Virágvilág

A virág tökéletes.
Mindegyik.
A gazon nyíló vadvirág és a nemesített egyaránt.
A virág vagy nagyon szép, színes, vagy illatos.
Vagy mindkettő egyszerre.
A virág egyértelműen a szerelem jelképe: a megújulásé, a kibontakozásé, a gyümölcshozás reménységével teljes.
A virágnak nincsenek személyiségi jogai. Ezért aztán gond nélkül fényképezhető. Hogy ez mennyire így van, alig telik el nap, hogy ne tennék fel virágfotót a facebookra. Akik régóta találkoznak ezekkel a fotókkal, tapasztalhatják, hogy szinte kivétel nélkül vadon élő virágokat osztok meg a nagyérdeművel. Ezzel a teremtés sokoldalúságát, az ingyenes szeretet lenyomatát, a tökéletesség önfeledt mámorát akarom valahogyan megjeleníteni. Mert
tökéletesek a rajzolatok,
tökéletesek az ívek,
tökéletesek a bonyolultabb konvex és konkáv térformák,
tökéletes az illatanyag,
tökéletesek a virágok színei. És az a mámoros zümmögés is valahogyan
tökéletes, amellyel a nektárra vadászó apró szárnyasok körülzsongják a virágokat.
Van-e szebb kép, mint a gyereké, aki belefúrja orrát a virág kelyhébe?
Van-e szebb, mint a pitypang buborékját fújó emberke?
A virágcsokor mindig szép ajándék.
Nincs hangverseny, hogy a karmester ne kapna csokrot,
nincs születésnap, házassági évforduló, ünnep, hogy a virág ne kerülne elő.
Még politikusok is kapnak virágot.
A templomok oltárai pedig folyamatosan frissített virágpompában leledzenek.
A nők szépségének ecsetelésére is a leggyakrabban virágszimbólumokhoz fordulnak a költők. Elég, ha Balassira gondolok, aki „gyönyerő szép violámnak” titulálja Júliáját. De nőt jelképez a legszebb rózsaszál is, amely Londonban egy ablakban virít az operett librettója szerint.
Éljen minden szép virág. (Hány női név egyben virágnév is. Pl. Ibolya, Rózsa, Kamilla, Imola, Gyöngy, Hortenzia, Hóvirág, Margarita, Veronika, Boróka és érdekességként egy férfinév is: Jácint.)
A virág a népi díszítőművészet egyik legáltalánosabban használt motívumkincse, bőven átitatva a nemiséggel. Így pl. a népdalszövegek sok utalása is ilyen. (Pl. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom...
Mindent összevéve: a virág valamiképpen az élni akarást, az élet szépségét, az élet felfelé ívelését jelképezi. Talán a legéletszerűbb jelkép minden szimbólum között.