múlt-jelen-jövő

 AZT MONDJÁK, TÚL SOKAT FOGLALKOZOM A MÚLTTAL...

és ez nem jó...

de hiszen a jelen máris múlttá válik..

fiatalkoromban a jövő foglalkoztatott, valóban, mig nyitott volt.. (mennyit álmodoztam!)

most már inkább emlékezem...

a jövőt nem velem kapcsolatban, inkább csak utódaimmal (lányom, unokám) )érzékelem, nagy szerencse , hála és áldás , hogy ők vannak... azt hiszem, teljesen elveszett lennék nélkülük...ők a kapaszkodóm, a perspektiva... (mégha ritkán is vagyunk "együtt")

de én látom a folytonosságot is...

a múltba gyökerezésünket....

------

(Ha már tényleg sokat foglakozom a múlttal, tallóztam néhény múlt-veresemet:

RÉGI RUHÁK

pakolok, selejtezek

kell a hely

lányom babaruhái

kis réklik

(hogy is fért bele)

a fehér pólya

himzett huzattal

rugdalózók

kis kalapok

himzett ruhácskák

kék iskolaköpeny

fehér blúz

rakott szoknya

kidobjam?!

két részes fürdőruháim

mind anyám varrta

(s közben hogy szekiroztam!)

ruhák, hihetetlen

60 centis derékkal

a fekete bársony

ujjatlan

abban látott meg

azon a régi szilveszteren

Ő a fészek klubban...

kidobjam?

.............

kidobom

csak előtte jól megnézem

elteszem emlékbe

ott még végtelen

a tárhelyem

szerencsére

különben is

ez mind csak rongy

kidobom

ez volt a múlt

kinőttük

kihíztuk

csak itt maradt

külső burok

már nem divatos

......

mennyivel nehezebb

lesz majd  testruhánkat

itt hagyni

ha már elkopott

*****
MÚLT ÉS JÖVŐ A JELENBEN


Bennem a szándék sok százados szándék (Ady: Hunn, új legenda)

                                                                                                           *

                                                        Én úgy vagyok, hogy már százezer éve   
                                                        nézem, amit meglátok hirtelen
                                                        Egy pillanat, s kész az idő egésze
                                                        mit százezer ős szemlél velem   (József Attila: A Dunánál)
                                                                                                         
                                                                                                         

     "Ne foglalkozz annyit a múlttal,
      inkább a jelennel meg a jövővel"-
      mondja a lányom

      de énbennem a múlt
      egyjelenné válik

      s hogy a jövő mit hoz?

      én hozom hátamon...

      egyre nagyobb zsákkal
      s DNS labirintusokkal
      ott legbelül bennem
      s egyre tudatosabban
      Janus-arccal kétfelé
      nézve egyszerre összve
      megszólitott  ősapáink
      csacsogó fiad-unokámal

      ...a múltat s jöveendőt

                                             
(2018. május 7)

***

MÚLT ÉS JÖVŐ 

Végül is ha rám dől a házunk

az is lehetett volna a nóta vége...

ma láttam kiszáradt a fa 

az ablakunk alatt

amire pedig oly szépen 

felkúszott még tavaly is

a borostyán

ha pusztulás

legyen végleges?

---

De holnap jön az unokám

az élet ő, a jövő és kíváncsi

mit mutathatnék meg neki?

a régi falakat?

vagy az újonnan húzottakat?

a leszerelt ajtót?

a lebontott feljáratot?

a parkolóvá tett

puszta kertet

amiben nincs virág

és Dusimama sem?

mit mutassak meg neki?

tán a kiszáradt fa tövében

a sarjadzó új friss

kis borostyánhajtásokat..

igen, azt

***

A MÚLT

hagyd már a múltat
könnyű azt mondani
de én a múltam vagyok
ha még valaki... valami


2019. okt. 26.

 ****

JELENMÚLT

A jelenbe mindig
beszivárog a múlt
ezért ne is próbáld
elfeledni

Az is te vagy!

Abból vagy!!

(2020 febr 22)

****

az ÖSSZEKÖTŐ

 én összekötő kapocs vagyok

 múlt és jövő között

 kutatom őseim vonalát

 s nézem, látom  az unokám

(2020 augusztus 25)

***

VÁLTOZÓ MÚLTAK

 nincs semmi állandó

csak a változás

maga

tudom

s mégis

múltakba

kapaszkodom

2021 JUNIUS  26.

****

még valami tanulságos példamese, 2007-ből,(14 éve irtam, most találtam)  ideirom, nem baj ha nem olvassátok, de lehgyen itt:

 - Hányban is születtél?  - kérdi tegnap tőlem valaki.

 - 43-ban... Rég. - mondom

Nem tetszik neki a hozzáfűzés. Csóválja a fejét. Már korábban -  jóval fiatalabbak közt  lévén - kik unokáim lehetnének (beleértve még lányomat is!  , a kérdező meg akár a fiam -... elég sokat hangoztattam megkülönböztetésként "koromat"....Persze már az se tetszett neki!  A kor - a legnagyobb illúzió - mint mondta.

 - Rég születtem.Illetve, attól függ, honnan nézzük.... -helyesbítek.

 - Csakis a jövő felől szabad! - mondja. S ezzel figyelmeztet egyben:

Túl sokat gondolok a múltra, meg arra, ami mögöttem van. Pedig csakis előre kéne figyelni!!! 

Különben meglopom az éveimet! Különben a múltam megeszi a jövőm... - jövök rá.