gépek sora

egész kis koromtól szenvedélyesen fotózom...

persze gépet is aránylag korán kaptam,  áradt a bőr illata, ahogy elővettem és kinyitottam..kedves Altissámat.... egyszerre kb 12 fotót tudtam vele csinálni fekete-fehér filmre, beosztottam,és de nagyon izgatottan vártam míg előhívták...., most meg is ütötte az orromat az a régi szag, ami az Altissa fényképezógépem körül lengedezett....

napok teltek bele, míg megláthattam a képeket.......eleinte azt hiszem cakkos díszes volt a széle a papirképeknek, és 6x9 cm

cakkos fotó  anyu

főleg anyumat fotóztam ( ő mindig kéznél volt) illetve rokonokat, kis barataimat, osztálytársakat stb...

Aztán lett egy Csajkám illetve a SZUuból hoztam egy Szmenát...több képet birt el, de tovább kellett várni az előhivásokra...

Mikor kislányom lett
fontos volt róla sok képet csinálni de ez már színes volt egy amerikai dobozgép

ja, közben volt Polaroidunk is! csak a film bele körülményes,,



aztán mikor már lányom egyetemista lett emlékezek egy automata gépre Olympos...

egy Grand Cafebeli előadáson megfeledkeztem, hogy az ölemban van,és mikor felálltam, nagy ivben kirepült onnan, s olyan szerencsétlenül mozdult ki az automatikája, hogy nem lehetett megcsináltatni

ezután tértem rá a digitálisra HP

Panasonic Lumix

rövid ideig egy kis Nikon, node attól megszabaditottak

jelenleg csak a mobilommal fotózok,elég halványakat és szinte csak közelről jókat

kell vennem egy újat

mit tanácsoltok?

én nem élhetek fényképezőgép nélkül! :)

sokat gondolkoztam már rajta, hogy mi ez a kényszer bennem a megörökítésre? ha látok egy szép virágot, részletet, bármit, miért kell rögtön elővennem a gépet (most a mobilt)

nem akarom hogy eltűnjön, azt akarom, hogy megmaradjon....

az idő ellen fényképezek  azt hiszem


végső soron a halál ellen (?)