2018. február 6., kedd

Színesen az igazi

Hol vagytok, ti régi játszótársak? De ha senki nem él a lehetőséggel egyik témában sem, akkor magatokra vessetek, engem kell olvasnotok. :)

Nem írhatok a színekről anélkül, hogy ne említeném a rajzolást, amit régesrég rendszeresen műveltem, majd pedig évtizedekre abbahagytam. Pár éve aztán ismét ceruzához-krétához nyúltam és rajzolni kezdtem, de tulajdonképpen még most is csak a próbálkozásnál tartok.
Az iskolai rajzórákon Julika néni, a tanárnőnk a festésemmel nemigen volt elégedett. Már nem tudom, konkrétan mi volt a kifogása, de igaza lehetett, úgyhogy aztán kikerülvén az iskolából, vagyis olyan 50-55 évvel ezelőtt főleg szénrajzokat készítettem. Fehér lapra fekete vonalakat - persze ez így nem igaz, hiszen a fekete is nagyon sokféle lehet, ráadásul a feketéből a fehérbe átmenetet a szürke rengeteg árnyalata képez. A monokróm tehát nem is annyira "mono", hanem nagyon is sokszínű. A régi szénrajzok feketéje ma már egyáltalán nem vonz, a csak feketével  való rajzolást a portrékra korlátozom, arcot kizárólag fekete grafit- vagy pasztellceruzával rajzolok. De minden egyébhez nekem nagyon kellenek a színek és minél élénkebbek, annál jobb. A sárgának, vörösnek, zöldnek és kéknek minden elképzelhető árnyalata vonz, egy győri Rába-parti képet eddig már kétszer is megrajzoltam, főleg a rengeteg falomb számtalanféle zöldje miatt.  Egyetlen egyszer készítettem párás szürke téli látványról képet az óbudai folyópartról a budai Vár felé nézve, de kifejezetten szenvedtem a tompa színek, lilás szürkék és még szürkébbek miatt, a végén aztán egy pillanat alatt el is rontottam a fixálással: a nedvességtől csúnya foltos lett az egész. Ez volt a sorsa, élénk színek nélkül nem tudok mit kezdeni a látvánnyal.

Soha nem szoktam nyilvánosságra hozni a képeimet, de ebben a mi kis családi körünkben most megmutatok egy monokrómot a feketéjével és szürkéivel, meg egy színeset is.  A fekete-fehér egyébként a vasutas nagypapám. A színes pedig nem is kép, hanem csak próbálkozás, de szó szerint az: akkor vettem egy bizonyos fajta zsírkrétát és ki akartam kísérletezni, hogyan lehet vele bánni, milyen felületet képez, milyen hatást kelt, milyen színeket hoz ki magából. Aztán még egy kicsit játszottam a formákkal is, de a színek voltak a fontosak. Hiába, színek nélkül nekem nem megy. 

 








5 megjegyzés:

klaribodo írta...

A vasutas bácsi a mi házunkban ugyanilyen egyenruhát viselt. Csak a rangjelzések hiányoztak róla. Nagyapád vasúti tiszt lehetett, elegáns, komoly, több csillaggal és sávokkal.
Mutass még rajzokat, légyszi!

Ági írta...

Klári, nagypapám állomásfőnök volt Dunavarsányban (akkor még Dunakisvarsánynak hívták).

klaribodo írta...

Nahát! Dunavarsány rajta van a bakancslistámon. A Málnás motel az uticélom. :)

Rozsa T. (alias flora) írta...

De jó rajzok, Ági! Jó lenne látni belőlük többet is!

Ági írta...

Köszönöm, Rózsa, majd igyekszem.