalom nem múlt el igazán, napi 1x
fájdalomcsillapítót veszek be, és persze a könnyebbik kemótablettát életem
végéig szedni kell. Május vége óta kétszer voltam ellenőrzésen. A mostani,
decemberi kontroll előtti képalkotó és laboratóriumi eredmények olyan javulást
mutattak, hogy legközelebb csak fél év múlva kell megjelennem a Kékgolyóban.
Több rosszullét, fertőzés, ballépés, injekciókúra, ijedelem kimaradt a
beszámolóból, jobb, ha nem idézzük újra, és remélhetően itt a vége.
*
Illetve, nincs még vége, mert csak az év felénél tartok. A sugarazás befejezésekor elég jól éreztem magam. A gyógykezelések mellett új nyári ruhákat, nadrágokat vettem, a régebbiekből néhányat varrónőhöz vittem beszűkíttetni, bejelentkeztem a bőrgyógyászhoz az orromon nőtt valamivel, és mert fájt a karom, bejelentkeztem a reumatológiára is. Új személyi igazolványt és útlevelet csináltattam, levágattam a hajamat, meglátogattuk az unokánkat az emeletráépített lakásában, megnéztük a halastavát és a kertjét, fölmentünk a Csúcs-hegyre a gyerekekhez, szóval, pont úgy éltünk mint más emberek a covid nyomása alól felszabadultan.
Ősszel lekvárt és befőttet tettem el, diót szedtünk, a születésnapokra nagy-nagy áruházakban vásároltunk, mint a normális emberek, egyszóval, olyan volt, mintha élnénk. A karácsonyra pont úgy készültünk, mint más években, a házi tennivalókat is egyre jobban, gyorsabban teljesítettem. Ami nem jött vissza: vállalkozás a hosszabb utakra. Nem tudtunk lemenni Szegedre, hiába vágytam oda, hiába hívtak igaz szeretettel. Pedig, még szállást is foglaltunk több napra, de meggondoltuk magunkat. Bottal, átszállni, várakozni az állomásokon, kissé gyengén a forgalomban, kissé szédelegve, félve, hogy meglöknek és elesem, (ami különben megtörtént Dorogon, de szerencsére nem ütöttem meg magam), a hirtelen elfáradás, ha nincs hová leülni, kicsit bizonytalanná tesz az emberek között. Lehet, hogy később jobb lesz, de díjbirkózó már nem lesz belőlem.
A bejegyzéshez társított első kép a gyógyulás kezdetéhez
kapcsolódik. A festményen - Leonyid Afremov munkája - egy amerikai pisztonos
fújja az örömzenét. A fotómásolatot bekeretezve, nyáron ajándékba vittük zenész rokonunknak. (Itt meg a macskák, csak, mert tetszik.)
16 megjegyzés:
Empátiával olvastam beszámolódat, mivel koromnál fogva kissé hasonló cipőben járok. A kezelések, az invazív eljárások meglehetősen kíméletlenek akkor is, ha korrekt módon hajtják végre őket. Az utaztatások, a eü rendszerén belüli eligazodás megannyi plusz teher a már egyébként is megfáradt embernek. Kívánom, hogy tartósan szabadulj meg a bajoktól, hogy ritkábban kelljen igénybe venni az eü.-szolgáltatásokat.
BÚÉK 2022-re!
Hős vagy! Teljes egészséget!!
(Én ki se mozdulok a városból, lassanként (újra) már a la-
kásból sem! :)
Kedves Mick! Tapasztalt beteg lévén, pontosan tömörítetted, milyen rajtunk kívül álló mindenfélével kell megküzdeni a győzelemért. Minthogy fél év szünetet kaptam, élni fogok a lehetőségeimmel. Köszönöm a jókívánságot, én is viszont a legjobbakat 2022-re és tovább.
Aliz kedves, a mozgalmas bejegyzéseid eleven társasági és szellemi életről számolnak be. Látjuk, hogy néhány évvel ezelőttiek, de a jelenléted akkor is úgy érzékelhető, mintha mindez most történne. (Írni tudni kell.:)
Köszönöm az "értékelést", túlbecsülsz. A virtuális társaságunk nélkül és a család áldozatai nélkül nem jutottam volna el idáig.
Kedves Klári, igazán örülök bejegyzésed pozitív kicsengésének!
Tudom, hogy milyen nehéz út vezetett idáig, még nehezebb, mint az enyém annak idején, majd 4 évvel előtted... Ráadásul sokkal mostohább körülmények között! Igaz, nem egyedül álltál szembe a szorongással a szenvedéssel, férjed melletted állt rendületlenül. Később - legalábbis számomra, - úgy csapódik le ez a meghatározó élmény, hogy "lám csak, képes voltam szembenézni vele, és még mindig itt vagyok!" Természetesen, mindenki saját vérmérséklete szerint reagál, nincs követendő szabvány. De a te erődet csodálom!
Nehéz éved volt, és én csodállak és becsüllek, hogy végigcsináltad ilyen hősiesen.A férjednek is minden elismerésem, hogy ennyire melletted állt.
Örülök, hogy jobban vagy, és megkaptad a félév szünetet.
Kitartóan tornázol, és egészen jól visszanyerted a fizikai erődet.
Mennyi gond megszervezni az orvokhoz járást, az időpontkéréseket, az ott időben megjelenést. Ezt én magamról is tudom. De te ezt megcsináltad, minden elismerésem a tied.
Emellett élted az életed, befőttet tettél el,lekvárt főztél, diót szedtél, vásároltál, személyi igazolványt, útelevelt csináltattál,készültél a karácsonyra sok más egyéb mellett.
Mi van a bőrgyógyásszal, és az orrodon nőtt valamivel?
A hosszabb utazás még nem megy, de nem is csodálom. Már én sem vállakoznék rá.Vigyáznod kell magadra!
Még egyszer leírom, hogy tiszellek, becsüllek mindazért, amit a múlt évben megtettél. Legyen jobb a 2022-es esztendőd, őszintén kívánom neked.
Klári, előttem már mindent leírtak a "lányok". Mit is fűzhetek még hozzá? Legyünk még sok-sok évig itt a virtuális térben együtt és örülhessünk egymás bejegyzéseinek, komnentjeinek🤗. Megtiszteltetés, hogy tagja lehetek a mi kis szeretetteljes csapatunknak. No és persze BUÉK, "fő az egészség "(nagyapám mondás, levelei végszavai most lettek igazán fontosak)
Kedves Klári! Összeszorult szívvel olvastam az egészségügyi megpróbáltatásaidról szóló soraidat. Tudtam hogy beteg vagy, de hogy ennyire nehéz időszakon kellett átmennetek, azt meg nem álmodtam. Egy szeretettel teli házasságban az ápolónak is nagyon nehéz a dolga, nemcsak fizikálisan, de érzelmi vonalon is, hiszen a fájdalmat átvenni nem lehet, még megosztani sem. Nézni a másik szenvedését lelkileg nagyon megviselő állapot.
Csodálom a hallatlan akaraterődet, tennivágyásodat, hogy még betegen is ennyi mindent csinálsz. Bizonyára könnyebbé teszi a napok folyását, ha nem ágyban fekve várod a következő napot.
Vigyázz azért nagyon magadra, és csak óvatosan a terheléssel.
Bízom benne, hogy 2022 a javulás, gyógyulás éve lesz. Nagyon drukkolok, hogy így legyen.
Kedves Rózsa! Minthogy végigélted a hasonló megpróbáltatásokat, csak megköszönni tudom megértésedet és megbecsülni visszafogottságodat. Négy év nagy különbség, a megpróbáltatások feldolgozásában ugyan előbbre tartasz, de te sose nyavalyogtál, mint én. Most, hogy tudom, miről van szó, szégyellek még annyit is, amennyit bevallottam. Életmentő műtét után érdemes gondolkodni rajta, mi dolgom van még, amiért itt tudtam maradni. Te is biztosan kerested és megtaláltad az utadat.Nem könnyű. A jövő év legyen a végső győzelem éve!
Éva, köszönöm megértő soraidat. Amire képes vagyok, azt megteszem, nem is önmagamért, hanem a szeretettel viszonyuló gyerekekért, életem párjáért, ne vesszen kárba a gondoskodásuk.
A bőrgyógyász nem akarja leszedni ezt a bazaliómára emlékeztető elváltozást, azóta is óvom a naptól és tűröm, hogy ott van. Ősszel újra próbálkozom majd egy másik bőrgyógyásznál,a kemótabletták miatt nem nyúlnak hozzá.
Köszönöm a jövőre vonatkozó jókívánságot, szeretném, ha a te életedben is a könnyebb, derűsebb napok következnének 2022-ben.
rhumel, kedves! Megtisztelő és otthonosságot teremtő légkör számomra köztetek lenni. Az egyszerű, lényegre mutató mondások, mint nagyapádé is, biztatóak és visszatesznek a valóságba, ha netán elrugaszkodnék valami éteri magasságokba. Köszönöm, én is boldog új esztendőt kívánok neked kedves családod körében!
Kedves Kelemen Éva! Nem tagadom, nagyon féltem a műtét következményeitől, de minden előjött nehézség, fájdalom és váratlan kitérő, most, hogy túl vagyunk rajta, nyugvópontra jut, legalább remélem. Megviselt ez az év mindannyiunkat, férjem se fiatal, én meg őt becsülöm nagyra, hogy mindezt kibírta a házzal, háztartással, önmaga egyensúlyának megtartására törekedve. Emellett egy kis házi munka igazán semmiség. (Ha látnád a koszos ablakokat, a rendetlen mosókonyhát, a zsúfolt alagsori helyiségeket - grr.)
Köszönöm jókívánságaidat, remélem, csoda történik, és a következő év kedvezőbb viszonyok között telik majd. Neked is a legjobbakat kívánom 2022-re!
Kedves Klári, azt írod: "Most, hogy tudom, miről van szó, szégyellek még annyit is, amennyit bevallottam." Főleg ne szégyeld magad! Amikor az ember a halállal néz farkasszemet a tükörben, még a nyavalygáshoz is joga van szerintem. Te pedig nehéz Golgotát jártál meg. Ha "visszafogottnak" tűntem előtted tapasztalataim több éves távlatából, az azért is történt, hogy ne dramatizáljam túl az amúgy is nehéz szituációt (kimerítő autózásaitok nehéz körümények között, orvosi ellátásod megszervezése is hagyott kívánnivalót, no és a kétoldali masztektómia!) Mondjuk, nekem fele jutott és az orvosi ellátás helyben kitűnően volt megszervezve, de környezetem ellátása csak egymagamra maradt, amúgy nekem ez jobban meg is felelt.
Amikor azt írod: "...érdemes gondolkodni rajta, mi dolgom van még, amiért itt tudtam maradni." Teljesen igazad van. Nekem már ez a gondolat közben is segített mintegy talpra állni, másra gondolni, kilépni a szenvedés és a szorongás béklyójából. Gondolom, neked is van már egy-két tipped. Kívánom, hogy teljes erővel véghez vihesd őket: nem is kételkedem ebben egy csöppet sem!
Rózsa, köszönöm a biztatást. Mindig annyit vállalok, amennyiről biztosan tudom, hogy megbírkózom vele. Nemsokára írok részletesebben, addig te is legyél nagyon jól, teljesüljenek a kívánságaid és kerüljön el az omikron vagy micsoda változat a vírus koronájában. (Erről olvastam, meg fogom írni.)
Klári, minden elismerésem! Ezt végigcsinálni...! Nagyon nehéz lehetett.
Tisztelem a párodat is, hogy végig melletted állt/áll.
Az elkövetkező évek legyenek sokkal-sokkal könnyebbek mindkettőtöknek!
Szeretettel kívánom.
Köszönöm, Borka az elismerést. Még mindig úgy érzem, nem akkora teljesítmény, mint írjátok mindannyian. A jól megválasztott terápia hozta az igazi eredményt, de hol van még a vége? Öt évig kell hibátlan leleteket produkálni!
Szeretettel küldött jókívánságaid, jókívánságaitok ereje lesz velem.
Megjegyzés küldése