Jutalmak nélkül is felnőttem

Gondolkoztam, miről is tudnék írni ebben a témában. Jutalomkönyvekről nem, mert iskolás koromban tanév végén én is kaptam ilyeneket, de egyre sem emlékszem: milyen könyvek voltak, kik írták, miről szóltak, fogalmam sincs. Vélhetőleg nem jelentettek különleges élményt. 

A munkahelyi úgynevezett jutalmak szerintem szót sem érdemelnek. Legalábbis én akárhol dolgoztam, mindenütt azt tapasztaltam, hogy a munkahelyi jutalmak mögött mindig valamilyen külön érdek, hamis szempont, elfogultság rejtőzött, ezért aztán ezek a jutalmak szinte soha nem a valós és igaz értékeket honorálták.

Akkor hát miről írjak? Talán az otthoni jutalmazásról, ami nálunk nem volt szokás. Nem kaptam pénzt, játékot, semmit, ha jó jegyet hoztam - inkább úgy mondom, hogy ha például kijavítottam egy rosszabb jegyet. Nem kaptam jutalmat, ha segítettem takarítani, ha hetenként letörölgettem a port a bútorokról, vagy ha nagytakarítás alkalmával lemostam az összes ajtót és Szidollal kifényesítettem a rézkilincseket. Nem kaptam semmit akkor sem, ha elmentem a közértbe és megvettem, amivel otthon megbíztak. A szüleim nevelési eszközei közt egyszerűen nem szerepelt a jutalmazás. A dicséret és elismerés persze igen, de a jutalmazás nem. A tanulás kötelesség volt és mint ilyen, természetes, tehát nem érdemeltem érte semmi külön "fizetséget". Az életkoromnak megfelelő besegítés a házimunkába úgyszintén természetes volt, azért sem járt semmi.

Egyetlenegy jutalomból kapott ajándékra emlékszem. Talán hatéves lehettem, amikor egy hátsó őrlőfogam  - még tejfog, szerencsére - csúnyán begyulladt, a fél arcom feldagadt és nagyon fájt. Anyuék elcipeltek a Szentkirályi utcába az ügyeletre, ahol aztán a doktor éterrel elbódítva kihúzta a fogamat. Hogy ezt hagytam és végigszenvedtem, az már anyuék szerint is tényleg jutalmat érdemelt, úgyhogy hazafelé egy játékboltban vettek nekem egy kis mackót, fájdalomdíjként.  :)

Nos... részemről nagyjából ennyit tudok mondani a jutalmazásról.