2019. november 5., kedd

Hogyan tovább?

Ismét, immár utoljára felteszem a kérdést: hogyan tovább? Akad-e valaki köztetek, aki szeretne blogunk anyja lenni helyettem a továbbiakban?

Kilenc éve találtam ki ezt a blogot az akkoriban fénykorát élő tévéműsor, a Hogy volt mintájára. Kilenc éve, 2010 októberében huszonhárman kezdtük nagy lelkesedéssel. Fájdalmas tény, hogy az évek során három szerzőtársunktól örökre búcsúzni kényszerültünk. Közben sokan lemorzsolódtak közülünk, mára a "kemény mag" maradt, 6-7-8 játszótárs változó létszámmal.

Már egy ideje nem is titkolom, hogy át szeretném adni itt az irányító szerepet másnak. Ha ezt vállalja valaki, ez azt jelenti, hogy jogosultságot kap az oldal kezelésére -  ezt a jogosultságot én beállítom számára, ugyanakkor a magamét megszüntetem. Attól kezdve ő jelöli ki a témákat, és egyéb teendője nem is lesz, mivel a bejegyzések szerkesztőfelületével mostanra már mindenki biztonsággal tud bánni.
Ez az egyik lehetőség. A másik, hogy vezető, bloganya nélkül, felnőttekből álló közösség módjára írogattok ezen a fórumon. Időnként kigondol és felvet valaki egy témát, aztán aki akar, arról ír bejegyzést. Vagy esetleg nem is jelöltök ki egy meghatározott témát, hanem amikor valakinek a blog profiljába illő, múltra emlékező ötlete támad, azt megírja és közzéteszi.  Biztosra veszem, hogy a felsorolt "túlélő" módszerek bármelyike simán működtethető lenne.

Tehát először is döntse el mindenki, vállalja-e a bloganya, kezelő, moderátor, adminisztrátor (nem kívánt törlendő) szerepét és ha van ilyen, kérem, jelentkezzen nálam emailben. Pár napig várok az utódra, meglátjuk. Én mindenképpen kiszállok, szándékom szerint az írásra sem vállalkozom, de nagy kár lenne, ha a blog elhalna. Bár eltűnni nem fog, de amiatt ne szűnjön meg élni, mert nincs gazdája. Ha nem lesz egy személy, aki kézben tartja, még mindig ott az a 6-7 szerző, akik mindannyian, egyenként és együtt is a blog gazdájának érezhetik magukat. 

7 megjegyzés:

martine írta...

Te miért hagysz fel az írással is? Itt is, a blogodban is?

Ági írta...

Nem, itt abbahagyom, de a sajátomat szándékomban áll feléleszteni. Azt hiszem, a múltidézésből lett elegem - a másokét szívesen olvasom, de én már nem akarok ezzel foglalkozni.

aliz írta...

na gyorsan letisztázom a tartozásom mindenesetre:)

Névtelen írta...

Bizony, mennyien is kezdtük... Annyira sajnálom, hogy sokukról semmit sem tudunk, hogy lemorzsolódtak. (jaj, hogy hárman is eltávoztak, ez még külön bánat...)
Pedig érdekes emberek, sorsok, életek rajzolódtak ki itt előttünk, kár, hogy már nem folytatódtak a történeteik számunkra.
Magam is jól el-elmaradoztam, legalábbis mint blogírótárs. Olvasóként viszont sosem hagytam itt ezt a nekem oly kedves helyet!
Bloganyaságot én ugyan nem tudnék vállalni, de Ági bármelyik variációja válik valóra, szeretném, ha folytatódna, akár témamegadásokkal irányítottan, akár ad hoc, ki-ki a saját témájával jönne és ahhoz akár kapcsolódhatnánk.
Reménykedek. Jó lenne. :)
rhumel

Mamannamaria írta...

Üdvözlök mindenkit!
Néhány hete találtam a közös blogotokra és a címkék közül választva kezdtem olvasni az írásaitokat.
Magávalragadó a hangulat, amivel a múltszázad eleji történetek, sorsfordulók megelevenednek az emlékezetetek által!
Igazán nagy élmény minden anekdota, amelyet a sokféle témához írtatok az olvasónak - nekem legalábbis!
Köszönöm a soraitokat és az ideszánt időtöket, a megosztott gondolataitokat!
Jó egészséget, békét, szeretetet, hosszú életet kívánok mindannyiótoknak!
AnnaMária

Ági írta...

Üdvözöllek, AnnaMária! Örülök, hogy szívesen olvasod közös blogunkat. Mindannyiunk nevében köszönöm a jókívánságokat, Neked is minden jót!

Névtelen írta...

:) AnnaMária sorai is csak meg kell hogy erősítsenek bennünket: folytatnunk kell, valahogy, bárhogy :)
rhumel