Családom nőtagjai szerették a virágokat...
Előttem van nagyanyáim kis virágos kertje. A hely szűkre szabott volt, mert nagy részét a veteményesnek kellett fenntartani. Különösen apai nagyanyám (aki velünk élt) töltötte meg a zsebkendőnyi elkerített udvarrészt gondosan ápolt virágaival. Voltak benne rózsafák (mint nálam!), csodásan illatozó orgona, kisebb évelők. Mindig virágzott valami.
Rózsafáit különös gonddal metszette, oltotta, nemesítette. Csodájára jártak a környéken, nagyon büszke volt rájuk. Csak halványan villan be egy-egy emlék, mert 9 éves lehettem, amikor elköltöztünk nagyobb házba, másik kerületbe. Mélyen és tisztán megmaradt azonban, milyen szomorúan vett búcsút rózsafáitól: nem hozhatta el őket az új házba... A csikorgó 56-57-es télben költöztünk. Bár az új házban is lett kertje, nagyobb is, mint az eredeti, nagyanyám évekig viselte magában a gyászt első kis kertje után... Soha nem lettek rózsafái többé.
Anya szintén beültette a ház elejét az utcán, az első udvar felét a gyepen túl, virágokkal. Apa viszont csak a szőlőért élt-halt... A szőlő lassanként kiszorította a "haszontalan" virágokat, csak egy sor maradt belőlük. Apa egész nyáron, ősz elején büszkén hordta az aztalra a kövér mézédes fürtöket.
A kerek kőasztal körüli lugasban lehetett hűsölni, újságot olvasni ebéd után, miközben
méhek kerülgették fejünk felett
Aki virágoskertet akar, annak az év nagy részében jelen kell lennie, mert mindig van rajtuk gondozni való, ha más nem, az elnyílott virágok lemetszése, a gaz kiirtása, locsolás. Télen pihen a kert is, a kertész is... Tavasszal pedig együtt éljük át a nagy megújulást.
4 megjegyzés:
Azóta, hogy kertünk van, minden hónapban nyílik valami, még télen is. A szegedi ház virágait a lakó ültette, '45-től '95-ig éltünk együtt, mintha egy családba tartoznánk. Tőle tanultam a virágoskertet és még annyi minden más gyakorlati dolgot.
Valóban egy virágoskertbe úgy kell elképzelni a virágok telepitését, hogy minden szezonra jusson néznivaló!
Nálam sok lehetőség nincsen a kelet-nyugati fekvés miatt: kevés a napos hely - de a napsütés is!
Jól esett olvasni, köszönöm, visszaidézte a nyári kerti délutánok hangulatát.
Én köszönöm, Kriszta, hogy megosztottad velem!
Megjegyzés küldése