Fütözünk

1. felvonás 1946-56.
A II. világháború után Kelenföldön laktunk. A konyhában alkalmanként a sparheltet használtuk (télen bizonyára sűrűbben), hétköznapokon többnyire a petrofor nevű jószágot. Főtt ezen leves, készült palacsinta. A petróleum igen intenzív hőt fejlesztett. A fürdőhengert leginkább szombatonként fűtöttük fel, hogy végigmosakodjon az aprónép és a felnőttek is. Szobácskánkban lemezkályha állt, egy Salgótarjánban készült samottos kályha. Ha rendes szenet kapott, izzottak a bádog füstcsövek. Emlékezetem szerint jól megégettem magamat, amikor nekidőltem az oldalának. A sufnik úgy sorakoztak a ház mögött, mint ma a lapos tetejű garázsépületek. Mindenki külön tőkével rendelkezett. Itt vágatta öreganyám egy alkalmi munkákból élő, előkelő családból származó férfival a tűzifát méretesre.
2. felvonás:
1956 elején Zuglóba költöztünk. Januárban piszok hideg fogadott. A lakás fűtése padlót fogott. A konyhai tűzhely szétrozsdásodva. (Az előző lakók csak a butángázt használták főzésre.) Itt is vegyes tüzelésű „henger” állt a fürdőszobában. Sűrűn kellett javíttatni. A forrasztásai elengedtek. Sokat kínlódtunk a mesterekkel, ők meg a forrasztással. A két szobát egy lepukkant cserépkályha fűtötte volna. Inkább csak füstöt termelt, mint hőt, amíg át nem rakattuk. Januárban költöztünk, és +8 fok volt az első éjszakán a szobánkban a fűtés ellenére.
Azzal tüzeltünk, ami éghető anyagból volt. A forradalom után el-eljártunk egy-egy vödör szénért a villamosmegállónyira lévő TÜKER-telepre, ha volt éppen barnaszén. Egyszer kaptunk negyedbe hasított méteres farönköket. Felcipeltük, és a konyhában aprítottuk fel kézi fűrésszel mi gyerekek. Ugyancsak mi hoztuk haza a butángáz palackokat. Ott suhogott a fejünk mellett az alutartályon belül a folyós gáz. tartottam tőle, hogy egyszer felrobban, és nem fognak belőlem semmit se találni. Azért évről évre gyarapodtunk. Az ócska konyhai tűzhely helyett utaltak ki egy újat. A Bosnyák tér mellől húztuk haza kiskocsival. Később, mint említettem, átrakattuk a cserépkályhát. Attól kezdve jól dolgozott. Én is. A 60-as években az én reszortom volt a befűtés. Két emelettel lejjebb a lépcső alatt állt a mi rekeszünk dróthálóval elrekesztve. Igen sötét volt ez a hely, és egy kandúr macska telepedett bele. Simán befért a drótháló és a lépcső közötti résen. Ne tudjátok meg, milyen szagot árasztott, a macska, merthogy ott végezte a dolgát. Olykor meglapult, és miközben raktuk a szenesvödröt, mellettünk elsüvített a frászt hozva ránk. Ezért aztán azzal kezdtük ügyködésünket, hogy szenekkel hajigáltuk meg a sötét hátulsó traktust. Kiűztük a macskát, s csak aztán láttunk munkához.       
Klasszikus tűzrakás. A samott két oldalán vastag fák, rajta keresztben az aprófa. Alul egy TÜKER-alágyújtós (később gyehenna alágyújtós), papír. Az aprófán széndarabok.
Általában egy gyufa elég volt hozzá, hogy az égés elinduljon. Hamu ajtó nyitva, hogy huzat legyen. Szenet pótlólag még ráraktunk, ha kellett. A parázsra rázártuk az ajtót, hogy a kihűlést késleltessük. A végén ki kellett a salakot-hamut kotorni a tűzhelyből.
3. Felvonás. Kispest. Korszerűsítés, vezetékes gázzal működtettük a konyhai tűzhelyet, és a két fali melegítőt. Szerettem.
4. felvonás. Baross u (Józsefvárosi ltp.) Kp-i fűtés. Problémamentes, unalmas, kényelmes és igen levegőszárító megoldás.
5. felvonás, Örsvezér-park, ld. mint Kispest. De itt cirkó.
6. felvonás. 24 éve Aquincumban. Távfűtés. A földalatti vezeték nyomvonala jól követhető havazás idején. Itt azonnal elolvad a hó. Svédországban – úgy hallottam –, fűtik az országutakat, hogy ne akadjon el a közlekedés. Lehet, hogy nem így van. Itt meg a gyepet fűtik a házak között, mert ócska a csövek szigetelése. (Illetékesek: Megoldandó nagy kérdés!)