Rend a lelke

A fegyelem és a rend nem lehet öncélú, hanem kerete az együtt munkálkodásnak, legyen az akár csak egy közös játék, hiszen annak is szabályai vannak. A rend az, ha egy adott szituációban mindenki tudja és elfogadja a helyét és a feladatát. Hogy mennyire jelen kell lennie a rendnek mindenben, álljon itt egy kicsit aktuális idézet, egy bejegyzés a blogomból arról, amikor két évvel ezelőtt az október 23-i, ünnepi adásba hívtak be egy beszélgetésre:

Maga a tévészereplés pedig érdekes játék, onnantól kezdve, hogy reggel megáll a taxi a ház előtt. Aztán kiérve, elsőként a sminkelés (varázslók!), fölteszik a mikrofont, röpke bemutatkozásnyi pár szó a riporterrel, és ahogy az egész légkör körülvesz, fokozatosan lehet beleszokni abba, mi vár rám. Sokkal zaklatottabbnak, nyüzsgőbbnek képzeltem, de fegyelem van, csönd és rend, nem is lehetne másképp, mégis él, folyton mozgásban van az egész, ahogy egymásután cserélődnek a szereplők. A stúdióban már tapintható a feszültség, és ez volt a furcsa érzés, hogy mégsem bénító. Utána csak egy mondat, köszönjük, nagyon jó volt, nincs lelkizés semmi, hogy is lehetne ilyen nagyüzemben, aztán már vár is kint egy taxi, hogy hazahozzon.