Barátságos, meleg szobában - adja meg a választ is Petőfi, válaszolva egyúttal arra a korábban feltett kérdésre is, hogy van-e a fűtésnek poézise? Van, bizony, hogyne lenne.
De, aki utoljára marad, az így jár, már szinte mindent leírtak előtte, így hát, én csak azokat a felvillanó emlékeket - stílszerűen szikrákat - mondom el, ami a tieitekből kimaradt.
A cserépkályha volt az első fűtési mód, amit megismertem, és nagyon bánom, hogy a sárgacsempés kályháról nem készült fénykép, amíg élt, úgy a 80-as évek elejéig.
Fontos tartozékai is voltak a tüzelésnek, nem esett még szó, például a piszkavasról. Valami megmagyarázhatatlan okból nagyon szerettem a piszkavasat. Szolgált az kardként és bármiféle izgalmas eszköznek, aminek elképzeltem. Amikor már nagyobbacska voltam, rendeltetésszerűen is használhattam, az volt ám csak a felelősségteljes feladat!
A kályha előtt a parketta - hiába volt ott a hamutál - mindig megfeketedett, égett volt; ha valahol vendégségben jártunk, ott is ugyanúgy. A hamutál..., az ajtó fogantyúja..., a felirat a kályhaajtón... mind-mind csak homályos emlékképek.
Mi a fűtésen kívül egy praktikus dologra is használtuk a kályhát, mégpedig ruhaszárításra. A felső harmadánál volt körbekötve egy zsineg, és a kimosott apróbb holmik arra lettek fölaggatva, hogy a kályha melegétől hamarabb száradjanak.
Később Héra (és gáz) lett bevezetve a cserépkályhába, és mivel a kályha a sarokban állt, még mindig maradt egy szabad oldala, aminek neki lehetett dőlni. Aztán egyre kevésbé volt praktikus ez a fűtési mód, és lebontattuk, konvektor került a helyébe. Nem is akármilyen, hanem öntöttvasból készült. (Emlékszem, megszenvedtek vele, amikor hozták föl a lépcsőn, olyan súlya volt.) Idén pontosan 30 éves és még mindig szolgál, hála az érte oroszlánként harcoló gázszerelőnek, aki inkább gyógyítja minden apró hibáját, mintsem hagyná kicserélni.
Egy fűtési mód, amihez, úgy látszik, senkinek sem volt szerencséje, ez pedig az infra hősugárzó. Gázzal működött és a fürdőszobát melegítette. Még most is emlékszem pirosan izzó fényére.
Gimnázium első évében ért az a meglepetés, hogy az osztálytermekben vaskályha volt. Reggelente Mihály testvér végigjárta a termeket és begyújtott, mi pedig napközben sütöttünk mindent a kályhán, ami akadt: radírt, vonalzót, almát, Az almáért nem szóltak, de a többiért kaptunk rendesen, ha "véletlenül" megtörtént :)
Az emlékeimben nincs olyan, hogy hideg lett volna a lakásban, most meg alig győzöm föltekerni a konvektort. Mondják, hogy csökkent a gáz fűtőértéke, de nekem úgy tűnik, talán inkább én lettem sokkal-sokkal fázósabb :)
3 megjegyzés:
Piszkavas! Tényleg:) Én kicsit féltem tőle.../Kardozni a nősziromlevelekből készítettel "szoktam":) /
A gázos hősugárzót teljesen elfelejtettem, Anyósomnak pedig ilyen szolgált, szintén a fürdő melegítésére. (A gázkazános időkig)
Stimmel a padló feketesége is, sehol nem maradt kiégés, feketeség nélkül a kályhák előtti rész.
Szóval Vackor, akkor mégse írtunk le mindent, ugye?:)
rhumel
Nem lehet mindent leírni. Pl. a henteseknél is infravörös segített télen a fagyoskodó vevőkön. Pl. a kandalló előtt nemcsak piszkavas lógott a „furikutyá”-n. Ma már kevesen tudják, hogy mi is az.
én is egyre fázósabb vagyok, bár mindig is!bár azt hittem, hogy a korral jár...de lányom emlékeztetett, hogy mindig a kályhák közelében voltam, már kiskorában kiáltgatott rám: vigyézz, anyu, megégsz!
viszont a hőmérő objektiv, és az is azt mutatja, hogy fokokkal kevesebb van itt a távfűtésben, mint korábban; vagy a fűtési rendszer romlott el, vagy valóban a gáznak kisebb a fűtőértéke... persze 22 foknál ugye nem kéne fázni?!
Megjegyzés küldése