Otthon Mikulás, az iskolában Télapó

Otthon bakancsokat fényesítettünk, és kitettük az ablakszárnyak közé. Az iskolai Télapó mindenkinek a padján hagyott egy-egy piros-ezüstbe csomagolt szaloncukrot, de nem várt meg bennünket, mert nagyon sietett.

Aki  megkapta erre a reggelre az otthoni mikuláscsomagot ( az ötvenes években járunk),  nagylelkűen kínálgatta a héjas amerikai mogyorót, az ugyancsak pirosba csomagolt szaloncukrot és a kimért nápolyit. Sportszelet is volt ezekben a csomagokban, nem emlékszem, melyik évben tűnt föl a gyári édességek között. Énekeltük, hogy "Télapó gyere már"... , vajon miért, hiszen már volt ott az iskolában. Későbbi években a padok tetején kis csokorba kötött virgács is megjelent a szaloncukor mellett, mivel szigorodtak az iskolai fegyelem feltételei.

Otthon - hiába lestük -, nem tudtuk kivárni az éjszakai járaton közlekedő Mikulást. Reggel a párás-jégvirágos ablak mögött felrémlett az óriási virgács, a csomagból krumplicukor, aszalt szilva, földi mogyoró héjastul, meg néhány szelet csokoládé került elő. Egy-két pár meleg zoknit tett mellé a Mikulás, nyilván az ő lába is fázott, mint a miénk. Kati a bakancsában egyszer xilofont talált. Arra ébredtünk, hogy cincog az új hangszerén. Most akármikor cincogna, nem haragudnék rá.