Az én ezerkilencszáznyolcvannyolcam

Lázas, zaklatott év volt. Összejött nálam akkoriban minden, hatalmas,  egyúttal  igen bonyolult érzelmi hullámok, munkahelyi változások, és ez így együtt kifejezetten sok volt, jóval több, mint amivel csak úgy simán megbirkóztam volna. Úgyhogy augusztus elején hirtelen felhorgadt bennem a született realista és azt mondtam magamnak, kész, nincs jobb ötletem, mint hogy ebből ki kell szakadni valahogyan. De hová?

Az akkori történelmi korszakhoz illő prózai megoldás: szakszervezeti beutaló. Nosza, áttrappoltam a másik folyosóra az ebben illetékes üdülési felelőshöz és megkértem, hogy valahová, akárhová, de szerezzen nekem egy szabadon maradt, senkinek sem kellő, netán visszamondott beutalót, ha lehetséges, akkor ne a Balaton mellé, de ha más nincs, az is jó. Ez pénteken történt. Hétfőn kutatónapom volt, kedden mentem be először és már ott várt az asztalomon az üzenet: menjek az üdülési felelőshöz.

Így lett beutalóm Mátrafüredre. Két hét egyedül, senkihez sem igazodni, senkit sem elviselni, mindent magam mögött hagyni, épp ez kellett nekem. Az sem zavart, hogy a manzárdszoba kegyetlenül meleg volt, és hogy nem hoztam magammal elegendő, az augusztusi hőséghez alkalmas ruhát, de mindent megoldottam. A reggelit, ebédet, vacsorát elém rakták, reggeli után minden nap lesétáltam a kisvasúthoz és ledöcögtem vele Gyöngyösre, ahol csaknem az egész városon keresztülgyalogolva eljutottam a strandra. Ott hédereltem minden délelőtt, majd pedig ebédidőre visszavonatoztam az üdülőbe. Délutánonként vagy az ágyon hevertem és olvastam, vagy kirándulgattam a környéken, végiglátogattam Gyöngyös nevezetességeit, elmentem Mátraházára, máskor meg föl a Kékesre, és mivel  a turnusomba beleesett Szent István napja is, azt a Mátraszentimre, Mátraszentistván és Mátraszentlászló között álló három-falu-templomában ünnepeltem és ezt  igazán különleges élményként őrzöm az emlékezetemben. Volt - sőt ma is megvan - egy egyszerű, de jó kis Beirette (naná, hogy NDK!) fényképezőgépem, azt kattintgattam jártamban-keltemben.

A két hét leteltével hazajöttem és minden folytatódott ott, ahol abbahagytam. A munkahelyemen elkezdődött az a két és fél év, amit nagy türelemmel és fogcsikorgatva még kibírtam, mielőtt megváltam volna tőlük. Ami pedig az érzelmeket illeti... hát, azokról jobb nem is beszélni. Szóval, magától semmi sem oldódott meg a két hét alatt, viszont egy jót nyaraltam Mátrafüreden és környékén. :)

 

Beszállás a kisvasút mátrafüredi végállomásán

A három falu temploma...

... és a szépséges homlokzat közelről

Galyatető, kápolna, melynek harmóniumán komponálta Kodály a Missa brevis orgonaszóló-változatát

A világ... akarom mondani, az ország tetején