Nos, a tavalyi év összefoglalása... Egyesek hajlamosak egy kalap alá venni a tavaly előttivel, nyilván közös nevezőjük, a még mindig dúló koronavírus miatt. Ki gondolta volna, hogy ilyen sokáig tart majd?...
Ha jól megnézzük, tulajdonképpen nagyon különböznek egymástól. 2020. elején szinte semmit se tudtunk a vírusról, elképedve és borzongva néztük a visszataszító képeket a kínai piacokról, az összezsúfolt, bomladozó állat-tetemekről, később a szigorú karanténokról. El se tudtuk képzelni, hogy rajtunk is, sőt az egész világon végigsöpör majd a hullám. Pedig az az év is úgy kezdődött, mint az előző, s csak március 16-án jött a nagyon szigorú karantén.
2021. elején már a rekord idő alatt kidolgozott védőoltásnál tartottunk. Csigalassúsággal, megszámlálhatatlanul sok óvintézkedés mellett indult be, talán a fagyasztott állapotban érkező adagok is nehezítették a kiosztását. Március végén már én is megkaptam a másodikat is. Sok óvatos ellenállóval szemben én mindig hittem a tudományban, eszemben volt, hogyan változtatta meg milliók életét a veszettség, a tetanusz, a TBC, a gyemekbénulás, a diftéria elleni oltások bevezetése, nem beszélve a csecsemőkorban kötelező egyebekről is. Kissé alantas, gyáva számításnak éreztem egyesek indoklását, miszerint megvárják, lesz-e sok halottja a védőoltásnak, mielőtt saját becses életüket kockáztatnák. Töröljék fel mások a padlót...
Februárban eljöttek unokáim egy hét szünetre. Március közepén újabb, enyhébb karantén lépett életbe, este 6-8 óra utáni kijárási tilalommal, nagyobb felületű üzletek bezárásával, de sokkal könnyebb volt elviselni. Szép, napsütéses április volt, néha meg-meglátogattuk egymást, segített elviselni a perspektíva hiányát. A gyerekekhez is elmentem május elején, hogy egyben találkozzunk mindannyian egy még isztambuli éveinkben megismert barátunkkal.
A május eleji hideghullámot júniusi hőség követte. Igy váltogatta egymást a hosszabb esős és a rövidebb napos időszak. A gyerekeknél ünnepeltük egy kalap alatt Apák és Anyák napját. Visszaolvasva blogomat, ilyen "jelentős" dolgok képezik az eseményeket: az új kanapém megérkezése, útlevelem, személyi igazolványom megújítása egy magyarorszagi utazás idejére, ami akkoriban még tervben volt, sőt, fiam le is foglalta a repülőjegyemet. Július végén itt voltak unokáim 1 hétre, majd úgy határoztunk, hogy az idén nem megyünk el Magyarországra, amibe fiam nehezen nyugodott bele.
Szeptembertől az életünk majdnem a régi medrében folydogált. Elkezdtem a fogorvoshoz járogatni, a tervezett 4 fog beültetése érdekében, ami nem kevés közérzeti energiámat vette igénybe. Most, 2022. elején még 2 időpont van hátra, hogy végére érjünk a procedúrának. A gyerekek nagyobb házba költöztek, én két fogorvosi vizit között kellemesen megültem a születésnapomat és újraélesztettük irodalmi estjeinket is. Időnként egy-egy mozi, vendéglői kiruccanás, baráti összejövetel, családi látogatás, színházi este Párizsban: mi kell még a boldogsághoz? Irogatok, főleg saját kedvtelésemre, de lehet, hogy lesz belőle más is... Nem árulok el többet, mert ha előre kibeszélem, majdnem mindig úgy járok vele, mint a néhai (éccöri) embör a medve bőrével, azaz a bűrivel...
Csak egésség lögyön! Ezt kívánom mindnyájunknak. A többi gyün magátul.
6 megjegyzés:
Kár, hogy nem tudtatok utazni. A tervezett időben akkora kánikula volt az Alföldön, de még a mi dombjaink közt is, hogy a légkondi járt éjjel-nappal. Megérezted, mi várna rád Mo-on. Hátha kegyesebb lesz az idő 2022-ben!
Mozgalmas évet zártál le így is. Legyen jobb, nyugodtabb a következő!
Klári, féltem a kánikulától, amit egyre nehezebben viselek, akkor meg minek menjek bezárkózni naphosszat?... De tény, hogy hiányzott a kimozdulás is, nomeg az ottani család. Itt is elmehettem volna ide-oda egy kicsit, de ez a 2 év trauma elszoktatott a kimozdulástól, még a boltba is biztatnom kell magamat... Egyszerűen nincs kedvem elhagyni a barlangomat...
Az utolsó mondatod azt hiszem mind odaírhatnánk az éves beszámolónk végére.
A Te éved egész mozgalmasra, tartalmasra sikerült, még hazautad nélkül is, a covid-helyzet ellenére is.
Legyen ez a 2022. is sok-sok családi együttléttel, örömökkel és kulturális élményekkel teli éved.
No meg az egészség, a sor elejére.:)
Érdekes, nekem pedig az volt az érzésem, hogy valami zsibbadt mozdulatlanságban telt az év... Gondolom, ennek az életérzésnek oka az immár 2 éve tartó kilátástalanságban, bizonytalan perspektíva-hiányban rejlik. S még ha fullasztóan nyomottnak is tűnik a légkör, megszokjuk és csak "tespedünk" benne... Elszokunk a mozgástól, várunk Godot-ra...
Köszönöm a kívánságaidat, nagyon is megfelenek vágyaimnak, s ugyanilyen jókat kívánok neked is!
Az életérzésünk is zsibbadt, ez sajnos így igaz. Minden apró dolog, történés már mozgalmasnak tűnik ebből a szemszögből. Nem fogalmaztam elég pontosan, talán az ahhoz képest-tel lehetne kifejezni :)
A saját összefoglalómra készülve is ezt érzem - mintha semmi leírnivaló nem volna 2021-ben. Aztán ahogy sora veszem a hónapokat, csak csak történtek események, picikék, egyszerűek, a covid ellenére "zajlott" az élet. :)))
rhumel
Igen, azt hiszem, kedves E., hogy végül is "átértékeljük" a dolgokat, eseményeket körülöttünk, újfajta lehetőségeink arányában, valahogy úgy, mint amikor hirtelen megöregszünk vagy valami más ok miatt (válás, betegség stb..) miatt életünk kerete hirtelen brutálisan leszűkül...
Megjegyzés küldése