Hol vagytok, ti régi játszótársak? De ha senki nem él a lehetőséggel egyik témában sem, akkor magatokra vessetek, engem kell olvasnotok. :)
Nem írhatok a színekről anélkül, hogy ne említeném a rajzolást, amit régesrég rendszeresen műveltem, majd pedig évtizedekre abbahagytam. Pár éve aztán ismét ceruzához-krétához nyúltam és rajzolni kezdtem, de tulajdonképpen még most is csak a próbálkozásnál tartok.
Az iskolai rajzórákon Julika néni, a tanárnőnk a festésemmel nemigen volt elégedett. Már nem tudom, konkrétan mi volt a kifogása, de igaza lehetett, úgyhogy aztán kikerülvén az iskolából, vagyis olyan 50-55 évvel ezelőtt főleg szénrajzokat készítettem. Fehér lapra fekete vonalakat - persze ez így nem igaz, hiszen a fekete is nagyon sokféle lehet, ráadásul a feketéből a fehérbe átmenetet a szürke rengeteg árnyalata képez. A monokróm tehát nem is annyira "mono", hanem nagyon is sokszínű. A régi szénrajzok feketéje ma már egyáltalán nem vonz, a csak feketével való rajzolást a portrékra korlátozom, arcot kizárólag fekete grafit- vagy pasztellceruzával rajzolok. De minden egyébhez nekem nagyon kellenek a színek és minél élénkebbek, annál jobb. A sárgának, vörösnek, zöldnek és kéknek minden elképzelhető árnyalata vonz, egy győri Rába-parti képet eddig már kétszer is megrajzoltam, főleg a rengeteg falomb számtalanféle zöldje miatt. Egyetlen egyszer készítettem párás szürke téli látványról képet az óbudai folyópartról a budai Vár felé nézve, de kifejezetten szenvedtem a tompa színek, lilás szürkék és még szürkébbek miatt, a végén aztán egy pillanat alatt el is rontottam a fixálással: a nedvességtől csúnya foltos lett az egész. Ez volt a sorsa, élénk színek nélkül nem tudok mit kezdeni a látvánnyal.
Soha nem szoktam nyilvánosságra hozni a képeimet, de ebben a mi kis családi körünkben most megmutatok egy monokrómot a feketéjével és szürkéivel, meg egy színeset is. A fekete-fehér egyébként a vasutas nagypapám. A színes pedig nem is kép, hanem csak próbálkozás, de szó szerint az: akkor vettem egy bizonyos fajta zsírkrétát és ki akartam kísérletezni, hogyan lehet vele bánni, milyen felületet képez, milyen hatást kelt, milyen színeket hoz ki magából. Aztán még egy kicsit játszottam a formákkal is, de a színek voltak a fontosak. Hiába, színek nélkül nekem nem megy.
5 megjegyzés:
A vasutas bácsi a mi házunkban ugyanilyen egyenruhát viselt. Csak a rangjelzések hiányoztak róla. Nagyapád vasúti tiszt lehetett, elegáns, komoly, több csillaggal és sávokkal.
Mutass még rajzokat, légyszi!
Klári, nagypapám állomásfőnök volt Dunavarsányban (akkor még Dunakisvarsánynak hívták).
Nahát! Dunavarsány rajta van a bakancslistámon. A Málnás motel az uticélom. :)
De jó rajzok, Ági! Jó lenne látni belőlük többet is!
Köszönöm, Rózsa, majd igyekszem.
Megjegyzés küldése