Mivel senki sem jelentkezett nálam bloganyának, kezdődhet az új fejezet. Bejegyzést mindenki tud írni, találjatok ki témát és írjatok róla, vagy egyszerűen csak meséljetek valamiről és akinek arról eszébe jut mesélnivaló a saját emlékeiből, csatlakozhat a saját írásával. Lényegében ugyanúgy működhet minden tovább, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy nem egyvalaki ötletei szerint készülnek a bejegyzések, hanem bárki adhat témát és így valóban közösen írjátok a blogot.
De mindez már rajtatok múlik. Én elköszönök, legalábbis ami az írást illeti, olvasni persze ezentúl is visszajárok majd. Élmény volt együtt játszani, de már nem akarok a múltról írni, legalábbis olyan részletességgel és olyan mélyen belemerülve nem, amennyire itt egy-egy tematikus bejegyzéshez szükséges volt. Közös blogunk eddig pontosan kilenc év és egy hónapot ért meg, de ezzel ne legyen vége, tartsátok életben, ha úgy érzitek, hogy érdemes. Időnként kiderült egy-egy kommentből, hogy rajtunk és ismerőseinken kívül számunkra ismeretlen olvasóink is voltak és vannak, jó lenne, ha nem érné őket csalódás.
(Megnyugtatásul: a blog teljes anyagát folyamatosan elmentettem, tehát minden megmarad, még ha netán össze is dőlne egyszer a Blogspot. Biztos, ami biztos, a rendszergazdai jogosultságomat egyelőre megtartom, mert kell valaki, aki esetleges nagyobb probléma esetén bele tud nyúlni a blog teljes felületébe.)
(Megnyugtatásul: a blog teljes anyagát folyamatosan elmentettem, tehát minden megmarad, még ha netán össze is dőlne egyszer a Blogspot. Biztos, ami biztos, a rendszergazdai jogosultságomat egyelőre megtartom, mert kell valaki, aki esetleges nagyobb probléma esetén bele tud nyúlni a blog teljes felületébe.)
3 megjegyzés:
Elkezdtem az egszéet újra olvasni. Kommentekkel együtt. Évszámok szerint haladok, bloganyja szeretetteljes irányítása alatt. Mjd szólaok, ha a végére értem.
Ági: Ezer és egy hála, köszönet Neked! Az ideírók, vagy épp itt olvasgatók élete szegényebb lett volna a blog nélkül. De jó is, hogy ezt kitaláltad. Megértem, ha már nem szeretnéd folytatni, és persze külön kösz, hogy azért a jogosultság megmarad Nálad.
Nem kell búcsúznunk azért! Hiszen jössz, és olvasol - ha lesz kit és mit :)- és írsz megjegyzést, ha kedved tartja.
Klaribodo: Hú, az hosszú ideig el fog tartani. Szoktam én is néha itt-ott beleolvasni évekbe, vagy egyéb témákba. Érdekes, mert van, amire olyan élesen emlékszem, de vannak írások, vagy csak részletek, amik az újdonság erejével hatnak. :)
Mindenkinek: azért igyekszünk majd, ugye? És nem hagyjuk cserben ezt a helyet? :)
rhumel
Két hete mindig készültem megírni, hogy Ági előző bejegyzésének utolsó mondata tökéletesen kifejezi, amit én is gondoltam a Hogy is volt? blog továbbélésével kapcsolatban.
Mint Klári, az elmúlt évben én is nagyon sok mindent elolvastam, ha nem is az összes bejegyzést. Sokszor napi egy-két órát is belefeledkeztem az írásokba, és mindig öröm volt az ott töltött idő.
Megállapítottam, hogy az egyéni blogokhoz hasonlítva itt nagy előny, hogy egy-egy témakörhöz kapcsolódón sok színes bejegyzést olvashatott az ember. Szinte virtuális baráti körben érezhettem magam.
Bízom benne, hogy így lesz ez a jövőben is, amíg egészségünk engedi. És abban is bízom, hogy lesznek még új és kedvet hozó témák, amihez szívesen csatlakozunk, bárki is legyen a kezdeményező.
Ági! Nagy-nagy köszönet Neked az eddigi munkádért, és azért is, hogy a jövőre is gondolsz.
Megjegyzés küldése