A virág tökéletes.
Mindegyik.
A gazon nyíló vadvirág és a nemesített egyaránt.
A virág vagy nagyon szép, színes, vagy illatos.
Vagy mindkettő egyszerre.
A
virág egyértelműen a szerelem jelképe: a megújulásé, a kibontakozásé, a
gyümölcshozás reménységével teljes.
A virágnak nincsenek személyiségi jogai.
Ezért aztán gond nélkül fényképezhető. Hogy ez mennyire így van, alig telik el
nap, hogy ne tennék fel virágfotót a facebookra. Akik régóta találkoznak
ezekkel a fotókkal, tapasztalhatják, hogy szinte kivétel nélkül vadon élő
virágokat osztok meg a nagyérdeművel. Ezzel a teremtés sokoldalúságát, az
ingyenes szeretet lenyomatát, a tökéletesség önfeledt mámorát akarom valahogyan
megjeleníteni. Mert
tökéletesek a rajzolatok,
tökéletesek az ívek,
tökéletesek
a bonyolultabb konvex és konkáv térformák,
tökéletes az illatanyag,
tökéletesek
a virágok színei. És az a mámoros zümmögés is valahogyan
tökéletes, amellyel a
nektárra vadászó apró szárnyasok körülzsongják a virágokat.
Van-e szebb kép, mint a gyereké, aki belefúrja orrát a virág kelyhébe?
Van-e
szebb, mint a pitypang buborékját fújó emberke?
A virágcsokor mindig szép ajándék.
Nincs hangverseny, hogy a karmester ne kapna
csokrot,
nincs születésnap, házassági évforduló, ünnep, hogy a virág ne kerülne
elő.
Még politikusok is kapnak virágot.
A templomok oltárai pedig folyamatosan
frissített virágpompában leledzenek.
A nők szépségének ecsetelésére is a leggyakrabban virágszimbólumokhoz fordulnak
a költők. Elég, ha Balassira gondolok,
aki „gyönyerő szép violámnak” titulálja Júliáját. De nőt jelképez a legszebb
rózsaszál is, amely Londonban egy ablakban virít az operett librettója szerint.
Éljen minden szép virág. (Hány női név egyben virágnév is. Pl. Ibolya, Rózsa,
Kamilla, Imola, Gyöngy, Hortenzia, Hóvirág, Margarita, Veronika, Boróka és
érdekességként egy férfinév is: Jácint.)
A virág a népi díszítőművészet egyik legáltalánosabban használt motívumkincse,
bőven átitatva a nemiséggel. Így pl. a népdalszövegek sok utalása is ilyen.
(Pl. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom...
Mindent összevéve: a virág valamiképpen az élni akarást, az élet szépségét, az
élet felfelé ívelését jelképezi. Talán a legéletszerűbb jelkép minden szimbólum
között.
8 megjegyzés:
Akinek nincs kertje, énekelje: Lila orgonák, oly dús a lombotok...Vagy: Rózsám, viruló kis rózsám, te légy most a póstám... Esetleg: Egy rózsaszál szebben beszél... Aztán: Van egy szőke asszony, fehér mint a rózsa... Aztán meg: Hej tulipán, tulipán, teljes szekfű, szarakaláb... Vagy az, hogy: Mély erdőn ibolya virág, elrejt jól a borókaág...
Jav: szarkaláb
Bizony, énekelje, annál is inkább, mert sajnálatos módon csaknem elsorvadt az énekelgetés mint olyan. Kár, hogy így van, mert a léleknek megkönnyebbülést, felüdülést hozott, és érzéseink kimondásával harmónia hordozója volt (van).
Alice unokámmal szinte az egész múlt hetet végigénekeltük! Nagy harmóniában éldegéltünk. Pedig csak nekem van virágnevem...
...és egy majdnem virágneved: flóra. :)
Talàn ösztönösen vàlasztottam ezt...
nekünk már nincs szép virágos kertünk...de a város tele van virágokkal, meg-megállitanak, sorra fotózom őket...:)
Jól taszed, Aliz, ami szép, az szép. Én a természetben járva a vadon nőtt szépségekre vadászom inkább.
Megjegyzés küldése