Bálványaink – bögréink

Amikor Miki sógor dolgozni kezdett, vett egy nagy szőnyeget. Már régen szerette volna feldobni vele a nagyobbik szobát. Kigurította a parkettet csaknem beborító szőnyeget. Az eseményre összegyűltek pedig alig találtak helyet a szőnyeg mellett. Ott tipegetek körülötte. Miki csaknem rálökdöste őket a szőnyegre. Nem kiállítási tárgy ez, hanem szőnyeg! – hangoskodott. – Azért vettem, hogy használjuk. Nem az ember van a szőnyegért, hanem a szőnyeg az emberért.
Igaza volt. Magam is így fordulok a tárgyakhoz. Használom őket, s vigyázok rájuk, hogy sokáig szolgáljanak. Megjavítom őket ugyanezért, és kidobom őket, amikor végképp hasznavehetetlenekké válnak. A békebeli tárgyakat úgy „építették” meg, hogy sokáig működjenek. A maiakat úgy, hogy javításuk vagy lehetetlen legyen, vagy ne érje meg, mert olcsóbb újat, többet tudót venni (pl. mobil, pl. autó, pl…) Bevallom, magam ösztönösen a jól építettet favorizálom, becsülöm Csoszogi mester munkáját. (Aki alig találna olyan cipőt, mely javítható [kérge, talpbetéte, sarka, talpa]).
Most kicsit itt hagyva az eddigieket, néhány bögréről vallok.
A bögréket is szeretem használni, ameddig csak lehet. Ha fülük törik, addig kalapálom a csonkot, míg elveszti kézsértő szilánkjait. Fül nélkül legfeljebb utóbb pohárként viselkedik.
A legpocsékabb bögrénk kínai és sima öntött üveg. Vastagfalú és -fülű. Tömegénél fogva bírja a forrót, de inni belőle utálatos. Túl sok a falátmérője. Nem szeretem igazán.
Tegnap írtam egy szép formájú bögréről, NY. felhőkarcolóinak sziluettjét mutatta. Karcsú, szépen formált és fényezett bögre volt. Valaki egyszer leejtette. Annyira összetört, hogy esélyem nem maradt rá, hogy valaha funkciójának megfelelőre lehetne varázsolni. Rövid gyász után kidobtam.
Magam se tudom miért, kevéssé tetszenek a felül szélesülő – csonkakúp alakú – bögrék. Elég sokat spájzoltunk belőlük. Alighanem olcsón mérte az üzletkp.
Magam a hengerded formájú porcelánbögrét szeretem. Amely se nem szűkül, se nem bővül a felső szélén. Ezekből sokat vettünk, s időközben elfogytak. Az Alföldi porcelán formaterve és terméke volt. Szerettem a kecskeméti gyár dizájnját. (könnyen mosogatható szárítható étkészletek). Máig szívesen használom tiszta formája és egyszerű fehér zománca miatt.
Fehér alapon színes mintájú bögréjük csókolódzó galambpárokat ábrázol. Tudom, giccsbe hajló motívum ez, mégis közel éreztem magamhoz a tükör-szimmetrikusan egymás felé forduló, csőrükkel csaknem érintkező galambokat. Ha jól emlékszem, a készlet minden darabja eltörött az évtizedek folyamán.
Ma terjednek a cégreklámokkal felcicomázott olcsó és nehéz bögrék. Ezeket kellő mennyiségű kávé stb. vásárlása esetén kapod „ingyen”. Aha. Ingyen, persze.
Ilyenből is van itthon. elviselem őket és a leggyorsabban elajándékozom, amint akad rájuk „vevő”. Nem érdekel, hogy Segafredo feliratú csészéből iszom-e a Tschibót, Nescafét, vagy fordítva.
Van még kétféle bögre, amiről nem szóltam. Az egyik névre szól, beleírva: a legjobb testvér, a legjobb apa stb. Ha ezt zománccal égették rá, semmi baj, ellenáll mindennek, aminek egy bögre egyáltalán ellenállhat. Ha festették, akkor sincs semmi baj, mert egy idő múlva leeszi a fene a feliratot a bögréről. Van néhány ilyenünk. Először a legjobb barátnő kopott le, majd a név is halványulni kezdett. Lassan a legjobb bögre marad csak meg felirat nélkül. Ennek alfaja a kedves családtag fotómatricájával ellátott bögre. Ha használod, nincs az az óvatos kezelési mód, ami rajta tartsa a fotót a bögrén. Jártunk így. Mivel a szélükről kezd hámlani a matrica, egy ideig nem zavaró a kopás. De amikor kedvenc unokád arcának fele hiányzik, akkor lekaparod az egészet, hogy legalább a bögrét mentsed.
A másik, a szuvenír-bögre. Rajta egy kép, egy szűkszavú felirat, a többit fejtsd meg. Örököltünk ilyet is. Kedves kép mutat néhány gulipánt, más madarat. Felirata ennyi: Catalina. Ha jól sejtem, egy Dominikai köztársaság alatti apró sziget neve ez a Catalina. Hajaz a kép az elképzelésemre.
Még megemlítem a céges bögrék legfetisizáltabb újdonságát. Egy fehér alapon fekete cégfeliratú bögre ez. Ha felforrt benne a teád, akkor a cégneve a reklámjaikon megjelenővel egyezően, színhelyesen mutatja a cég logóját. Jól írtam: ez már-már fétisbögre, varázslat. Inni egyébként ugyanúgy kell belőle, mintha nem is volna feliratozva. Azért kaptam, mert hűséges maradtam az illető bank szolgáltatásaihoz. Pedig nem maradtam hű, csak lusta vagyok szerződésünk megszüntetésére.
Hosszú lett ez a poszt. Mégse hagyhatom ki a Boss feliratú félliteres csészéket a felsorolásból. Mivel ma mindenki azt szorgalmazza, hogy sokat kell inni, divat lett ez a méret. S hogy miért éppen boss rajta a felirat? Mert ha főnök vagy, megerősít benne. Ha nem vagy főnök, akkor pedig kifejezetten hízelgő, hogy bögréd szerint boss vagy. Ugye, aki főnök, az iszik a legnagyobb bögréből.
A még ennél is nagyobb, kb. hat decis bögréink lengyel bögrék. Az ottani piacokon használják mérőbögréknek terményekhez, miegyébhez. Mi teázásra fogtuk őket, s beváltak.
No, ide már csak az hiányzik, hogy kiknek az arca rögzül az említett leírásokhoz? szerintem egész családomé. Húgom kapott Boss-bögrét. Sógorom a legnagyobb méretű bögréből szeret teázni. Magam a hengeresekből iszom tejeskávémat. S másik húgomra emlékeztet a Catalina feliratú. Az unokák levakart képe nyilván őket idézi meg képzetemben.