2016. december 19., hétfő

Mikulásról - karácsony előtt

Mivel nem vagyunk amerikaiak, akik a Santa Claustól várják a karácsonyi ajándékot is, nagyjából ez az utolsó pillanat, amikor még Mikulás-emlékeket lehet idézni.

Kiskoromból csak emlékfoszlányok vannak, két ajándék: az egyik egy fából készült, festett, kedves, öreg Mikulás, hátán valódi puttonnyal, ami szintén fából volt, és elfértek benne a szaloncukrok és a mogyoró is. Éveken át megvolt, újra és újra ott állt az ablakban. Annyira sajnálom, hogy akkoriban még nem tudtuk csak úgy előkapni a telefont, hogy lefényképezzük, és egyáltalán nem is gondoltunk arra, hogy jó volna nemcsak belül megőrizni.
A másik szintén egy ajándék-Mikulás, csokiból volt, de a borítása valami furcsa műanyag - én porcelánnak tartottam - amit le lehetett hámozni róla, és az egész nekem nagyon tetszett.

Emlékszem, egyszer pont Mikuláskor voltam beteg, feküdtem a nagyágyon az egy szobában, és nem elég, hogy beteg voltam, de még a Mikulás sem jött, pedig olyan nagyon vártam! Aztán valami ürüggyel, jól bebugyolálva, átvittek a szomszédba, és mire visszahoztak, már ott sorakoztak az ajándékok az ablakban. Úgy örültem neki! :)

A meghatározó emlékem azonban nem igazán jellemző a Mikulás-estére: találkozásom "a" zenével. Negyedikes-ötödikes lehettem és Mikulás-ünnepségre gyűltünk össze a plébánia nagytermében. Álltunk körben a fal mellett, aztán megszólalt valami szép zene, közben bejött az idős plébános (nem ő volt a Mikulás :) és mosolyogva megszólalt: Ó, Vivaldi!
Értetlenül, ámulva és lenyűgözve álltam. Lenyűgözve a zene szépségétől - akkor hallottam először a Négy évszakból a Télt -, ámulva, hogyan ismerhet föl valaki egy zenét éppen csak belépve, és értetlenül, hogyan lehet azt is tudni ennyiből, hogy ki írta. Az izgatott zsongás előtte, a zene hangjai, a felismerés, hogy ez is tudható része az életünknek mind egyszerre járt át, és az élmény tisztán él bennem ma is.

Aztán felnőtt lettem - és évtizedek óta mikulásozom a gyerekekkel. Szeretem :)

Viszont itthon már sok-sok év óta lecseréltem az ablakot hőszigetelősre. Nincs ablakköze :(

2 megjegyzés:

klaribodo írta...

Kriszta, a faluban kitalálták, hogy ledes világító mikulást ragasztanak az ablaküvegre.
Hanem a faputtonyos figura tele szaloncukorral, az nekem is felrémlett. :)

Kriszta írta...

Örülök, akkor tényleg létezett a faputtonyos Mikulás, ha ketten is emlékszünk rá :)