Beköszön(t)ő
Különleges napra ébredtem. Kétszeresen is.
Egyrészt elérkezett "választásunk" napja, másrészt megírom életem első blogbejegyzését.
"Kis túlzással" úgy érzem magam, mint Arany János érezhette magát majd' 159 éve, amikor az MTA tagjai közé választották. Ezzel persze nem az íróhoz hasonlítom magam, hanem a helyzethez.
Ami Aranynak nagyban az MTA, nekem kicsiben a "Hogy is volt? blog közössége. Nagy öröm számomra, hogy egyáltalán felvetődött bennetek annak a gondolata, hogy lépjek be Hozzátok "írótársnak".
Aliz, Ági, Klári, Rhumel és Rózsa! Ti valamelyest már ismertek, írtunk egymásnak pár sort - itt-ott. A többi tag kedvéért is szeretnék röviden pár sort írni magamról.
Azt nem tudom, hogy az "íráshoz" van-e hajlamom, tehetségem, de hogy vonzalmam van, az egészen biztos. A "betűvel", betűkkel való szoros kapcsolatom 1976. október 4-én kezdődött, amikor a nagyhírű debreceni Alföldi Nyomda fényszedője lettem. 1992-ig dolgoztam a Nyomdában, és még másfél évet egy magán kiadónál. Nincs róla kimutatásom, hogy hány könyvben van benne a szedői munkám kicsiny paránya, mégis, ha meglátom az Alföldi Nyomdából - a 70-80-90-es években - kikerült könyvek borítóit, könyveit, nem kis büszkeség tölt el, hogy ebben az én munkám is benne van. Ilyen múlttal aztán nem is csoda, ha az ember élete végéig könyvpárti, betűpárti marad.
Júliusban betöltöm a 64. évem. Ötszörös nagymama vagyok, annak minden gyönyörűségével. Egyedül élek. Tíz évig volt egy nagyszerű társam, aki - mint közületek többen is - magyar-történelem szakos tanár, népművelő (andragógus, könyvek szerkesztője és írója/én meg a gépelője) volt/voltam.
Egy nehéz, betegségben/kezelésben eltöltött 2017-es év után most bizakodóan tervezek még jó tíz-húsz évet magamnak - immár Veletek is.
Örömmel, és szereteteteket érezve lépek be közétek!
6 megjegyzés:
Kedves Éva,
váltottunk már blogon és magán-üzenetben is egypár gondolatot, ismerem unokáid fényképét és hozzájuk fűződő érzéseidet, amelyben szintén kicsit magamra ismerek!
Szerény közösségünk - Áginak köszönhetően - egy nagy dokumentum gyűjtemény létrehozója és hordozója, szubjektív ugyan, de ugyanakkor megfesti egy kor képét az egyéni érzéseken keresztül. Az MTA-hoz hasonlítás nagyon megtisztelő, köszönjük.
Érezd jól magad és éld nagy élvezettel a blogírás örömeit!
Isten hozott!
Érezd jól magadat!
Éva, örülök, hogy beléptél. A kommentjeidből is érezhető volt az a nyelvi és gondolati kultúra, ami a jó nyomdában megszerezhető, sokszor magasabb fokon, mint bármelyik főiskolán.
Kezdő koromban sokszor jártam a szomszédos kicsi nyomdában, ahol ősrégi gépek között kéziszedéssel is készültek pl. meghívók vagy szórólapok, újság is készült ólomszedéssel, és hosszú slejfniken kaptuk meg a levonatot, hogy tördelés előtt korrektúrázzunk. Bevallom, sokszor az idős szedő javította ki a stiláris vagy nyelvtani hibákat, mi meg szégyelltük magunkat, és tiszteltük őt.(Az egyetem után az igazi egyetemi képzésem itt, a nyomdában kezdődött.) A fényszedést már egy másik korszakban, ennyire közelről nem ismertem, de a nyomda mint baráti és szakmai hely mindig megmaradt nekem.
Kedves Éva, légy otthon a mi társaságunkban is!
Köszönöm a kedves szavaitokat!
Klári! Volt nálunk is magyar-orosz szakon végzett korrektor. És szerette a korrektori munkát, és maradt is pár évig, amíg nem talált megfelelő tanári állást.
Én a helyesírást igazán jól a betanulási idő alatt sajátítottam el. Később nem csak az elütés számított hibának, hanem a helyesírási hiba is. Teljesítményes rendszerünkben a külön premizálásnál nagyon számított a hibátlan gépelés mellett a jó helyesírás is. A hibás kéziratokból nekünk hibátlanul kellett a szöveget lemásolni. A rossz helyesíróknak a (pénztárcája) fizetése bánta a pontatlanságot.
Éva! Én nem nyomdai korrektor voltam, hanem szerkesztő a kiadóban. Ide hozták föl nekünk a levonatokat. Most, csak azért tisztázom ezt, hogy a későbbiekben hivatkozások, kommentek vagy bejegyzések nehogy zavart keltsenek. A nyomda számomra kivételes kirándulás volt egy rokonszenves szakmába, sajnálom, ha nem fogalmaztam világosan.
Köszönöm Klári a pontosítást. Én csak érdekességként írtam a volt tanár-korrektor kolléganőmről, de valóban azt lehetett kiolvasni a fogalmazásomból, hogy Téged is annak gondoltalak.
Jobb mindent időben tisztázni.
Megjegyzés küldése