Én lapszerkesztőségben, Éva Franciaországban

Ha 1989 a rendszer- – mások szerint módszerváltó év volt, 1995 nekem munkahelyváltó évvé lett, mivel három hónappal korábban kezdtem meg szerkesztőségi munkámat a jezsuitáknál. A hazatelepült P. Szabó Ferenc SJ keresett olvasószerkesztőt. A Távlatoknak írt első cikkem mindjárt nem jelent meg. Kilőtte Tomka Miklósé. Azért nem veszett kárba: lehozta az IGEN. Így második cikkem lett az első: Egy Istenes Szent Jánosra való évfordulós megemlékezés. Ő volt az a végtelenül egy-ügyű szent, aki létrehozta az irgalmas rendet, melynek, mint tudjuk, ma is működő kórháza van Budán. Ő volt az, aki annak idején a kórház kapuján feliratot helyett el: „A szeretet parancsol.”
Ezt a cikket aztán az évek során cikkek szériája követte. Akit érdekel, hogy másfél évtized alatt miket írtam a Távlatokba, lapozza fel a neten a lap repertóriumát. Más a helyzet A Szív újság esetében. Ennek nincs repertóriuma. Igaz, hogy minden olyan évfolyamot beköttettem, amelyben nekem vagy fiunknak cikke jelent meg. Sajnos a Bogár-mellékleteket nem lehetett hozzáköttetni, mert más alakja van. Munkásságomnak a sűrűje ezekben megtalálhatók. Írtam ugyan könyvekbe is felkérésre, és más lapoknak is, amelyek megkerestek. Pl. II. János Pál pápa halálát követően Mária-tiszteletéről a kolozsvári Keresztény Szónak. De ez jóval később volt. 1995-ben a számítógépeket hálózatba kötötték, és a szerkesztőség ettől kezdve rálátott a ház többi gépére is, ha azok ezt lehetővé tették. Ezután nem kellett egymáshoz mászkálni a kéziratokkal, elég volt emailben átküldözgetnünk egymáshoz. Ekkor került sor arra is, hogy eldöntsük: maradjon-e a DOS-os Word, vagy rátérjünk a windows-rendszerre. A korábbi kollégák a maradásra, én az utóbbira szavaztam. A Miniszterelnöki Sajtóirodán már ezzel dolgoztunk. Ismertem, mennyivel jobb kezelni, mint amazt. A neológusok győztek az ortológusokkal szemben. Senki nem bánta meg, hogy a fejlődést választottuk. Én még kínlódtam egy darabig a régi technikával, mert gépparkunk egy része kis kapacitásánál fogva alkalmatlan volt az új befogadására. Még hajlékony lemezt is használtak a kollégáim, még évekig a tűpontos Epson-sornyomtatót használták, melyből kettőt is hazahoztak Bécsből. Időbe telt, míg rájöttek a HP laser-jet előnyeire. Ettől kezdve viszont csak lézernyomtatókat használtunk. Én már nem dolgoztam hajlékony lemezre, csak diszkettre. (Erről meg kell jegyezni, hogy egy elvetélt magyar találmány, melyet lerúgott magáról a magyar ipar, s melyet változtatott formában legyártottak a külföldiek, s melyek jó egy évtizedig uralták a világpiacot.)  
Ebben az évben köt házasságot Éva lányunk és Fr. romantikus kalandok után. Több autó indult Saint Sorlin-en-Bugey-be, hogy részt vegyen ezen a lakodalomban. Október vége felé tartották az esküvőt (a közeli Lyonban). Kalandos út után rozoga Skodánkkal megérkeztünk a kúriába, dög álmosan. Azonnal beszálltunk az ifjú párnak segíteni, akik száznál több műanyagszéket kölcsönöztek hozzá tartozó asztalokkal a vendégek fogadására. A nagy létszám ellenére igen bensőséges esküvő és lagzi sikeredett, amire akik ott voltak, mind jó szívvel emlékeznek. A kis település a Rhône mellett fekszik. Lesétáltunk a partjára, hogy átpillantsunk a szomszédos hegyre, mely már Svájc. A falucska temploma olyan lejtőn áll, hogy a kijárata felé némileg lejt. Meg is jegyeztem, hogy itt egyszerű a takarítás. A szentélyben fellocsolják a kőpadlót, s az végigfolyva a hajón a kapun távozik. A hazafelé úton maga alatt teljesített a Skoda. Kapott két spricckövet útközben, elment az alapjárata, forrt a hűtővíz rendesen, St. Etienne-ben kereket cseréltünk, mert defektes lett, a magyar határon pedig hajszál híján egy árokban kötöttünk ki. Azért becsületére legyen mondva. csak hazaérkeztünk épségben. Elég sokára. Persze, hiszen a német sztrádán kamiont előztem, amikor Ulm felé jobbra le kellett volna térni. Megtettünk jó száz km-t hiába.

Az alapjárat pedig azért ment el, mert egy szabályozó csavar kirázódott, elhagytuk Münchennél. Micsoda konstrukció az ilyen? Az ember utólag belesápad, mikkel vágtunk neki az ezer km-eknek annak idején.
Itthon szomorú hír várt. Keringési zavar következtében hirtelen elhunyt velem korú sógornőm. (A tendencia mintha évek múlva erősödne. Egy-egy testvérünket a közlemúltban elveszítettük feleség, meg én. Igaz, hogy három unoka pedig elkezdte kis életét.)       
Legyen most ennyi elég a történésekből.