Virágaim

(képes emlékezés)

Rózsa - sokan a virágok méltóságos asszonyának tartják, én nem vagyok annyira rózsa-rajongó, de vannak kedves emlékeim. Amikor nagynénémet 80. születésnapjára elvittük abba az osztrák kisvárosba, ahol született, az utunkon mindenütt rózsák kísértek. Szép volt, és nagyon megmaradt bennem.

Itthon, a házunk sarkánál egy rózsafa nőtt egészen magasra, mígnem az egyik lakó megunhatta, hogy benéznek a rózsák az ablakán, és kivágta/kivágatta az egészet. Azóta is hiányzik.



Egyszer, valakitől, egy sárga rózsa csokrot kaptam a születésnapomra, sokáig megvolt szárazvirágként.







Tulipán - a kedvencem! Leginkább a sárga tulipán, ezt igyekszem mindenkinek a tudomására is hozni, de, sajnos, semmilyen ünnepem nem esik tulipánnyílás idejére, úgyhogy sose leptek meg vele. Kénytelen voltam néha fényképezni magamnak. Az első kép közel másfél évtizeddel ezelőtt készült a Kertészeti Egyetemen, ahol valami kiállítás és vásár volt, és kolleganő-barátnő elcipelt magával. A másik kép pedig egy idén tavaszi csavargás emléke.

Muskátli - az, kérem, a háziállat. Évek óta nődögél az ablakládában, ugyanazokat a töveket teleltetem és meghálálják, most is szépen nekilódultak. A muskátli iránti vonzalmam bajorországi ösztöndíjas hónapjaimból származik, gyönyörűségesek voltak az ablakok! Hát, próbálkozom :)
Sajnos, sárga muskátli nincs.

Napraforgó - ugyanolyan kedves, mosolygós és vidám, mint azok a pillanatok, amelyeknek részese volt, akár egy kertben, akár sokadmagával a földeken. A napraforgó elmúlt nyarak öröme, utazások, kirándulások vidítója számomra.









Orgona - hihetetlen, de nincs közünk egymáshoz. A kertünkben sose volt orgonabokor, így az életemből is kimaradt.

Vadvirágok - talán a napraforgó kategóriájába lehet sorolni, a fiatalság, a kalandok íze, ha lehet ezt a képzavart használni a virágra. A kép pár éve készült egy kóborlás alkalmával. (Lehet, hogy a fiatalság egy tartós állapot?)






Csokrok - ez önmagában egy bejegyzés lehetne, hiszen annyi mindent mond el egy virágcsokor, külön története van mindegyiknek. És különösen, ha tanít az ember, nem ússza meg virágcsokrok nélkül :) A régi csokrok elmúltak, de a közelmúltbelieket már - legalább képen - meg lehet őrizni. Virágok ezek is, szívemnek kedves virágok.

Bezárul a képeskönyv, a többi virág - az első hóvirágok, a nárcisz, a gyöngyvirág, a kardvirág (no, abból kijut minden évben), az őszirózsa - szépen megbújik a lapokon, az olvasókra bízva, hogy kiválasszák a nekik kedveseket.