Sokáig a színek számomra inkább csak érdekes tudnivalót jelentettek, bár színek között éltem, mert édesapám nagy barátjuk volt. Volt olyan időszak, amikor a fürdőszobánk mindegyik fala más-más színűre volt festve, máskor pedig a szoba falai nem voltak egyhangúak.
Aztán egyre jobban kezdett kibontakozni a színek jelentése is, például a liturgia színgazdagságában vagy megnevezésük sokszínűsége (no, lám, ez is egy "színes" kifejezés :) az olvasmányaimban, a versekben.
A személyes kapcsolatba kerülés a színekkel a kamaszkorral kezdődött, amikor már figyelni kezdtem arra, hogy a sötét hajamhoz és szememhez milyen színű holmi is illik legjobban. Különböző korszakaim voltak, néha szerencsések, máskor nem annyira.
Majd szép lassan, a sok tábor, kirándulás, utazás, de maga az is, hogy itt lakom a hegyen, kinyitotta a szívemet és a szememet a természet színeinek a felfedezésére, és ez az folyton újat adni tudó kaland a mai napig is tart. Talán ez indított el a fotózás szeretetére is, amely voltaképpen a színek megörökítése. Az éles, tiszta színeket kerestem és szerettem, de most már észreveszem és kedvelem a szelíd átmeneteket is. Ez a "színes" hobbi nagyon sok örömet ad, és, hogy jó oldalát is mondjam a Facebooknak, jó érzés, hogy masoknak is megmutathatom.
A rajzolással és a festéssel semmi közünk nem volt egymáshoz. Már induláskor elkönyveltek ügyetlen, rossz rajzolónak, végigpironkodtam az iskolát. Néha megkaptam az ötöst, hogy ne csúfítsa a bizonyítványomat a csúnya rajz osztályzat, amikor meg éppen nem jött össze a jeles bizi, akkor bizony bevésték simán a hármast belőle. Így aztán, amikor a végére értem, az iskolaköpennyel együtt a ceruzákat és az ecsetet is a szögre akasztottam, hogy egy ilyen furcsa képzavarral éljek. Úgy gondoltam, egész életre...
Mígnem, mostani vén fejemmel, sokáig kívülről leselkedve, belecsöppentem egy Kortárs alkotó műhelybe, aminek a mottója: Mindenki tud rajzolni! Egy remek, idős tanárnő vezeti és szárnyakat ad! Kiderült, hogy a mottó még rám is igaz :)
Barátaim lettek a színek.
6 megjegyzés:
Nagyon szép fotók! Te a fényképezőgépeddel festesz, nem ecsettel...
Köszönöm, Rózsa, ezt olyan szépen mondtad! :)
Biztató a mottó, hogy "Mindenki tud rajzolni". Vajon akar-e mindenki, mert én pl. nem. De a fényképezésben szívesen veled tartok. Jó meglátni az életet, a részben az egészet, a képeid révén előidézett gondolatot.
Klári, azt hiszem, furcsa dolog ez a rajzolással, meg sokminden mással is, amire csak vágyunk, de nem merünk belevágni. Igen, Te azt mondtad, nem is szeretnél, én viszont mindig is akartam, csak hiányzott a biztatás. Most pedig élvezem, azzal együtt is, hogy reálisan látom, nem a művészetemről leszek híres :)
Tetszik, amit a fényképezésről írtál.
Kriszta, örülök, hogy jó érzésekkel rajzolsz. Gyanítom, hogy közben eddig nem tapasztalt felismerésekkel találkozol. Lehet, nem ez motivál, de ha lesznek kész rajzaid, kitehetnéd a blogra. Majd jövök.
Megfontolom, Klári :)
Megjegyzés küldése