2013. január 8., kedd

Korszakzáró év

Nehezen szántam rá magam, hogy valamiféle évösszefoglalót szerkesszek ide. Két oka van, az egyik komoly, a másik igencsak gyerekes. Részben a magam alkotta korlátokat nem szeretném (de nem is sikerülne átlépni :), vagyis a személyes és jelenidejű dolgainkról akadozva tudnék csak írni, ami a családtagjaimmal kapcsolatos az meg majdnem tabu blog-téma. Ráadásul ez a 2012 a gyerekekhez szinte még szorosabban kapcsolódik, mint a többi év...
Az apró és komolytalan akadály pedig, hogy az "arcaink" témánál rettenetesen elment a kedvem a bejegyzés "alkotástól" a képekkel való bajlódásom és kudarcom miatt.
Nos, azért mégis megkísérlem a tavalyihoz hasonlóan, részben háttérképekkel, elmesélni ezt a mi nehéz-gyönyörű múlt évünket. Egy sokszor keserves és sokszor elkeserítő, kétségekkel, kétségbeejtő eseményekkel teli, de mégis annyira boldog, annyi örömmel és szeretettel teli év volt - nekünk, akik két korszakunkat is lezártuk: már nem vagyunk egyetemistával "rendelkező" szülők, sőt, nyár óta tudjuk, hogy már nem sokáig vagyunk csak szülők - mert nagyszülők is leszünk végre!
Ezzel már be is fejezhetném.:)
Azért volt minden más jó és szép is, csodás utazás, ajándékba kapott, nehéz eldönteni, vajon mi volt a nagyobb élmény, maga az utazás, vagy a gyerekekkel való hosszú együttlét?!
Volt nosztalgia koncert a régi városomban, hajnali nosztalgia fotózással, pihenő, kenyérsütés és süllőfesztivál, közös születésnapok, kirándulás a tavaszba, őszbe, Balcsi, Pécs, Sikonda, Pireneusok, meg a naagy víz, avatás és karácsonyi sütés, fényképezéses emlékgyűjtés. Mind-mind a gyerekekkel.
A mi tavalyi évünket tehát a két Aranyhajúnk tette élhetővé, széppé és emlékezetessé. A nagy és apró örömök sokaságával.

Húsvéti túrán
Hajnali emlékezés pécsi iskolámnál
Itthon
Őszi csendélet
Óceán!

Pireneusok
Utcakép, zarándok pihenőkkel


Föld, nép, lélek...
Nagyi?!:)

Sikondai hangulat
Novemberi napsütés


Valóra vált álom
Virágzó karácsony

6 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

A te örömre-készséged mindent idillivé varázsol, E.!
De azért a baszkok földje tényleg meseszép!

stali írta...

Ó, nagyon gyorsan bele fogsz jönni! Én ragaszkodtam volna a Nagyanyó megszólításhoz - az Unoka lelkes buzgalommal a maga módján nevezett el. Immár sokan neveznek úgy: Nonosz. (Saját és fogadott-örökölt unokák egyaránt.)

Névtelen írta...

Naná hogy belejövök! Alig várom. És remélem jó nagyi is válik belőlem.(állítólag anyósnak is elmegyek:)
Nem is ezért írtam a ?-jelet, hanem mert a víz láttán nem épp nagyanyósan , mit nekem bokáig érő szoknya, azonnal belegázoltam az óceánba, ki se akartam jönni:)
rhumel

mick írta...

elbűvölt a Pireneusok kép rajzossága.
Sok örömet kívánok a nagyisághoz!

Névtelen írta...

Köszönöm:)
Bár tenger és vízimádó vagyok, mit mondjak, engem is elbűvölt, ide is alig tudtam választani a jópár száz fényképből:)
rhumel

írta...

A képek olyan vidámak, hogy mégiscsak jó év lehetett ez. :) Nekem a tengerparti sétálós kép a kedvencem, de már így maradok.
Gratulálok a gyerekekhez, és a leendő unokákhoz is. (Aranyhajúak! Ez tetszik.)