Nehezen szántam rá magam, hogy valamiféle évösszefoglalót szerkesszek ide. Két oka van, az egyik komoly, a másik igencsak gyerekes. Részben a magam alkotta korlátokat nem szeretném (de nem is sikerülne átlépni :), vagyis a személyes és jelenidejű dolgainkról akadozva tudnék csak írni, ami a családtagjaimmal kapcsolatos az meg majdnem tabu blog-téma. Ráadásul ez a 2012 a gyerekekhez szinte még szorosabban kapcsolódik, mint a többi év...
Az apró és komolytalan akadály pedig, hogy az "arcaink" témánál rettenetesen elment a kedvem a bejegyzés "alkotástól" a képekkel való bajlódásom és kudarcom miatt.
Nos, azért mégis megkísérlem a tavalyihoz hasonlóan, részben háttérképekkel, elmesélni ezt a mi nehéz-gyönyörű múlt évünket. Egy sokszor keserves és sokszor elkeserítő, kétségekkel, kétségbeejtő eseményekkel teli, de mégis annyira boldog, annyi örömmel és szeretettel teli év volt - nekünk, akik két korszakunkat is lezártuk: már nem vagyunk egyetemistával "rendelkező" szülők, sőt, nyár óta tudjuk, hogy már nem sokáig vagyunk
csak szülők - mert nagyszülők is leszünk végre!
Ezzel már be is fejezhetném.:)
Azért volt minden más jó és szép is, csodás utazás, ajándékba kapott, nehéz eldönteni, vajon mi volt a nagyobb élmény, maga az utazás, vagy a gyerekekkel való hosszú együttlét?!
Volt nosztalgia koncert a régi városomban, hajnali nosztalgia fotózással, pihenő, kenyérsütés és süllőfesztivál, közös születésnapok, kirándulás a tavaszba, őszbe, Balcsi, Pécs, Sikonda, Pireneusok, meg a naagy víz, avatás és karácsonyi sütés, fényképezéses emlékgyűjtés. Mind-mind a gyerekekkel.
A mi tavalyi évünket tehát a két Aranyhajúnk tette élhetővé, széppé és emlékezetessé. A nagy és apró örömök sokaságával.
 |
Húsvéti túrán |
 |
Hajnali emlékezés pécsi iskolámnál |
 |
Itthon |
 |
Őszi csendélet |
 |
Óceán! |
 |
Pireneusok |
 |
Utcakép, zarándok pihenőkkel |
 |
Föld, nép, lélek... |
 |
Nagyi?!:) |
 |
Sikondai hangulat |
 |
Novemberi napsütés |
 |
Valóra vált álom |
 |
Virágzó karácsony |
6 megjegyzés:
A te örömre-készséged mindent idillivé varázsol, E.!
De azért a baszkok földje tényleg meseszép!
Ó, nagyon gyorsan bele fogsz jönni! Én ragaszkodtam volna a Nagyanyó megszólításhoz - az Unoka lelkes buzgalommal a maga módján nevezett el. Immár sokan neveznek úgy: Nonosz. (Saját és fogadott-örökölt unokák egyaránt.)
Naná hogy belejövök! Alig várom. És remélem jó nagyi is válik belőlem.(állítólag anyósnak is elmegyek:)
Nem is ezért írtam a ?-jelet, hanem mert a víz láttán nem épp nagyanyósan , mit nekem bokáig érő szoknya, azonnal belegázoltam az óceánba, ki se akartam jönni:)
rhumel
elbűvölt a Pireneusok kép rajzossága.
Sok örömet kívánok a nagyisághoz!
Köszönöm:)
Bár tenger és vízimádó vagyok, mit mondjak, engem is elbűvölt, ide is alig tudtam választani a jópár száz fényképből:)
rhumel
A képek olyan vidámak, hogy mégiscsak jó év lehetett ez. :) Nekem a tengerparti sétálós kép a kedvencem, de már így maradok.
Gratulálok a gyerekekhez, és a leendő unokákhoz is. (Aranyhajúak! Ez tetszik.)
Megjegyzés küldése